Mintha az űrből jött volna a brutálisan hatékony 20 lábú robot
A robotokkal kapcsolatban mindig felmerül a jogos kérdés, hogy miért próbáljuk velük utánozni a természetben előforduló élőlényeket, általunk már megépített gépeket? Ezek lennének a legideálisabb megoldások a helyváltoztatásra, feladatvégzésre?
Szerencsére vannak olyan tudományos műhelyek, ahol nem elégednek meg a harcművészeti bemutatókon gyomorrúgással menőző emberszerű gépekkel, hanem megpróbálják az egész alapkoncepciót újragondolni.
A Duke Egyetem kutatói által épített robot ebben a szemléletben született. Igaz, részben emlékeztet a természetben előforduló lényekre, de sokkal inkább hasonlít egy furcsa polipra, mint emlősre.
A szerkezetnek nincs se eleje, se hátulja: 20 láb és 20 kamera („szem”) borítja, amelyek szinte minden irányba néznek, így leginkább úgy fest, mintha egy matematikai laboratóriumból szabadult volna el. Ennek a rendhagyó felépítésnek köszönhetően azonban az Argus a legváltozatosabb terepviszonyok között is boldogul, szinte bármilyen irányba azonos könnyedséggel mozog, és olyan sérüléseket is gond nélkül átvészel, amelyek a legtöbb robotot azonnal mozgásképtelenné tennék.
Bármikor elindulhat bármerre
A koncepció ahelyett, hogy azt vizsgálná, mennyire tűnik kiegyensúlyozottnak a robot teste, azt méri, hogy a gép mennyire képes minden irányba azonos mértékben gyorsulni. Leegyszerűsítve: tud-e északra, délre, keletre, nyugatra, fel vagy le nagyjából ugyanolyan magabiztossággal elmozdulni?
Az Argus egy központi testből kiinduló, 20 moduláris teleszkópos lábból áll. Minden egyes lábat egy szabályos dodekaéder – egy tizenkét lapú geometriai test – egy-egy csúcsára rögzítettek. Ez az elrendezés szokatlanul egyenletes erőeloszlást eredményez a gép körül, ami lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen irányból mozgási energiát generáljon anélkül, hogy előtte újra kellene pozicionálnia magát.
Nincs eleje, se hátulja, így nem kell a klasszikus értelemben fordulnia, irányba állnia sem.
A lábak azonban többet nyújtanak a puszta helyváltoztatásnál. Mindegyikbe egy-egy mélységérzékelő kamerát integráltak, ami a kutatók által „teljes testes érzékelésnek” nevezett képességgel ruházza fel a gépet. Míg a hagyományos robotok jellemzően egy fejre szerelt kamerán vagy korlátozott szenzorkészleten keresztül érzékelik a külvilágot, az Argus gyakorlatilag a teljes testével lát. Bárhol is bukkanjon fel egy akadály, jó esély van rá, hogy a 20 kamerájának valamelyike már rajta tartja a szemét.
Egyszerre bámulatos és rémisztő
Ezeknek a jellemzőknek köszönhetően a gép könnyedén gördül át betonon, füvön, homokon, nedves felületeken, fakérgen, sűrű aljnövényzeten és erdei ösvényeken is, függetlenül attól, hogy éppen melyik oldala néz a haladási irányba.
Képes két fal között a lábaival támaszkodva feljutni és akár nagyobb tömeget is arrébb tud tolni. Az Argus a legújabb példánya annak a feltörekvő robotikai irányzatnak, amely a hagyományos formáktól olyan kialakítások felé mozdul el, amelyeket a matematikai elemzések – a külcsíntől függetlenül – optimálisnak találnak.
Nyilván arra gondolunk először, hogy egy ilyen robot nagyszerűen tud eljutni egy erdő mélyén bajba jutott emberhez, de a repülő drónok harcászati előtörését figyelve felmerülhet, hogy ez a tökéletes, szárazföldi, katonai eszköz, ami egy partraszállás esetén is könnyűszerrel megközelíti az ellenséges vonalakat.
Forrás:
New Atlas
Kép(ek) forrása:
Duke Egyetem
Írd be a keresett kifejezést