Szellemvárosokkal tele van a világ, még Magyarországot sem kell elhagyni ahhoz, hogy szinte teljesen kihalt falvakra bukkanjon az ember, benne még viszonylag ép épületekkel. Az egykor ember által kezelésbe vett területet ilyenkor a természet mindig szépen lassan visszaveszi, a folyamat pillanatképei pedig sokszor egészen látványosak tudnak lenni.
Ennek egyik szép példája játszódik le Angolában is. A Közép-Afrikában fekvő ország legnagyobb szigete, az Atlanti-óceánon fekvő 98 négyzetkilométeres Tigres szigete egykor egy kisebb halászfalunak adott otthont. São Martinho dos Tigrest fénykorában is csak nagyjából ezren lakták, akik mondhatni elvoltak, mint azok a halak a vízben, melyeket kifogtak.
Gyökeresen megváltozott azonban az ott élők élete 1962. március 14-én éjjel. Egy heves óceáni vihar megrongálta a sziget vízellátásért felelős rendszerét, így hirtelen mindenki ivóvíz nélkül maradt. Ezt nem javították meg sem akkor, sem később, így sok lehetősége nem maradt az embereknek, csak a költözés.
Az ott élők eltűnésével valóságos szellemváros lett a település, melyet idővel elkezdett a Namib-sivatag az uralma alá hajtani – még úgy is, hogy egy szigetről beszélünk. Az ott található épületek immár évtizedek óta ki vannak téve az Atlanti-óceán és a finom homok eróziójának.
Az összképben – ahogy az a fenti galéria végiglapozása után is látható – azonban így is van valami csodálni való, különösen akkor, ha a fények is megfelelőek. Az utóbbi időben egyre népszerűbbé is vált a hely az elhagyatott területek felfedezői közt. Az idejutás nem egyszerű, hiszen terepjárót és hajót is igénybe kell vennie annak, aki élőben akarja látni Tigres szigetét.
Nemrég olvashattatok a First Classon egy másik afrikai elhagyatott városról. Kolmanskop története egy fokkal talán még ennél is izgalmasabb: