Topless lányok ingyensört osztogatnak?
Hatalmasat csattant ismerősöm homlokán a saját tenyere: „tényleg, na, ez remek ötlet”. A szempillám sem rezdült a reakciójára és azt is enyhe mosollyal olvasom az olykor tényleg az elviselhetőség határáig forró magyarországi nyárban, amikor egyesek a légkondi hőmérsékletszabályozóját egyre lejjebb kapcsolgatva azon elmélkednek, hogy a 30-32 fokos Magyarországról talán mégsem a 35-36 fokba kéne menni nyaralni. Tőlünk délebbi és még forróbb tengerpartokra, ahová a magyarok többsége megszokásból jár.
Hanem a testet-lelket felfrissítő 20-22 fokba. Létezik ilyen júliusban-augusztusban, és szintén nagyjából kétórányi repülőútra a spanyol, dél-olasz vagy a görög/török partokhoz hasonlóan. Csak éppen az ellenkező irányba. Skandináviába.
Ötödször jártam Svédországban, többszöri dániai, norvégiai és finnországi utazások mellett, és minden egyes alkalommal imádtam. Eleinte munkaügyben, hetedik éve immár a családdal, velük mindig nyáron, amikor Budapest borzasztó kánikulában aszalódik. A fantasztikus júliusi-augusztusi klímánál talán még fontosabb is számunkra az észak-európai városok, vidékek és vizek atmoszférája. Az életről gondolkodásuk, a közügyek tisztességes rendezésének látványos példái, az egészséges és egyszerű ételek, a polgárok öltözködési stílusa, az építészeti és lakberendezési dizájn, és nem utolsó helyen a kultúra.
Nagy szavak, melyek mindennapi szimpla apróságait mindig örömmel fedezzük fel, ezúttal Stockholmban járva és a partjainál hajózva. Egyedül, édeskettesben vagy gyerekekkel is érdekes, utóbbiak képernyőfüggőségének alkalmi kezelésére kimondottan javaslom. Egyes útikönyvek szerint a világ egyik legszebb városa. Tényleg az.
Stockholm nagyja ráadásul sétálható hidakkal összekötött szigetek csoportja, ezek közül hármat-négyet gyalogosan bejárva már rengeteg élményt magunkba szívhatunk.
Elsőként a Gamla Stan nevű szigetre sétáltunk fel, előttünk két katonalánnyal. Itt magasodik az 1700-as évek első felében – egy tűzvész után beiktatott szünet miatt – fél évszázadig épült Királyi Palota. Hivatalosan ez a svéd uralkodó lakhelye, de valójában nem itt él, a 600 szobás ingatlan leginkább turistadísz
Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) csúcsossisakos, szuronyos puskás, sarkantyús csizmás őrök állnak mindenfelé
Éppen őket járták körbe némi ellátmánnyal a gyakorlóruhás katonák. A bal oldali mindjárt feláll a dobogóra, szembefordul a mindent vadul fotózgató külföldiekkel, hátra kulcsolja a karjait és pár percre átveszi a díszegyenruhás kollégája feladatait. Őrként áll
A palota hatalmas, kör alakú udvarán eközben finom kis kordonok mögött gyülekezik a tömeg, nem véletlenül érkeztünk éppen most, éppen ide. Ebédidőben itt zajlik a világ egyik leglátványosabb őrségváltása.
Már érkezik is a váltás gyalog
Itt pedig lovakon egy harsány katonazenekar. Eleinte indulókat játszottak, majd a turistahad felé fordulva pár világszerte ismert jazzsztenderdet megszólaltatva minikoncertet adtak. Lovon ülve, vonulva. Hatalmas volt a taps. De hol a nagyérdemű?
Ekkora volt a tömeg, érdemes legalább 30-40 perccel a hivatalos kezdési időpont előtt érkezni. Mi úgy olvastuk, hogy hétköznap 11.45-kor indul a show, de nekünk bő fél órával később kezdődött
A műsor után elvonult a zenekar, a frissen érkezett őrség pedig a szuronyos puskák hegyét előre tartva befutott az épületbe. Pár másodperc volt, de erős látvány.
