Hihetetlen abba belegondolni, hogy az 1960-as évek elején alig tudtunk valamit a Holdról. Azt sem tudták a tudósok például, milyen az égi kísérőnk felszíne: egyes elképzelések úgy tartották, szilárd talaj várhat az egy nap megérkező űrhajósokra, mások viszont olyan vastag porfelszínt képzeltek el, mely elnyelhet embert és gépet, ha megpróbálna ráállni.
Az űrverseny ugyan már nagyba dúlt, de információ kevés volt. 1959-ben a szovjetek lefotózták ugyan az égitest általunk nem látható felét, de a szemcsés fotó nem vitte közelebb a szakembereket a megoldáshoz. A NASA ezért kezébe vette a dolgokat, és 1964. július 28-án elindították a Ranger 7 űrszondát.
Az űreszköznek egyetlen célja volt: fotózza le a Holdat jó közelről. Annak idején terveztek más eszközöket és mérőműszereket is betenni az űrszondába, ám végül mindezt elvetették: rámentek arra, hogy készüljenek képek, és azok üzembiztosan vissza is érjenek a Földre. Mint az a nevezéktanból látható, nem volt egyszerű a dolog: csak a hetedik Ranger járt sikerrel, több elődjén is csődöt mondott a technika, vagy éppen el sem érték a Holdat, “eltévedtek”, és Nap körüli pályára álltak.
A hetedik űrszonda végül 1964. július 31-én elérte a Holdat, fedélzetén egy tévékamerával, illetve egy közvetítőegységgel. Olyanokról, mint puha landolás, szó sem volt: egy lehetősége volt az eszköznek, mégpedig minél több képet készíteni, mielőtt bele nem csapódik a Holdba és megsemmisül.
Feladatát végül teljesítette a Ranger 7: repülésének utolsó 17 percében 4308 képet készített és továbbított a NASA felé sikerrel. Az első még 2110 kilométeres magasságból készült, az utolsó pedig 487 méterrel a felszín felett, 2,3 másodperccel a becsapódás előtt. Manapság már nem mondhatóak kiemelkedőnek a képek minőségi szempontból, de akkoriban ez szenzáció volt, és rengeteg információval szolgált a kutatóknak.
A Ranger 7 sikerét követően még két Rangert készített a NASA. A 8-as verzió már 7 ezer képet küldött haza, a 9-es pedig élő közvetítésre is alkalmas volt, így annak idején amerikai tévénézők milliói láthatták egyenes adásban, ahogy a Holdhoz érkezik egy űrszonda. Ezek a küldetések meghatározóak voltak a jövőt illetően, hiszen a felvételek elemzéséből rájöttek, hogy a Hold felszíne szilárd, így alkalmas lehet a puha landolásra. Kevesebb mint öt évvel ezeket követően az első emberek el is jutottak a Holdra az Apollo-11-gyel.