Magyar artistapárral érkezik Budapestre a Cirque du Soleil
Nagy élmény, ha az ember élőben láthatja a Cirque du Soleil valamelyik előadását: az elmúlt közel 40 évben a Föld első számú cirkuszává vált a montreali alapítású társulat, mely azzal forradalmasította a szakmát, hogy állatszámokhoz egyáltalán nem folyamodtak előadásaik során.
A hangsúly minden esetben az emberi teljesítményen van, legyen szó zsonglőrködésről, akrobatikus mutatványokról, légtornászszámokról, vagy éppen a komikusok játékáról, illetve az éneklésről. Ezt láthatja megtestesülni a közönség még egy olyan darab esetében is, mint a jövő februárban Budapestre érkező OVO, mely a rovarok életébe enged bepillantást.
A Cirque du Soleil történetének 25. előadása még 2009 áprilisában Montrealban mutatkozott be a nagyközönségnek, és azóta is műsoron van a darab, 2023 májusában Svédországban a 3500. előadását ünnepelhették. A történet Budapesten íródik tovább, ahol a 100 fős cirkuszi stáb (ebből 52-en fellépők) két magyar artistája a hazai közönséget is lenyűgözheti.
Elmentünk az OVO pozsonyi előadására, ahol beszélgettünk Kapitány Olíviával és Füleman Tamással. Megnéztük, milyen mutatványban kell helytállniuk estéről estére.
Kapitány Olívia és Füleman Tamás
Hogyan kerültetek be a cirkusz világába?
Tamás: 5 éves koromban kezdtem a szertornát, ezt csináltam 5-6 évig, utána átkerültem válogatott gumiasztalosnak, ahol forogtam. Nem akartam, hogy a forgásom pocsékba menjen, ezért átmentem iskolaváltáskor az artistaképzőbe, ott pedig folytattam a forgást gumiasztalon ugyanúgy. Ekkor már elkezdtem ismerkedni ezzel a russian cradle-lel, ezzel az apparátussal.
Nézd meg, mi is az a russian cradle:
Volt egy csoport, akikkel dolgoztam, velük befejeztük a munkát Monte-Carlóban, másnap pedig visszaérkeztem Magyarországra, ahol indult a Cirque du Soleil európai workshopja, a russian cradle-re fogót, illetve forgót is kerestek.
Itt nincs egy recept a bekerülésre. A legtöbb artista évekig próbálkozik, akár öt éven keresztül utaznak különböző kontinensekre, hogy castingokon részt vehessenek. Egy számot tűznek rájuk, akár a versenyautókra, és fellépnek, majd eldönti a zsűri, hogy szükség van-e rájuk.
Nálam úgy volt, hogy végeztem az iskolával, és bekerültem a következő generációt felnevelő programba. Mi ketten nem ugyanabban az időben, hanem kétéves különbséggel kaptuk meg ugyanott ugyanazt az edzéslehetőséget Montrealban, ugyanazzal az edzővel.
Füleman Tamás
Ez a casting második lépcsője. Kiutazhattunk a Cirque du Soleil központjába, ahol edzhettünk, napi órarend szerint, mint az iskolában. Három hónap alatt itt eldől, hogy mehetsz-e tovább a harmadik lépcsőre, ahol show-körülmények között nézik meg, hogyan teljesítesz fizikálisan és mentálisan.
A legtöbb embernek még sosem volt dolga a cirkusszal, akit odavisznek. A sportvilágból jönnek, ami teljesen más.
Olívia: A szertorna válogatott versenyzőjeként hétvégente volt két versenyem. Ebben a városban lesz most nyolc „versenyem”. Így lehet talán a két dolgot összehasonlítani.
A fiataloktól, akik nemcsak a porondon, de az életben is egy párt alkotnak, megtudtuk, hogy az erő mellett lazaság és állóképesség is kell a feladathoz, mely a fiúk esetében jár nagy fizikai igénybevétellel. A lányoknak inkább észben kell ott lenniük. Nagy erővel dobják őket egyik embertől a másikhoz, és jól kell magukat koordinálni, esetleg korrigálni, ha valami hiba történik.
Tamás: Nem az a hibás, aki először hibázott, hanem aki nem tudja kijavítani.
Van korhatár ebben a karrierben?
Tamás: Minden attól függ, hogyan tartod karban magadat. Épp, mint egy jó autónál: szét tud menni két év alatt, ha kihozod a szalonból, és nem foglalkozol vele. Itt is ugyanez a helyzet. Rengeteg eszköz van, amivel karban tudjuk magunk tartani. Az étrend, az edzésterv, minden héten jön hozzánk masszőr, két orvos folyamatosan itt van és foglalkozik velünk.
Emellett fontosak a testi adottságok. Van, akinek erősebb a dereka, jobb a lába, lazább és hasonlók. Ezeket viszonyítani kell ahhoz, amit mi csinálunk fenn az állványon fogó szerepben, hogy erre mennyire alkalmas a te testalkatod, a tulajdonságaid.
Tudok olyat, akinek 30 évesen mondták, hogy gyere le, mert már a harmadik sérved jön ki, ezt abba kell hagyni. De van, akit 50 évesen se lehet lerángatni az állványról.
Tőlem függ, hogy meddig szeretném csinálni. Fontos a mentális egészség is, elég nagy stressz ér minket: 8 méter magasan 6 méter távolságra dobd oda a lányt a kollégádnak, kapja el. Figyelni kell, hogy ne húzd meg a vállát, ne legyen sérülése, ne essen le, a bizalom megmaradjon… és ha hiba történik, azt emberi módon meg tudjuk beszélni, le tudjuk kommunikálni.
