Kutatás is igazolja: kell a vízpart a lelkünknek
A brit Cambridge-i Egyetem vezetésével készült új tanulmány azt vizsgálta, hogy milyen fizikai helyek iránt éreznek az emberek nosztalgiát, milyen jellemzőkkel bírnak ezek a helyek, és hogyan hat a mentális egészségünkre a róluk való ábrándozás.
„Arra számítottunk, hogy az emberek gyakrabban fognak nosztalgiát érezni a zöld területek iránt, hiszen rengeteg tanulmány hangsúlyozza a zöld, természetes környezet pszichológiai előnyeit” – mondta Elisabeta Militaru, a kutatás vezetője.
„Meglepetésünkre a kék tájak bizonyultak a helyszínhez köthető nosztalgia legfőbb csoportjának.”
A kutatók három, több mint 1000 brit és amerikai résztvevővel végezték el a vizsgálatokat. „Az az elképzelés, hogy a helyek érzelmi horgonyként szolgálnak, nem új keletű” – mondta Militaru.
Három vizsgálat eredményeit összegezték
Az első vizsgálatban 200 brit személyt kértek meg, hogy írásban jellemezzenek egy helyet, ami iránt nosztalgiát éreznek, és sorolják be azt tengerparti, tóparti, folyóparti, városi, mezőgazdasági, erdei vagy egyéb kategóriába. A kutatók azt találták, hogy a leggyakrabban említett nosztalgikus helyek „kék” tájak voltak. Ezek a helyek gyakran közepes méretűek, például egy város vagy városrész, és jellemzően gyéren lakottak. A résztvevők leírásaikban több pozitív szót használtak, mint negatívat.
A második vizsgálatban amerikai résztvevőt kértek meg, hogy idézzenek fel egy nosztalgikus vagy egy hétköznapi helyet, és jelöljék meg egy térképen. A nosztalgikus helyek nagyobb valószínűséggel voltak vízparton és fizikailag távolabb a lakóhelyüktől, bár a résztvevők lelkileg közel érezték magukat hozzájuk. Ezen helyszínek felidézése pozitív érzéseket váltott ki az emberekből.
A harmadik vizsgálat kibővítette az előzőeket a zöld és szürke (beépített) tájak értéke lésével, az időbeli távolság mérésével. Ennek során vizsgálták, hogy az adott hely hogy hat az énképre, és az önbecsülésre.
A víz az úr
A kutatók megállapították, hogy a nosztalgikus helyek kékebbek, zöldebbek és kevésbé szürkék voltak, mint a hétköznapi helyek. Bár fizikailag és időben távolabb voltak, érzelmileg közelebb álltak a résztvevőkhöz. Felidézésük pedig növelte az énkép folytonosságát, az önbecsülést és az autentikusság érzését – vagyis az érzést, hogy hű vagy önmagadhoz.
Egy lehetséges magyarázat arra, hogy a kék tájak miért váltanak ki erősebb érzelmeket, a vizuális szerkezetükben rejlik.
A kutatók szerint a kék tájak ismétlődő, állandó, és sok helyen felfedezhető azonos mintázata hozzájárul a magas nosztalgiaértékükhöz. “A tengerpartok, folyók és tavak optimális vizuális komplexitást nyújthatnak, de ennek teljes megértéséhez további kutatásokra van szükség.”
A vizsgálat eredménye az, amit valahol belül mindannyian érzünk, a feltöltődéshez a természeti tájak, és a vízpart a legideálisabb, lehet több időt kellene ilyen helyeken töltenünk.
Forrás:
New Atlas
Kép(ek) forrása:
Nyitókép: Getty Images/AngiePhotos
Írd be a keresett kifejezést