Nézd meg a többi képünket is az őrségváltásról és a lovaszenekarról:
A palota és környezete csaknem egynapos program, az épület alatti hűvös pincerendszerben található a királyi kincstár, amit szintén érdemes megnézni. Életem legvastagabb ajtaja
Mivel máig élő és aktív az uralkodóház, rengeteg különféle kivitelezésű, formájú és méretű (például királynői és a hercegek gyerekfejére gyártott) családi koronakollekciók, valamint ruhák és jogarok nézhetők meg itt
Amit a hivatalos képeken nem látsz, hiszen őfőméltóságát nem hátulról fotózzák az udvar alkalmazottai: ekkora összegyűrögetve a királyi palást. Ez is törhetetlennek mondott üvegből készült kalitkában, az értékek óvása érdekében korlátos megvilágításban
Miután felmentünk a palotába, hogy végigjárjuk a 600 szobából (vagy inkább nagyrészt aranyozott teremből) álló épületegyüttest, már a jegyvásárlásnál megoldódott az ilyen programok klasszikus, örökké visszatérő családi problémája: halálra unja magát közben a gyerek.
Emlékezzünk csak, mi sem bírtuk 6-8-10-12 évesen az ilyen túrákat, a 2025-ben összehasonlíthatatlanul pörgősebb életet élő gyerekeink még kevésbé.
A skandináv múzeumok és történelmi látnivalók üzemeltetői – szemben sajnos a legtöbb kelet-európai kulturális intézménnyel – a gyereket is teljes értékű látogatónak tekintik, és kisebb-nagyobb befektetéssel, de mindig kreatívan és ésszel oldják meg ezt a kérdést. Ez általános tapasztalatom Norvégiától Dánián át Finnországig, természetesen ugyanez a helyzet a közöttük fekvő Svédországban is.
“Van kedved állatokat keresni?” – kérdezte a tízesztendős fiunkat a jegyértékesítő a pénztárnál. “Na, ide figyelj, itt van ez a papír 17 különféle állat fotójával.” Marcus fiunk közben tátott szájjal hallgatta… “Az egyik festményrészlet, másik gyertyatartó lába, a harmadik a plafonon van, és így tovább. Miközben a szüleiddel végigjárod a királyunk palotáját, keresd meg őket, fotózzátok le anyával, apával, és a végén gyertek vissza. Kapsz ajándékot.”
Aprócska, de nagyszerű ötletként egy kétoldalas, színes nyomtatvány elég is volt, hogy innentől kezdve ne másfél órás családi nyűglődés legyen a program, amelyben a szülők végig azt hallgatják: “Mikor lesz vége? Mikor megyünk ki innen? Mikor eszünk már? Ez annyira unalmas.”
Ehelyett a fiunk húzott végig minket száz termen, megállás nélkül fürkészte a tekintete a freskókat, szőnyegeket és faragott bútorokat, közben minket is erre biztatott
Mindenhol minden részletet megfigyelt, egy bébielefántot ugyan sokáig kerestünk, de a 17-ből 14 állatot beazonosítottunk. Boldog mindenki, a svéd alkalmazott, a világ különféle sarkaiból Svédországba érkező külföldi turista, a szülő. Erre is lehet költeni a közpénzt, nem is kell hozzá olyan sok.
A végén kapott az ifjú múzeumfelfedező egy királyi címeres tetkót az alkarjára, majd rettentő büszke volt magára, napokig mosni sem lehetett ezt a testrészét.
Ezt a svédasztalt még megmutatom, és ez nem egy közepes poén. Bizonyos alkalmakkor valóban ennél a hosszú aztalnál ül az uralkodói család, az ország vezetői. A könyvek akkor is asztal közepén maradnak
Képek még a palota kincseiről és a vadászok útmutatójáról:
Külföldön járva izgalmas piacokra járni, Svédország fővárosában az esti kivilágításakor különösen szép Östermalms Saluhall kötelező program. Belső terének és az árusító helyeknek a stílusa valamelyest hasonlítható is a IX. kerületi Nagyvásárcsarnokhoz, a helyi élelmiszerek azonban drámaian mások. Aki imádja a halakat – mint én –, itt aztán nézelődhet, és a lehető legfrissebb fogásból ehet, hiszen minden elfogyasztható az épület éttermeiben.
