Ez a város diktálta a kultúrát a 90-es években

Ha az Amerikai Egyesült Államokról hallunk, a többségnek New York, Los Angeles, esetleg a szövetségi főváros Washington DC, vagy a hatalmas Texas állam valamelyik metropolisza jut eszébe, pedig másutt is akad a globális kultúrát és gazdaságot is befolyásoló, meglátogatásra érdemes nagyváros, például Seattle.

Interjúalanyunk tinédzserként kedvelte meg a grunge zenekarokat, felnőttként pedig már egy konkrét honlapot szentelt a seattle-i zenekarok és a Washington állam iránti rajongásának. Pintér Miklós, a Grungery.hu főszerkesztője végigkalauzolt minket Seattle látnivalóin, és a rocktörténeti szempontból lényeges helyszínek mellett sok egyéb érdekességet is a figyelmünkbe ajánlott.

Interjúalanyunk, a grunge-zarándok Pintér Miklós – természetesen Seattle-ben, egyik kedvenc zenekara, a proto-grunge Mother Love Bone graffitije előtt

Mielőtt először kimentél Seattle-be, milyen prekoncepciód volt a városról az alapján, amit addig hallottál, olvastál, filmfelvételekről láttál róla? És aztán mennyiben volt más a valós tapasztalat, akár pozitív, akár negatív irányban?

Sokkal esősebbnek gondoltam az elbeszélések alapján, mint amilyen valójában. A város csodaszép: vizek, erdők és hegyek veszik körbe, a 4000 méter feletti Mount Rainier havas csúcsa hasonlóképpen magasodik a távolban Seattle fölé, mint ahogyan mondjuk a Fudzsi Tokió fölé. Keletről két nagyobb tó, a kristálytiszta vízű, valószínűtlenül kék Lake Washington és a Lake Union, nyugatról pedig a Csendes-óceán szigetekkel tagolt óriási víztömege határolja. A seattle-i emberek nagyon befogadóak és kedvesek – megdöbbentő volt megtapasztalni, hogy ennyire nyitottan is hozzá lehet állni másokhoz, ennyire másképpen is lehet élni. Azóta sokszor jártam kint, és próbálok én is hasonlóan viszonyulni a környezetemhez itthon, ahogyan ők viszonyultak ott hozzám.

Amikor kiértél, mi volt a legelső dolog, amit meg akartál nézni, és miért?
Természetesen a Space Needle (nyitóképünkön). Egyetlen hasonlóan erős szimbólum jut hirtelen csak eszembe az Egyesült Államokban: a New York-i Szabadság-szobor. Fantasztikusan bátor építmény, amit elképesztően jól használnak a helyiek városmarketing szempontjából is.

Jimi Hendrix síremléke a rentoni Greenwood temetőben 8Kép: Getty Images)

Grunge-os szempontból mik voltak a legfontosabb helyek, amiket meg akartál látogatni?
Nyilván a klasszikus, grunge-hoz köthető helyszínek. Sok más mellett olyanok, mint a Temple Of The Dog zenekar Hunger Strike című dalának klipjéből ismert világítótorony a Discovery Parkban; a Sound Garden nevű, zenélő szoboregyüttes, amiről a Soundgarden nevű banda kapta a nevét; a Moore Theatre, számos legendás grunge-koncert helyszíne; Kurt Cobain egykori háza a Lake Washington szomszédságában; de mindenekelőtt a West Seattle-ben található Easy Street Records, a világ talán leghíresebb lemezboltja, ahol pár napig még Eddie Vedder, a Pearl Jam frontembere is dolgozott. Másrészt nagyon érdekeltek a Singles (Facérok) című film forgatási helyszínei, így ellátogattam a Gas Works Parkba, a Capitol Hill lejtős utcáin található The Coryell Court apartmanokhoz, ahol a film főszereplői laktak, de elautóztam Jimi Hendrix síremlékéhez is Rentonba. Bő 30 év telt el a nagy grunge-robbanás és a Singles mozikba kerülése óta, de ezek a helyszínek sokak számára a mai napig zarándokhelynek számítanak.

