“Ha fej, tied az egész, oké? Ha írás, a fele a papié, a fele az enyém” – hangzik a jól ismert idézet Bud Spencertől (Bujtor Istvántól) az …és megint dühbe jövünk c. film végén. Végül tudjuk, hogy annak a pénzfeldobásnak se fej, se írás lett a vége egy sirálynak köszönhetően, de az esetek döntő többségében valamerre eldőlnek az ilyen dolgok.
Az esélyek azonban nem egyenlőek. Azt gondolhatnánk, hogy teljesen véletlenszerű az érmedobás, azaz hosszú távon teljesen kiegyenlítődik a fejek és az írások száma, ha nem megbuherált érmével játszik az ember, de nem erről van szó. Egy amerikai matematikus, Persi Diaconis mélyebbre ásott a témában, és 48 fős csapatával 350 757 alkalommal dobtak fel összesen 46 különböző címletet.
Itt már nem lehet tehát azt mondani, hogy biztos az érme volt rossz, vagy túl kevésszer próbálkoztak, vagy egy ember befolyásolta volna spéci dobástechnikájával az eredményeket. Ez eléggé meggyőző mennyiségű kísérlet ahhoz, hogy következtetéseket lehessen belőle levonni. Egy rendkívül fontos dolog ki is derült mindebből:
Ennek magyarázata a csapat szerint az, hogy a felfelé néző oldallal összességében több időt tölt a levegőben az érme (érthető, hiszen így indul a feldobás), ennél fogva nagyobb eséllyel is marad landoláskor ugyanaz a minta felül.
Mindez azt jelenti tehát, hogy ha csak kicsit is, de nagy általánosságban véve számít, hogy az érme melyik fele néz felfelé, amikor pénzfeldobásra kerül a sor (lásd a futballmeccsek kezdetét térfélválasztásnál).
A tanulmány szerzői hozzátették, hogy ettől függetlenül még egyénenként lehetnek eltérések: kísérletükben voltak is, bizonyos személyeknél kiugró volt a fejek vagy épp az írások száma, de épp ezért alkalmaztak 48 főt 46 címlettel, hogy ezeket kiszűrjék.