Erre a teraszra többször visszatértünk
Aki először kerül a közelébe, annak nyilvánvalóan meg kell kóstolnia a jávorszarvas és/vagy a rénszarvas húsát is, habár eléggé hasonló az íze a hazai szarvasfajtákéhoz. Itt mégis csak a kettes számú népeledel a hal után. Egy évvel korábban medvehúst ettünk Finnországban, ilyet Stockholmban nem láttam sehol. Talán Erdélyhez hasonlóan itt is tiltott fehérjeforrás.
Nem kalácsok. Szarvashúsok
Szívesen mesélnek az eladók a különféle fajok ízéről és elkészítési módjáról
A másik fontos piac – a vasárnap délelőtt életre kelő bolhapiac – az egyetlen csalódás lett volna a városban, ha nem bukkanunk mellette valami apró kis csodára. A Hotorget téren (ami így fura magyarul, hiszen a “torget” szó jelentése: tér) a csorba bögrétől a szúrágta kitömött bagolyig rengeteg bóvlit árultak, engem egy idős bácsi grafikái marasztaltak a leginkább. De azokat meg hogy préselje be az ember a feladós bőröndbe, hogy garantáltan ne sérüljenek?
A Hotorget
Egy falat tele tudtam volna dekorálni ezekkel
Bámészkodás közben kellemes zene szólt a tér mellett magasodó épület bejárata elé tett hangsugárzóból, gondoltam, milyen jó fej az önkormányzat, hogy gondolt erre is. De nem! Szerencsére megnéztem mi ez a böhöm nagy ház, és ekkor vettem észre a svéd mellett az angol feliratot: „free concerts and guided tours…”
Ez az épület a Stockholm Koncerthuset
Dizájnra a Szépművészeti Múzeumhoz, szolgáltatásait nézve a Zene Házához hasonlíthat. Vasárnap 11 és 16 óra között pedig fiatal tehetségekből álló kvintett játszott jazzt, többek között svéd népdalalapokból, amit onnan tudok, hogy az anyanyelvük mellett angolul is elmondták nekünk.
Remek lehetőség kezdő muzsikusoknak, hogy közönség előtt játszanak
Nem hogy be lehetett ülni az utcáról ide, az intézmény egyik alkalmazottja bátran hívogatta befelé az óvatos turistákat. Jó napot, foglaljanak helyet, remek zene, élvezzék. Megint csak közpénzt költöttek a köz érdekében, amibe az idelátogató külföldiek is természetesen benne vannak. Hiszen ők most Svédország vendégei.
Beszéljünk kicsit a svéd ételekről (és az áraikról), mielőtt megmutatjuk Stockholm – szerintem – legnagyobb kincsét, amit turista máshol nem láthat a világon. Közhely a skandináv polgárok átlagosan hosszú élete és a kijelentéssel együtt emlegetett táplálkozásuk, ami egyszerű, jellemzően halalapú.
Az átlagos magyar turista zsebe ugyan nem bírja a fine dining-világ szupersztárjainak számító svéd (dán, norvég stb.) high-tech éttermeket, de sebaj, egészséges és finom ételeket ehetünk minden sarkon, normális áron. A normális ár alatt egészen konkrétan azt értem, hogy nem drágábbak a balatoni, lefagyasztottból felolvasztott “bolognainál” hatezerért.
Látszatra ezt a semmi lazactálat otthon is össze tudnánk dobni, csak azt nem aznap hajnalban fogták ki, mint ezt, márpedig így egészen más az íz és az élmény
A kagylóleves is friss, isteni
Az alábbi fotón balra a gyermekek igényszintjének megfelelő fish and chips (195 svéd korona, 6800 forint) és egy helyi sajtburger (95 korona, 3300 forint), jobbra pedig egy felnőtteknek szóló svédebb fogás: karfiolsaláta rákkal (185+145 korona, vagyis 6500+5000 forint). Almalével és limonádéval ez így együtt 747 svéd korona volt (ami 26 ezer forint, a vízért ott többnyire nem kell fizetni), ami átlagos árnak tekinthető egy háromfős svédországi ebédnek. A főételek (húsgombóc, halszeletek körettel és tengeri levesek, szarvaskolbász krumplisalátával stb.) jellemzően 120-200 korona között elérhetőek.