Kockás ing, tornacipő, nagyiszvetter

A metal a nyolcvanas években élte a fénykorát, a műfaj fősodratú zenekarainak túlnyomó többsége meglehetősen egysíkú megjelenéssel bírt. A glam/pop metal együttesek (pl. a Mötley Crüe, a Poison, a Bon Jovi) bizonyos szempontból külön kategóriát alkottak – imázsuk mai szemmel már megmosolyogtató, de hiába tűnhet nőiesnek a sminkjük, a tupírozott frizurájuk és a testhez tapadó bőrruhájuk, annak idején így is bomlottak értük a csajok.

Pearl Jam-koncert 1991-ben – a következő években világszerte divat lett a kockás ing (Kép: Getty Images)

A kilencvenes évek elején berobbanó grunge zenekarok tagjainak hajából hiányzott a dauer, ruhatárukban pedig simán megfértek olyan dolgok, mint a kockás flaneling, a tornacipő, a kinyúlt pulóver vagy a nagymama kardigánja. A Nirvana, a Pearl Jam, az Alice In Chains és a Soundgarden zenészei (legalábbis a kezdetek során) nem számítottak technikás muzsikusoknak, és egyszerűbb eszközökkel játszottak kemény zenét a metal virtuózaival szemben. Három évtized elteltével sokan még mindig azt mondják, hogy a grunge lényegében „megölte” a metalt, de ez vitatható álláspont – a hajmetal műfaja kreatív értelemben már kifulladt, amikor a Nirvana slágere, a Smells Like Teen Spirit 1991 őszén felbukkant az MTV-n.

Hányszor voltál eddig kint, és változott-e a benyomásod a városról az első látogatásodhoz képest?
Tíz alkalommal jártam az Egyesült Államokban 2015 óta, és szinte minden esetben útba ejtettem Seattle-t egy-két hétre. Egy idő után Washington állam történelme, gazdasága és kulturális fejlődése is elkezdett érdekelni, úgyhogy ma már nem kizárólag a zene miatt utazom oda. Rengeteget interjúztam a grunge meghatározó zenészeivel és más szereplőivel a Grungery számára, számos koncerten és sporteseményen jártam kint, de csupán a helyiek változatlanul kedves hozzáállásáról tudok beszámolni.

Mondok is egy példát. Az európai foci rajongójaként és művelőjeként inkább csak kíváncsiságból látogattam el a Seattle Seahawks, vagyis a helyi NFL-csapat egyik meccsére. Megvettem egy hozzám hasonló fizimiskájú játékos mezét, a 88-ast, mert azt láttam, hogy ez kint „kötelező”, így megy, mindenképpen seahawksos cuccban kell lenni. November volt, a Safeco Fielden meg telt ház, vagy 60-70 ezer ember szurkolt a csapatnak a helyszínen. Hogy, hogy nem, Jimmy Graham, vagyis a 88-as számú játékos futott egy hatalmasat, és touchdownt ért el. Hatalmas volt az öröm, mindenki ugrált és kiabált, ahogyan az ilyenkor lenni szokott. Arra azonban nem számítottam, hogy a következő 3-4 percben emiatt vagy 120 emberrel kell majd lepacsiznom a lelátón. Jöttek gratulálni nekem, veregették a vállam, mintha csak Graham hozzátartozója lennék vagy ilyesmi! „Ó, te tudtad, tudtad!”, hajtogatták fennhangon a mezemre mutogatva. Hihetetlen volt!

Jimmy Grahamet ünneplik a Seattle Seahawks szurkolói egy hazai meccsen (Kép: Getty Images)

Miért érdemes akár többször is ellátogatni Seattle-be?
Seattle kifogyhatatlan eseményekből és látnivalókból, rengeteg fesztivál és koncert közül lehet válogatni. A rockzenétől a Benaroya Hall csodálatos akusztikájú nagytermében fellépő Seattle Symphonyn át az utcabálokig, felvonulásokig bármibe bele lehet futni.

A város sportcsapatainak, így a Seattle Marinersnek (MLB/baseball), a Seattle Seahawksnak (NFL/amerikai foci), a Seattle Soundersnek (MLS/európai foci), vagy a Seattle Stormnak (WNBA/női kosárlabda) is hatalmas tábora van. Mindig játszik valamelyikük a városban, ilyenkor egész Seattle együtt lélegzik a csapatokkal, már napokkal korábban hemzsegnek a címeres mezekben, sapkákban vagy más logózott cuccokban lófráló szurkolók az utcákon. Teljesen más a kultúra, mint amit itthon megszokhattunk. Valódi családi és közösségi események ezek, melyekre már órákkal a kezdés előtt érdemes kilátogatni. El sem tudom képzelni, mi lesz akkor, ha visszakapja a város az NBA-től a Seattle Supersonics ocsmány módon kijátszott, ellopott indulási jogát!

