
A repülésben még messze van a fosszilis üzemanyagok eltűnése, de azért már vannak óvatos lépések. A Skydweller nevű kísérleti gép például úgy maradt 3 napig levegőben, hogy egész idő alatt kizárólag fotonok és elektronok szolgáltatták számára az energiát. A cég bevallott célja, hogy végül elérje a „folyamatos” repülést, ami azt jelenti, hogy a drónnak csak karbantartás esetén kellene leszállnia.
A projektet érthető okokból szorosan követi az amerikai haditengerészet, számukra aranyat érhetne ez a technológia: szenzorok sokaságával felszerelve egy Skydweller felderíthetné a kalózkodást, a kábítószer-kereskedelmet vagy bármilyen más illegális tevékenységet.
Persze már most is rengeteg olyan drón és egyéb repülőgép létezik, ami képes hasonlóra, a Skydweller nagy trükkje a repülési ideje. Összehasonlításképpen: a 40 méteres szárnyfesztávolságú RQ-4 Global Hawk drón mindössze 30 órát képes a levegőben tölteni, míg a Skydweller legutóbbi tesztjei során a Nola.com szerint elérte a 74 órát, és ez még csak a kezdet.
A fejlesztés központja Spanyolország. (Fotó: Rey Sotolongo/Europa Press via Getty Images)
Bár az USA hadereje rendelkezik légi utántöltő repülőkkel, a Global Hawkok és más drónok nincsenek felszerelve arra, hogy tőlük üzemanyagot vegyenek fel. Ennek megvan a maga logikája: mivel a drónok gyakran ellenséges területeken működnek, és igyekeznek észrevétlenek maradni, nem sok értelme lenne melléjük küldeni egy méretes tankergépet.
Ezzel szemben a szénszálas Skydwellernek egyáltalán nincs üzemanyagtartálya, helyette viszont kb. 635 kilogrammnyi akkumulátor van benne, ami a maximális terhelhetőségének teljes 25%-a. De ami még ennél is jobb, az a hatalmas szárnyakon található 17 000 napelemcella, amelyek 100 kW energiát termelnek.
Nappal ez elég a négy légcsavar, a fedélzeti elektronika és az akár 360 kilogramm szenzor működtetéséhez. Sőt, elég az akkumulátorok feltöltéséhez is, amelyekről aztán éjszaka repül. Másnap aztán újra feltöltődik a levegőben, repül egy újabb éjszakát, és így tovább.
A legutóbbi tesztek pontosan ezt bizonyították.
A hadsereg szempontjából a meglehetősen egyértelműek a felhasználási lehetőségek. Folyamatosan meg kell figyelni egy ellenséges bázist? Egy Skydweller” örökké” körözhet a közelben. Vagy van egy hely, ahol egy terroristavezér egyszer talán felbukkan? Csak „leparkolnak” oda egy Skydwellert, ami majd riaszt, ha az illető megjelenik.
A Skydweller Aero azonban egyértelművé teszi, hogy polgári ambíciói is vannak. A szenzorokat például tudományos kutatásokra is lehetne használni, sőt a Skydwellerek távoli, eldugott területek felett „lóghatnának”, és problémák nélkül biztosíthatnának akár nagy sebességű internetet az ügyfeleknek.