747 korona, 26 ezer forint
Tipikus svéd étel: friss halszelet nedves, savanykás barnakenyéren, vastagon könnyed, enyhén fűszeres zöldségkrémmel, kis salátával és főtt burgonyával
Stockholm egyik legérdekesebb kincse világszenzáció, úgy is indult tengeri útjára 1628-ban, aztán óriási dráma kerekedett belőle. Na, jó…, ne legyünk ennyire diplomatikusak: hatalmas lebőgést eredményezett. A svéd Vasa uralkodóház éppen aktuális királya ugyanis megépíttette magának a világ akkori legmodernebb, legmenőbb tengerjáró hajóját, ami irdatlan munka után 1628-ban szállt vízre a város kikötőjében, büszkén elindult útjára a város partra vonult lakosságának éljenzése közepette, majd pár száz méter után beborult a vízbe. Aztán élő, egyenes adásban a nép szeme láttára elsüllyedt.
A döbbenet után 333 esztendőn át pihent a tengerfenéken Stockholm partjától egy kőhajításnyira, mígnem 20. század közepén megkezdődtek a kiemelési, aztán a restaurálási folyamatok. A félretervezett hajócsoda egykori megépítésével azonos módon ez is évekig tartott, az eredménye pedig ma valódi, beleköthetetlen világszenzáció. A Vasa Museum a főváros egyik hangulatos szigetén magasodik, monumentális élmény.
Ilyen állapotban, ilyen hajó nincs még egy a világon
Óriási szerencsére a hajót szinte teljesen ép állapotban megőrizte a sírja, az ember álla leesik, amikor testközelből találkozik vele ma.
Leegyszerűsítve a múzeum úgy néz ki, hogy felállították a szárazföldön a gigantikus hajótestet, és húztak köré egy épületet, ahol vagy 5-6 szinten az aljától a fedélzetig szinte karnyújtási távolságból megcsodálható ez a remekmű. Aminek balul sikerült premierjét nyilván Stockholmig hallatszóan kinevette a Vasa-dinasztiával haragban álló többi uralkodó. De mit tudnak felmutatni ők ma?
Hadihajó túldíszített farral
A hajó 98 százalékban eredeti elemekből áll, ilyen állapotban nem létezik ma hasonló a világon. Könyvek sora írta meg az építését, a kudarcát, a felújítását és azt, hogy ma milyen szinten belevonódhatunk az immár 400 éves történetébe. A múzeumban természetesen az is kiderül, mi volt a baki, ami miatt csúfosan elsüllyedt az óriáshajó.
Túlzás nélkül a világ egyik legklasszabb múzeuma, mutatunk még több fotót a hajóról és a kiállított tárgyakról, egyebekről:
Természetesen a Vasa Múzeumban is gondoltak a látogatók minden korosztályára, öttől 105 éves korig mindenkit képes lenyűgözni a hajótest és a köré épített fantasztikus múzeum. Kötelező időutazós program a Skanzenhez hasonlóan. Utóbbi minimum félnapos program, több hektáron több évszázadnyi Svédország fedezhető fel akár 2-3 kilométeres sétával.
Ez egy város a városban program, a zsenialitását az adja, hogy komplett utcákban császkálhatunk a 19. században, aztán pár száz méterrel arrébb a 16.-ban, és mindenhol korabeli ruhába bújt élő emberek mesélnek a korszakról, mesterségekről, ételekről, mezőgazdaságról és tárgyakról.
Közel százéves tejbolt és pékség
Amikor ide beléptem, hirtelen nem is tudtam, hogy ez egy shop, vagy valami más. Más. Egykori tejbolt és pékáruüzlet a hely, ahol a hölgyek feladata a turisták tájékoztatása.
Hűtő még nem létezett, mégsem romlottak meg a tejtermékek nyáron sem
Itt egy üvegműhely életébe nézhetünk be
Ez már a késő középkor, és mivel júliusban-augusztusban csak 20-22-24 fok a maximum a városban, kimondottan kellemes órákon át bámészkodni a fantasztikus állapotban megőrzött épületek közötti utcákban, ösvényeken. Mikor itt jártunk, Budapesten 34 fok volt éppen.