Miklós a legendás grunge-producerrel, Jack Endinóval (Nirvana, Mudhoney, Screaming Trees, Tad, Babes in Toyland, L7)

A grunge mellett a Twin Peaks a másik nagy fétised, több forgatási helyszínre is ellátogattál Washington államban. Mesélj ezekről!
Először csak a három alaphelyszín fért bele: a North Bendben található, filmbéli Double R Caféba ugrottam be egy „átkozottul jó” kávéra és cseresznyés pitére, majd az onnan pár kilométerre található Ronette’s Bridge-hez és a szintén közeli Snoqualmie-vízeséshez látogattam el.

Aztán az egyik alkalommal elhatároztam, hogy amit fel lehet kutatni, azt a saját szememmel is megnézem. Így kerültem a Double R Café (a valóságban Twede’s Café) egyik pincérnőjének személyes közbenjárásával Everettbe, a Palmer-házba, vagyis Laura Palmer filmbéli otthonába. Az ingatlan jelenlegi tulajdonosa – egy Mary Reber nevű, tündéri nő – szinte mindent úgy hagyott, ahogyan azt a sorozatban annak idején láthattunk. David Lynch szerepet adott Marynek a 25 évvel később forgatott harmadik széria utolsó jelenetében. Amikor Dale Cooper és Laura Palmer bekopog a Palmer-házba, vagyis Laura otthonába, Mary nyit ajtót mint a ház tulajdonosa. Szóval az lakik a házban a filmben, aki a való életben is. A felsoroltakon kívül egyébként további harminc Twin Peaks-es forgatási helyszínen jártam még, de nemcsak Seattle környékén, hanem például Los Angelesben is.

A baglyok nem azok, aminek látszanak

David Lynch elsősorban a mozi világában alkotott nagyot, elég csak olyan filmjeire gondolni, mint a Radírfej, Az elefántember, a Kék bársony vagy a Mulholland Drive. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján aztán a televíziózás világába is belekóstolt: Mark Frosttal közösen megalkotta a Washington állambeli kisváros, Twin Peaks világát, tele különös karakterekkel és természetfeletti jelenségekkel. A Magyarországra is hamar eljutó sorozat nagyon jól indult, elterjedtek a „Ki ölte meg Laura Palmert?” feliratú pólók és plakátok, de aztán Lynch inkább visszatért a mozivászonhoz, és megrendezte a Veszett a világot.

Kép: Getty Images

A Twin Peaks-et kiadta alvállalkozóknak, akik már nem annyira az ő stílusában vitték tovább a történetet. A stúdió ráadásul nyomást helyezett az alkotókra, akik kénytelen-kelletlen hamarabb felfedték a gyilkos kilétét, mint ahogy azt szerették volna. A második évad epizódjai már nem sikerültek annyira jól, de az emlékezetes lezárás erejéig visszatért Lynch, és végül még egy előzményfilmet is elkészített Tűzz, jöjj velem címmel. 25 évvel később pedig ismét felvette a fonalat, és a régi színészek nagy részével, valamint újak bevonásával elkészítette a még a korábbiaknál is sokkal elborultabb harmadik szezont.

Seattle és a Twin Peaks-es helyszínek mellett milyen egyéb helyeken, településeken jártál még, és milyen céllal?
Engem ezeknél a zseniális, egy időben érkező grunge-zenészeknél mindig az érdekelt igazán, hogy miképpen jutottak el oda, hogy emberek millióinak életére legyenek meghatározó hatással. Mindig a titkokat és a közös nevezőket kerestem. A gyerekkort, a családi hátteret, a jellemformáló dolgokat és így tovább. Emiatt mentem el Aberdeenbe, a jelentősen elszegényedett, valamikor fakitermelésből élő kisvárosba, ahol Kurt Cobain a gyerekkorát töltötte. A First Street 1210. cím alatt található házhoz, amelyben felnőtt. A Wishkah folyó saras partja felett átívelő rozoga Young Street-i hídhoz, amely alatt meghúzódott, amikor tinédzserként elszökött otthonról (lásd a Nirvana Something in the Way című dalát). Érdekelt az Olympiában található, híres-hírhedt apartman is, melyet Cobain az akkori barátnőjével, Tracy Maranderrel bérelt, és ahol a Nevermind album nagyobb részét megálmodta. A fal, amire egy átbulizott éjszaka után Kathleen Hannah, a Bikini Kill énekesnője filctollal felírta, hogy „Kurtnek Teen Spirit-szaga van” („Kurt Smells Like Teen Spirit”). Ahogy mondják, a többi már történelem…

