A 37 éves Patrick Williamson a délnyugat-skóciai tengerparton múlatta az időt kutyájával, ám az egyszer csak nem hozta vissza a neki dobott labdát. Leejtette azt, és egy, a parton lévő furcsa kő környékén kezdett el szaglászni. A halászként dolgozó férfi, amikor meglátta a követ, örült, hiszen tudta, mivel találta szembe magát:
Sárgásbarnás színét leszámítva az aranyhoz persze nem sok köze van a “kőnek”, mely a vízen egyébként tényleg lebeg. A kutya által talált különlegesség nem más volt, mint ámbra, az ámbráscetek gyomrából származó ritka és nem mellesleg értékes anyag.
Az ámbra eredetét a 19. század elején kezdődött nagyüzemi bálnavadászat fejtette meg. Az ámbra ugyanis az ámbráscetek emésztőrendszerében keletkezik: az általuk fogyasztott tintahal egy részét nem tudják megemészteni, és kihányják, de előfordul, hogy az éles darabok ellen a bélfal által kiválasztott védőanyag az évek során ámbrává érik a cet emésztőrendszerében. Az ámbra olyan szagtalan alkoholt tartalmaz, amely meghosszabbítja az illatok élettartamát, ezért a parfümkészítők előszeretettel használják alkotásaikhoz mind a mai napig, és komoly összegeket adnak a fellelt darabokért.
Ebből talált tehát egy kisebb, 15 dekás darabot Williamson kutyája, melynek az eredetiségéről még biztos, ami biztos, meg fognak bizonyosodni. Az első tesztet maga a férfi végezte el a hagyományos módon: felhevített egy tűt, majd a tárgy felszínére fektette. Mivel az ámbra egy viaszos anyag, ha olvadni kezd az anyag a tű környékén, akkor eredeti a lebegő arany. Williamson ámbrája ezen a teszten átment, de biztosra megy, és a Glasgow-i Egyetemen is bevizsgáltatja ámbráját.
A férfi arról még nem döntött, mihez kezd ezt követően potenciálisan értékes kincsével.