Ennél a japán csodánál nem volt menőbb karóra 1983-ban

Ma már senki sem ájul el a karóraként hordott, digitális funkciókkal telezsúfolt miniatűr számítógépektől, de 1983-ban egy csatlakoztatható billentyűzettel árult karóra maga volt a csoda. Ekkoriban még keveréket tankoló Trabantok pöfögtek a magyar utakon, és a vezetékes telefon is nagy szónak számított az ország döntő részén. 

Így ha valaki megjelent volna mondjuk Mátészalkán egy Seiko Data-2000-essel a csuklóján, akkor garantáltan időutazónak nézik. Mert ez a karóra akkoriban messze kilógott a sorból, igazi First Class-darabnak számított 4×10 karakteres DOT-mátrix kijelzőjével és 2000 karakter tárolására képes memóriájával. 

Korabeli japán hirdetés

A legnagyobb trükkje mégsem ez volt, hanem a csatlakoztatható billentyűzet. A Seiko ugyanis nem akart gombokkal telezsúfolt karórát készíteni, nem lett volna túl elegáns. Így maga az óra csupán négy nyomógombot kapott, a többi funkciót pedig a mellékelt, teljes ábécét tartalmazó eszközzel lehetett elérni, kényelmesen begépelve a memóriában tárolni kívánt információt. 

A megkímélt darabok ma akár 300 ezer forintot is érhetnek

1983-at írunk, tehát gondolhatnánk, hogy valamilyen kábelre, csatlakozófelületre szükség volt a két eszköz kommunikációjához, de nem! A japánok indukciós tekercsekkel oldották meg az adatátvitelt, az elektromosság átfolyik az egyik tekercsen és az így keletkező mágneses tér áramot generál a másikban, így egy irányban 2048 bit/sec sebességgel vándorolnak a bitek. 

Ma egy működőképes, szép állapotú, eredeti dobozában megőrzött darabért 250-300 ezer forintnak megfelelő összeget kérnek, ami borsos ár, de ezzel a darabbal, a felcsatolt billentyűzettel még mindig garantáltan nagyobb feltűnést keltünk, mintha egy átlagos Rolex lógna a csuklónkon. 

forrás: reddit.com/cassettefuturism