Kurt Cobain gyerekkori otthona Aberdeenben (Kép: Getty Images)

Melyik évszakban érdemes szerinted kiutazni, és mennyi időt célszerű ott eltölteni?
Nyáron csodálatos az idő. Egyik alkalommal a Temple Of The Dog újjáalakulása miatt novemberben jártam Seattle-ben, ekkor volt az előbb említett Seattle Seahawks-meccs. Akkor tényleg sokat esett, hideg is volt. Emlékszem, a mellettem ülő szurkoló a kezembe nyomott valamit, amit megkellett dörzsölni, és meleget adott. Nem értek hozzá, gondolom, a hegymászók vagy túrázók jobban ismerik a dolgot. Szóval a nyár az optimális: gyönyörű a West Seattle-ben található Alki Beach, a Puget Sound, vagyis az öböl: az egyik oldalon a Mount Rainier, a másik oldalon a Space Needle ejti ámulatba az embert. Ha valaki szereti a természetet, akkor minimum tíz napot el kell töltenie a városban és a környéken. Különleges a hely szelleme, a Twin Peaks sajátos atmoszférája köszön vissza a hatalmas fenyvesekben, patakpartokon, és a Mount Si – azaz a hegy, amely a sorozatban maga a Twin Peaks – alatt elterülő településeken.

Szerinted miben rejlik Seattle, illetve Washington állam különlegessége? Mi az, ami megkülönbözteti akár más amerikai helyekhez képest?
Seattle sokáig elhanyagolt hely volt az Egyesül Államokon belül. A helyiek javarészt fakitermelésből éltek, a hatalmas fenyőket folyókon eresztették le a fűrészmalmokig, ha vonattal nem sikerült lehozni a hegyekből a rönköket. A kereslet azonban csökkeni kezdett, így Washington államban sokan maradtak munka nélkül. A fellendülést a Boeing-gyár kiugróan nagy megrendelésállománya okozta. A légi személyszállítás olyan mértékben növekedett meg az 1960-as, 1970-es években, hogy nem volt elegendő munkaerő a Pacific Northwest (az USA két északnyugati állama, Oregon és Washington – a szerk.) régióban, így máshonnan kellett toborozni őket: Amerika teljes területéről özönleni kezdtek az emberek Seattle-be és környékére.

A legelső Starbucks – a kávézólánc is Seattle-ből indult (Kép: Getty Images)

Abban az időben a Boeing lett az ország északi részének legnagyobb munkaadója. A térség ettől iszonyatosan sokszínű lett, sokféle ember költözött át észak-nyugatra, különböző kultúrák találkoztak a munkahelyeken; a szabadelvű, olympiai Evergreen State College-ba, valamint a seattle-i University of Washingtonra is egyre messzebbről, egyre nagyobb számban érkeztek diákok. Valóságos kulturális forradalom vette kezdetét, de nem csak a zenében, hanem a művészetek minden egyes ágában is. Közben idővel olyan helyi gazdasági szereplők erősödtek meg a városban a Boeing mellett, mint a Starbucks, a Microsoft és az Amazon.

Tervezel ismét kiutazni, és ha igen, mit szeretnél megnézni? Van olyan hely, amit még nem pipáltál ki?
Washington állammá válásának története nagyon izgalmas téma. A történet egyik „főszereplője” Ellensburg, egy isten háta mögötti kisváros, ahonnan egyébként Mark Lanegan és a Screaming Trees is származott. Oda mindenképpen el szeretnék menni, mert annyi történetet nem írtam még meg a helyről, amivel akár két könyvet is meg lehetne tölteni.

