Augusztus végén jöhet a történelmi űrutazás
A privát űrkutatási szektor vezető vállalkozása eddig egyetlen ilyen fizetős missziót indított a Crew Dragon űrkapszulával 2021-ben, négy emberrel. Ez sikerrel zárult, a mikrogravitációban lebegő turisták három napot tölthettek Föld körüli pályán az Inspiartion4 küldetés keretében.
Augusztus végén jön a következő fejezet, a több szempontból is rekorder Polaris-program első kilövése. A dollármilliárdos Jared Isaacman által támogatott Polaris Dawn elnevezésű projekt során a Crew Dragon civilekből álló legénysége minden eddiginél magasabb Föld körüli pályát (az Apollo-programot nem számítva) ír majd le, 1400 kilométerre távolodik le bolygónktól.
Másik nagy húzásuk, hogy 700 kilométeres magasságban űrsétát is terveznek. Ez lesz az első olyan EVA (Extra Vehicular Activity – járművön kívüli tevékenység), amely során nem valamelyik nemzeti űrügynökség asztronautái lépnek ki a végtelenbe, hanem egy magáncég kiválasztott “civiljei”.
Rendhagyó űrséta
A négyfős legénység már a Kennedy űrkikötőben várja az indulást, amelyre augusztus 26-án lehet számítani a 39A jelű kilövőállásról, egy Falcon 9-es rakétával. Ilyen messzire 1972 óta nem jutott el űrutazó, az Apollo-17 volt az utolsó űrhajó, ami a Hold felé tartva elérte ezt a távot.
Ezért tudományos szempontból is fontos ez az utazás, amely során tesztelik majd a lézeres adatátvitelt a SpaceX Starlink rendszerével, valamint negyven különböző kísérletet is elvégeznek majd. A csúcs kétség kívül az új űrruhák éles tesztelése lesz 700 kilométerre a Földtől. A kísérlet során a legénység két tagja kilép a kapszulán kívülre, és összesen két órát tölt majd el az ember számára gyilkos környezetben.
Mivel a Crew Dragon nincs zsilippel felszerelve, ez érdekes procedúrának ígérkezik.
A küldetés harmadik napján veszi fel a négytagú legénység minden tagja felölti a teljes űrruhát, majd nagyjából egyórás folyamattal lecsökkentik a belső nyomást, elérve az űrben uralkodó rendkívül alacsony szintet. Így amikor Jared Isaacman, a Polaris-program megálmodója és egyben parancsnoka, illetve társa, Sarah Gillis elindul az első kereskedelmi űrsétára, akkor a másik két űrhajós, Kidd Poteet és Anna Menon is sisakot húz, mivel kiengedik a kabin levegőjét.
Eközben a belélegzett levegő oxigénkoncentrációját is növelik (ez minden űrséta során megtörténik), és csökkentik a vérben található nitrogén szintjét. Erre az űrruhák atmoszférikus értéknél kisebb nyomása miatt van szükség.
A négyfős legénység, balról jobbra: Anna Menon, Scoot Poteet, Jared Isaacman, és Sarah Gillis. Fotó: Jonathan Newton/The Washington via Getty Images
Ezek a létfenntartó eszközök ugyanis gyakorlati okokból a nehezen fenntartható, a mozgást is korlátozó atmoszférikus nyomásnál alacsonyabb értékkel üzemelnek. Élhető nyomást tartanak fenn, de ha hirtelen következik be a váltás, akkor felléphet a búvároknál tapasztalható keszonbetegség, a vérben oldott nitrogéngáz buborékok formájában kicsapódhat, súlyos megbetegetést okozva. Viszont a nitrogén kiiktatásával, tiszta oxigént lélegezve csökken a rizikó.
Köldökzsinór tartja őket életben
Ha ez megtörtént, akkor a két asztronauta felváltva 15-20 percre elhagyja majd a Crew Dragon belsejét. Eltávolodni nem tudnak, mert életfunkcióikat a kapszula rendszerei tartják fenn egy köldökzsinórhoz hasonló vezetéken keresztül.
A cél minél több adat gyűjtése a ruhák viselkedéséről, és ezek alapján a fejlesztések folytatása: tiszta oxigén lélegzése közben például nem jönne jól egy elektrostatikusság miatt kialakuló szikra. Bill Gerstenmaier, a NASA volt szakértője, és a SpaceX elnöke nemrég megjegyezte, hogy pont ezt a kockázatot számolták fel nemrég a mérnökök, szerencsére még a Földön.
Hosszú út vezetett idáig
A SpaceX-, Tesla-, X-vezér Elon Musk nevéhez köthető úttörő projektek gyakran csúsznak, és finoman szólva is optimista céldátumokkal indulnak. Nem volt ez másként a Polaris Dawn esetén sem, azt eredetileg 2022 végére tevezték. Szerencsére a józan ész győzött, mert az űrruhák még messze nem voltak készen, és a Starlink lézeres távközlési rendszere sem működött még.
Míg a mérnökök a technikai ördöglakatok kibogozásán dolgoztak, a legénység intenzíven készült az úttörő utazásra. A Polaris Dawn kapitánya, az USA légierejének volt vadászpilótája, Scott Poteet elmondása szerint a légierőnél 20 év alatt töltött 1500 órát szimulátorban, de most 2000 óránál járnak, amit megfejeltek buvárkodással és hegymászással is. A küldetés előtt sok technikai részlet kiderült, de amikor Isaacmant arra kérték, becsülje meg a program költségeit, rövid, kitérő választ adott, és nem mondott összeget.
Kép(ek) forrása:
SpaceX
Írd be a keresett kifejezést