Valódi étel készül korabeli alapanyagokból. Ez az alkalmazott is szívesen válaszolt a korszak svéd hétköznapjaival kapcsolatos kérdésekre
Visszatérve a 21. századi Stockholm utcáira, állandóan kedves, mókás feliratokba botlik a külföldi. A stresszel teli Közép-Európában mindig felmerül a kérdés Skandináviával kapcsolatban, hogy hát hogyan bírják ott északon a zord időjárást és a sötét teleket. Válasz is van persze erre: színes házak, alkohol és a többi közhely. Talán ennek része, hogy vicces feliratokat találni a szálloda konyhájától a fagyiskelyhen át az éttermek előtti kis táblákig, szinte mindenhol.
Reggelente köszöntött minket a szállodánk dizájnos éttermében
Magyarországon egy ilyen?
Ehhez nem kell angoltudás. Csak egy kis ötlet, erre megáll a turista és minimum elmosolyodik
Budapestről kiindulva igazi kávéforradalom szántott végig Magyarországon az elmúlt évtizedben, az új hullámos helyek nagyja skandinávnak vallja magát. Svédországban Fika az ilyen kávézók neve, sőt, igazából a kávézást jelenti, természetesen az ajándékboltokban a bögrétől a pólóig mindenen ott van a magyarul bizarrul mutató felirat.
Két svéd szó, amit jól ismer a világ: fika és Ibrahimovic
Igen, ezek pont olyanok, amilyennek itthoni másaik akarnak látszani. Végtelenül natúrak, semmi csicsa, igazán szerethetőek
Nyilvánvalóan fahéjas és pekándiós sütit fogyasztunk a svéd kávé mellé
A helyieknek fillérekbe kerül
Ha Stockholm, akkor szigetek, ha szigetek akkor víz, ha víz, akkor hajók. Svédország fővárosában sétálva szó szerint állandóan hajókba botlik az ember, eleve erősen ajánlott hajózni a helyi csatornákon, de engem már a parton sétálva is meg-megállítanak a hipermodern és a 60-80-100 stb. éves vízi járművek is. Csak mert ilyet nem látunk nálunk.
Ezekkel a járművekkel hajóznak – akár száz éve – a svédek:
Szintén időutazás ránézni egy ilyen, magyar szemmel széthullás előtti hajó fedélzetére is, miközben érzed a tenger illatát
Itt vajon mi történik? Miközben a hajókat fotóztam, sikerült lekapni egy rendőri igazoltatást
Túlzás nélkül állítható, hogy a világ legjobb múzeumai Skandináviában vannak, és Stockholm egész elöl áll a sorban. Működik itt múzeuma egy popzenekarnak…
…az ABBA Múzeumban tilos fotózni, így csak egy kívül készült képet töltök fel ide
Létezik természetesen a viking kultúráról is múzeum, egyértelmű, hogy a család minden tagja imádta
Valamint működik a svéd fővárosban múzeum az alkohol történetéről, fogyasztási kultúrájáról
Teraszt is működtetnek, ahol kiváló szeszes italok kóstolhatók
Végül egy meglepő beszélgetést idéznék, amiben a hazaérkezés után volt részem. Kedves ismerősömmel kávéztam, akiről kiderült, hogy éppen Stockholmban él a testvére évek óta. Lelkesen és hosszan soroltam a cikkben is szereplő heyleket, élményeket (plusz amiket bele sem vettem az így is kilométer hosszú cikkbe a svéd dizájnboltoktól a helyi állatkertig), amire kérdésekkel reagált. És itt voltatok? Nem. És ott? Hát, nem. És a…? Ne is folytasd, ott sem.
Stockholmban – ahogy Skandinávia megannyi sarkában – annyi a különleges látnivaló, hogy visszatérünk, mindig van miért. Úgy látom, ismét jön a 32-33 fok, nem is várunk sokáig, másfél hét múlva indulás. Nagyon más kaland lesz, természetesen megírjuk azt is.
Írd be a keresett kifejezést