Life Baka Gábor 2025. 11. 20.

Kiderítették, nem az ember találta fel a csókolózást

Egy friss tanulmány szerint az igen kellemes foglalatosság már évmilliókkal az ember kialakulása előtt jelen volt az élővilágban.

A szájpuszi, a csók, a csókolózás kétségtelenül igen kellemes dolog, de biológiai, evolúciós szempontból nincs sok gyakorlati haszna, inkább veszélyes a kórokozók esetleges átadása miatt.

Az állatvilág nagy részében hiányzó viselkedést, annak megjelenését vizsgálta az Oxfordi Egyetem egy kutatócsoportja, és egyebek mellett arra jutottak, hogy messze nem emberi találmány a csók.

Life

Ezért nem olyan szőrös az ember, mint a többi emlős

Az ember az emlősök egy különleges csoportjába tartozik. A nem túl dús szőrzetünk ugyanis ritkának számít, de fontos evolúciós oka van.

„Ez az első alkalom, hogy tágabb evolúciós biológiai nézőpontból kutatták a csókolózást” – emelte ki az Evolution and Human Behaviorben frissen publikált tanulmány vezető szerzője, Matilda Brindle.

A kutatók a legközelebbi rokonainknál, a főemlősöknél (majmok, emberszabású majmok) keresték a csók eredetét, és arra jutottak, hogy a viselkedés már jóval a modern, sőt az ősemberek (a különböző homo fajok) kialakulása előtt, 16,9-21,5 millió évvel ezelőtt megjelent.

Először természetesen a vizsgálat tárgya, a csók mibenlétét kellett pontosan meghatározniuk, hiszen az állatvilágban számos formában előfordulnak szájat a szájhoz érintő viselkedések.

A kutatók definíciója szerint a csók egy „nem agresszív, táplálék átadása nélküli száj-a-szájhoz kontaktus”.

Ennek megjelenését keresték aztán a különböző majmok, valamint a közismerten puszizkodó emberszabásúak, azaz az orangutánok, gorillák, közönséges és törpecsimpánzok körében, majd egy komputermodell 10 millió alkalommal történt lefuttatása során nézték át a lehetséges evolúciós kialakulási utakat.

Csókolózó bonobók, más néven törpecsimpánzok – legközeli rokonaink, akiknél a szex a konfliktuskezelés alapvető mindennapi eszköze is, nem úgy, mint a jóval agresszívebb közönséges csimpánzoknál (Kép: Getty Imags/Jeff McCurry)

A beismerten korlátozott érvényű eredményeket produkáló szimulációk alapján jött ki a fenti becslés, amely azt jelenti, hogy a csók bőven az emberfélék (hominidák) kialakulása előtt, már általában a keskenyorrú vagy óvilági majmok körében feltűnt. Összehasonlításképpen: a hominidák nagyjából 7 millió évvel ezelőtt jelenhettek meg, az emberelődök 4 vagy 2,8 millió éve váltak el a mai emberszabású majmok őseitől, az anatómiailag modern ember (Homo sapiens) pedig mindössze jó 300 ezer éve létezik.

Az mára közismert és bizonyított, hogy robusztusabb kuzinjainkkal, a 750 ezer éve kifejlődött, majd 40, de legkésőbb 28 ezer éve kihalt neadervölgyiekkel párosodtunk a Közel-Keleten és Európában, és most már az is egyértelműnek látszik, hogy az „etyepetyék” része volt a csókolózás is, hiszen mindkét emberfajnál megvolt ez a viselkedés.

Nyugati emberként egyébként a saját fajunknál egyetemesnek gondolhatjuk a láthatóan ősi gyökerekkel rendelkező csókolózást, de nem így van:

„Bár a csókolózás hétköznapi és univerzális viselkedésnek tűnhet, valójában csak az emberi kultúrák 46%-nál jegyezték fel. A társadalmi normák és elvárások széles skálán mozognak, ami felveti a kérdést, hogy a csókolózás evolúciós vagy kulturális fejlemény. Elsőként ezt kell tisztázni”

– mutatott rá egy még nyitott kérdésre a tanulmány egyik társszerzője, a Floridai Műszaki Egyetem kutató pszichológusa, Catherine Talbot.