
Az interkontinentális rakéták eddig a tömegpusztítás legfélelmetesebb eszközei voltak, de az Egyesült Államok új terve szerint szelídebb célra is lehetne használni a következő generációt. Az általuk tervezett konstrukció becsapódás helyett leszállna a célterületen, így kereskedelmi, vagy akár katonai teherszállítóként lehetne bevetni.
A nem túl fantáziadúsan Rocket Cargo (gyakorlatilag szállítórakéta) néven futó projekt akár már jövőre megkezdheti az előzetes teszteket. A Rocket Experimentation for Global Agile Logistics (REGAL) program részeként a Rocket Cargo célja egy kereskedelmi, újrahasznosítható szállítórakéta kifejlesztése, amely szuborbitális pályára emelkedik, majd 60–90 percen belül bárhol le tud szállni.
Teherbírása a tervek szerint egy C-17 Globemaster III repülőgépével vetekszik – vagyis egyetlen fuvarral nagyjából 77 tonna „ellátmányt” bír el.
A feladat ugyanakkor nem merül ki egy nagy teherbírású, hajtóműves leszállásra képes, újrahasznosítható rakéta megépítésében – ilyeneken már több cég dolgozik.
Pár éve már a Space X hosszú távú víziójában szerepel a Föld két pontja közötti újrahasznosítható rakétákkal történő szállítás. Így a cég Starship rakétaprogramja már 2022-ben hasonló szerződést kapott az ötlet megvalósíthatóságának vizsgálatára; a hírek szerint a misszió első számú jelöltje a Starship lenne, mivel a Space X már 102 millió dolláros szerződést nyert el arra, hogy feltárja a Starship ilyen célú felhasználásának lehetőségét.
A Space X-el kapcsolatban már 2019-ben felmerült, hogy megvalósítják a két földi pont közötti rakétával történő utasszállító szolgáltatást. A korabeli hírek viszont még távoli vízióról szóltak, amit sok kritikus vélemény övezett a megvalósíthatóságot illetően.
A REGAL teljes logisztikai ökoszisztémát akar létrehozni, amely működésében és integráltságában egy katonai légi szállítóezreddel vetekszik.
Ennek érdekében a Légierő Kutatólaboratóriuma (AFRL) friss megállapodást kötött a Rocket Lab USA-val egy legkorábban 2026-ban esedékes orbitális tesztrepülésre. A küldetéshez a vállalat Neutron nevű, közepes teherbírású, újrahasznosítható rakétáját használják, amely 13 tonnát képes pályára állítani. A rakéta olyan repülési profilt követ majd, amely a későbbi valós szállítófeladatokhoz hasonlít; a mérnökök pedig adatokat gyűjtenek, hogy a jövőbeni járművek minimális kockázattal teljesíthessenek hasonló küldetéseket.
A teszt során irányított visszatérés zajlik: a telemetria folyamatosan méri a hőmérsékletet, a nyomást, a gyorsulást, a hőterhelést, valamint a szerkezeti elemeket és rendszereket érő igénybevételt. Az így nyert adatok hitelesítik a jövőbeni modellszámításokat, és garantálják bármilyen rakomány – különösen élő utasok – biztonságát. Ez utóbbi kulcsfontosságú, mivel az emberszállításra alkalmas rakétáknak rendkívül szűk tűréshatárok között kell működniük.
A cél még messze, de amikor az amerikai légierő kinyitja a pénzcsapokat, akkor gyakorlatilag csak idő kérdése a megvalósulás, elég csak a hiperdrága F-35-ös ötödik generációs, egyhajtóműves vadászbombázókra gondolni, aminek hozzávetőleges fejlesztési költsége már meghaladja a 40 milliárd dollárt.