Ez egy csoportmunka. Akár egy zenekarnál, ha valaki hibázik, ki kell javítani. Itt egész látványos, ha valaki hibázik.
Tamás és Olívia a pozsonyi előadás előtti edzésen
Ha már témánál vagyunk, hogy álltok a sérülésekkel?
Olívia: Itt nem, de igen, korábban volt már térdszalagszakadásom, bokaszalag-szakadásom, kisebb törések itt-ott. Ezekből mind 100 százalékosan felépültem, azért is vagyok itt, és tudom folytatni.
Tamás: Ez dönti el, hogy ki az, aki akarja ezt csinálni. Rengeteg embernél ez a vízválasztó: lesérül, és vagy elmegy a kedve egy életre az egésztől, vagy 120 százalékon jön vissza.
Én forgásból sérültem le régen, a lábszáram eltört, akkor el is ment a kedvem, hogy ezt nem akarom többet. Megnéztem, hogy akkor mit csinálhatnék, ha maradni szeretnék a szakmánál, úgyhogy én lettem az, aki eldobja a másikat.
Az Ondrej Nepela Jégcsarnokban bemutatott show-ban hatalmas, 8,5 méter széles és 6,7 méter magas tojás fogadta a nézőket a porondon már a műsor előtt, ez a motívum végigkíséri a kétfelvonásos előadást – az ovo szó portugálul tojást jelent.
A tojás mozgatja a történetet mind a rovarok valós, illetve cirkuszi világában is. Az élet legelső állomása a három főhős között vitát is szít, de ez kell a szerelemhez is, a kalandos eseményeket pedig a rovarvilág többi képviselője színezi. Ezen élőlények egy-egy tulajdonságát viszik színpadra az artisták ámulatba ejtő jelmezeikben, és repítenek el felhőtlenül bő másfél órát.
Mindezt szavak nélkül: az OVO-ban senki sem beszél értelmesen, és még narráció sincs, ami segíthet megérteni a történéseket. Nem is kell: a szereplők által használt „rovarnyelv” kicsik és nagyok számára is érthető és egyértelmű.
Ez a mutatvány, a russian cradle hol foglal helyet a karrieretekben?
Olívia: Mondhatom, hogy ez a pályám csúcsa, mert ide szerettem volna bekerülni. 2012-ben láttam először a Corteo c. műsort, melyben szerepelt ez a szám. Erre azt mondtam, hogy ha van rá lehetőségem, akkor én ezt szeretném csinálni. Később kiderült, hogy ugyanazok a fogók dolgoztak ott, mint akikkel jelenleg dolgozom.
Tamás: 2009–2010 karácsonya körül mentem el édesanyámmal egy előadásra. Arra az érzésre nagyon emlékszem, hogy amit láttam, az tetszett. Akkor már sportoltam, és tudtam, hogy a sporttal el lehet jutni ide. Ezzel be lehet járni a világot, el tudom intézni, hogy 30 évesen nyugdíjba mehessek – persze erre nem gondoltam kiskoromban.
Meg lehet élni a show-ból?
Tamás: A casting második lépcsőjétől kapunk fizetést – nyilván nem annyit, mint amikor show-ban vagyunk, de az edzésnél már adnak. Minimális pénzt költünk a turnén. Állják a masszőrt, az utazást. Van, amikor magánrepülővel megyünk, a társulat kibérel egyet és azzal repülünk át kontinensről kontinensre. A kaját is állják, szakácsok, séfek főznek ránk, ugyanez a helyzet a szállásnál is.
Emellett ott a fizetésünk is, mely az otthoni nettó átlagfizetés kb. nyolcszorosa.
Valamit valamiért: effektíve nagyon ritkán járunk haza, háromhavonta két hétre. Ha nagyon figyelsz magadra, megvan arra a lehetőség, hogy felrakod a kezed és 30 évesen kiszállsz, és akkor már kész vagy. Felépíted a házadat, megveszed az autódat, élsz a kiskutyáddal, otthon vagy a családoddal és nincs problémád.
Olívia: Amikor már Montrealba mentünk a válogatók során, már mindent álltak. Biztosítást kötöttek ránk, minden papírmunkát elintéztek.
Tamás: A szállást is ők adják: van egy külön hoteljük, amit ők építettek, az edzőterem mellett található. Hatalmas hangárféleségek vannak a környékén, a montreali központban egyszerre két show-t is le tudnak próbálni.
Olívia és Tamás a műsor során viselt jelmezükkel. Szkarabeuszokat alakítanak
Keveset jártok haza, így az otthon fogalma elég relatív lehet nektek.
Tamás: Budapestről származunk mindketten, ott is élünk. Én még 22 vagyok, így az otthon a szüleimnél van, ott van a szobám, és ennyi. Az autómat is eladtam, mert nem kell, hogy otthon álljon. Tervezzük, hogy amit innen kiszedünk, megkeresünk, azt minél hamarabb befektessük, és ebből az élet hátralévő részét megalapozzuk.
Nem vagyunk elfogultak, amikor azt mondjuk, hogy Olívia és Tamás műsorrésze, a szkarabeuszok száma a legdrámaibb és a leglátványosabb. A nézőkben egyre nő a feszültség, amelyre az események alakulása és a hét zenész tökéletesen rájátszik. Az első felvonás végén látható számnál a legkisebb hiba sem fér bele a csapat egyetlen tagjától sem, máskülönben valaki a sokméteres mélységben landol. Akár finálénak is beillett volna ez a produkció.
Az OVO 2024. február 8. és 11. között összesen hatszor látható a budapesti MVM Dome-ban.
Kép(ek) forrása:
Cirque du Soleil, Török Hajni
Írd be a keresett kifejezést