Különleges védelmet kapott egy magyar tánc
Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete 2003-ban fogadta el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló nemzetközi egyezményt, amelynek célja az élő örökség megőrzése, a kulturális sokszínűség elismerése, a közösségek megbecsülése. Azóta számos szokás és tevékenység felkerült a védendő dolgok listájára – olyanok is, mint például a berlini techno.
A szellemi kulturális örökségek között 2009 óta találunk magyar kötődésű tevékenységet is, ekkor vették fel a listára a mohácsi busójárást. Azóta összesen hat, kizárólag magyar szokás mellett négy olyan is szerepel a magyaroknak nyilvánított kulturális örökségek között, melyek több ország múltjához tartoznak. Utóbbi kategóriába a kékfestés, a solymászat, a lipicai lovak tenyésztése és a kézzel készült üvegek és a mögöttük álló tudás, szakértelem tartozik.
A teljesen magyar eredetű szellemi kulturális örökségek listája
– busójárás
– táncház-módszer
– matyó hímzés
– Kodály-módszer
– magyar vonószenekari hagyományok
A fenti ötös listához frissen csatlakozott hatodikként a csárdás, melyről az UNESCO úgy ír, hogy egy olyan magyar tánc, melyet egyidejűleg több pár táncol egy nagy vagy több kisebb körben. Minden régióban kialakultak a csárdásra helyben jellemző szokások és mozdulatok, és mindenhol örök favorit: legyen szó esküvőkről, közösségi eseményekről vagy néptáncos rendezvényekről.
A csárdás mellett gyakran megjelenik az UNESCO-listán szintén szereplő vonószenekar, és mellette szóló pozitívum még a közösségteremtő erő.
Forrás:
UNESCO
Kép(ek) forrása:
Getty Images
Írd be a keresett kifejezést