5 hely, amit ne hagyj ki, ha Seattle-ben jársz (és szereted a zenét)

1. Easy Street Records lemezbolt

A West Seattle-ben található üzlet a világ talán leghíresebb független lemezboltja. Tulajdonosa, Matt Vaughan maga is legendás figura, hosszú évtizedek óta meghatározó arca a seattle-i zenei életnek. Közeli, szoros barátságot ápol Eddie Vedderrel és a Pearl Jam többi tagjával, személyesen ismer mindenkit, aki valaha is megfordult vagy megfordult a színtéren. Az üzletben gyakoriak az élő fellépések, színpadra állt már itt a Pearl Jam, Duff McKagan, a Walking Papers, a Sonics és sokan mások is. Dedikált az eladótérben Liam Gallagher, dedikált lemezeket küldött támogatásként Taylor Swift, Vedder és McKagan pedig gyakran viselik koncerteken és fotózásokon az üzlet merch-cuccait. Kis túlzással bármikor össze lehet futni valamilyen híres zenésszel a boltban.

Kép: Getty Images

2. Space Needle

Az 1962-es világkiállításra épült tornyot annyit mutogatták a kilencvenes évek elején a grunge-mozgalom ismertté válásakor, hogy pár hónap alatt többen ismerték meg és azonosították vele Seattle-t, mint az azt megelőző 30 évben összesen. A jellegzetes toronyba, amire mintha egy repülő csészealj szállt volna le, látványlifttel lehet feljutni, és a tetejéről az egész Puget tengerszorost be lehet látni. A Space Needle csúcsára meccsnapokon a helyi sportcsapatok, így például a Seattle Seahawks szurkolóinak 12-es számot viselő zászlaját is ki szokták tűzni, de számos helyi művész, sportcsapat, különleges esemény támogatására is gyakran használják.

3. MoPOP (Museum of Pop Culture)

A MoPop múzeumot a Microsoft „másik” tulajdonosa, Paul Allen alapította 2000-ben, eredetileg Experience Music Project (EMP) néven. Az impozáns építmény a Space Needle tövében található és olyan állandó eseményeknek ad otthont, mint a Nirvana-kiállítás, vagy az eredeti hollywoodi filmes kellékeket bemutató sci-fi- és horror tárlat. Az intézményben lehetett megtekinteni a teljes Pearl Jam életművet átölelő tárgykiállítást, egy különleges, Star Wars-kosztüm bemutatót, vagy éppen a Vissza a jövőbe trilógia ismert tárgyait, köztük az időutazást biztosító autót, a fluxuskondenzátorral felturbózott DeLoreant.

A Sace Needle felülnézetből, tőle balra a színes épületegyüttes a MoPOP (Kép: Getty Images)

4. Alki Beach, West Seattle

Éttermek és kávézók mellett a New York-i Szabadság szobor kicsinyített mása is megtalálható a West Seattle-ben található Alki Beach-en, a nyáron különösen népszerű parton. A víz ugyan hideg ilyenkor is, de a látvány mindenért kárpótol. Nem csak Seattle belvárosa és a fölé magasodó Space Needle, de a Mount Rainier 4000 méter feletti havas csúcsai is látszanak innen. A legendás Sub Pop kiadó 30. születésnapját ünneplő fesztivált is itt rendezték meg olyan fellépőkkel, mint a Mudhoney, Father John Misty, vagy az Afghan Whigs.

5. Kurt Cobain háza

A csodaszép, fehér vitorlásokkal csipkézett, azúrkék Lake Washington szomszédságában található Kurt Cobain háza. A Nirvana frontembere az élete vége felé vásárolta az ingatlant, de a turnék miatt nem sokat tartózkodott ott. Életének garázsa padlásán vetett véget. A garázst azóta ugyan lebontották, a ház viszont áll: az előtte található kicsiny, hatalmas fákkal körülvett tisztáson pedig egy padot helyeztek el, ahova a Nirvana-rajongók harminc év elteltével is ellátogatnak, hogy különböző emléktárgyakat, üzeneteket hagyjanak.

Kurt Cobain háza – morbid, de szinte csak meghalni járt ide (Kép: Getty Images)

+1. Az első Starbucks-kávézó

A Public Market, vagyis a helyi piac bejáratától nem messze található ez első Starbucks-kávézó, ahova hosszú sorban állás után lehet bejutni, mert természetesen mindenki el akar fogyasztani egy kávét a „történelmi helyen”. A szomszédos Hard Rock Caféban pedig a Pearl Jam, a Soundgarden és a Nirvana tagjainak hangszerei mellett az Alice in Chains dobosának, Sean Kinney-nek is megtalálható az a felszerelése, amin a korszakos Dirt című lemezt dobolta fel.