Régi mítosz dőlt meg a fajtatiszta kutyákról

A fentebb említett feltételezésnek jártak utána a Texasi A&M Egyetem kutatói, és meglepő eredményre jutottak. A vizsgálat alapját 27 000 kutyával végzett projekt adatai adták, amelyeket a helyi kutyatulajdonosok önkéntesen adtak meg összesen tíz éven át. Ennyi időn keresztül folyamatosan jelentették a kedvencük egészségi állapotát, vagyis a kutyusok életciklusának javát, persze a kutatók a korral előforduló tipikus betegségek megjelenését is figyelembe vették. 

A keverékek mellett 25 népszerű, jól ismert fajtára koncentráltak, a végső következtetésük pedig egyszerűen összefoglalható: az állítás, miszerint a keverék fajták ellenállóbbak a fajtisztáknál, egyszerűen hamis.

Bár a két csoport egészségügyi problémái között voltak különbségek, az adatok azt mutatták, hogy összességében mind a keverékek, mind a fajtatiszta kutyák körülbelül ugyanannyi egészségügyi problémától szenvednek. A fajtatiszta kutyák esetében a 10 leggyakrabban előforduló betegség a következő volt: giardia-fertőzés, ízületi gyulladás, törött fog, foghiány, szürkehályog, allergia, fülgyulladás, szívbetegség, fogkő, más kutyától származó sérülés.

A fajtatiszták tipikus betegségei miatt alakult ki a nézet, ami szerint a keverékek ellenállóbbak, állítják tudósok

A keverékek esetében az első tíz egészségügyi probléma majdnem ugyanaz volt, és nagyjából ugyanolyan gyakorisággal fordult elő, de a szürkehályog kategóriát felváltotta a beszakadt/törött lábköröm. Az ízületi gyulladás és a fogakat érintő problémák gyakorlatilag ugyanolyan rendszerességgel fordultak elő. Összességében a jelentésben szereplő 53 egészségügyi problémából 26 esetében nem volt észrevehető különbség a kevert fajtájú és a fajtatiszta kutyák között. 

Miért alakult ki ez a közvélekedés?

A kutatók szerint a keverékek egészségével kapcsolatos tévhit valószínűleg annak köszönhető, hogy bizonyos tenyésztett fajtáknak speciális, jól ismert egészségügyi problémái vannak. A németjuhászok például köztudottan csípőízületi rendellenességgel (diszplázia) küzdenek, a beagle-ök hajlamosak az epilepsziára, az uszkárok pedig nagyobb arányban kapnak zöldhályogot, mint más fajták.

A keverékek esetében a keresztezett fajták puszta száma miatt viszont lehetetlen kimondani, hogy honnan származhat egy-egy betegségre való hajlam. A fajtaspecifikus betegségek keverékek körében való dokumentálása, valamint ezek hiánya okozza, hogy azokat egészségesebbnek tartják a kutyatulajdonosok.