Kulturális vagy természetes örökség, mely az emberiség számára kiemelkedő értékkel bír – gyakorlatilag ez a hivatalos definíciója a világörökség fogalmának. Az UNESCO minden évben új helyszíneket vesz védelem alá, ami egyrészt valahol elismerés, másrészt azonban, amikor a világ elzártabb részei is sokkal elérhetőbbé válnak a rengeteg turistának, akár teher is lehet.
Utóbbinak érzi a világörökségi státuszt a szlovákiai Vlkolínec (Lipótfarkasd) is, mely 1993-ban lett védett terület. Mint az UNESCO írja, egy “figyelemre méltóan érintetlen” településről van szó, mely 45 épületből áll, és egy közép-európai falu hagyományos vonásaival rendelkezik. Ez a régió legteljesebb ilyen jellegű hagyományos rönkházakból álló csoportja, amelyek gyakran a hegyvidéki területeken találhatók.
A képre kattintva galéria nyílik!




Ahogy a fenti galériában is látható, a falu tényleg csodás, vonzza is a turistákat szép számmal, napjainkban évi százezerre tehető az ide látogatók száma. Ez azonban már bőven sok a helyieknek, akiknek a száma az elmúlt három évtizedben megfeleződött, az egykor funkcionális faluként is működő településen pedig már csak 14 állandó lakos él.
A 14 a százezerhez viszonyítva nem túl egészséges, számukra szinte már élhetetlenek a körülmények. Ki is akadtak, helyzetükről pedig azt mondták a The Mirrornak, hogy az UNESCO kb. egy turista-állatkertet csinált belőlük. A látogatók nincsenek rájuk tekintettel, befotóznak ablakaikon és hívatlanul besétálnak kertjükbe, nyugodt percük pedig nemigen van.
Nem csak ezzel, hanem az UNESCO szigorú előírásaival is bajuk van. Elmondásuk szerint a világörökségi státuszhoz köthető szabályok annyira szigorúak, hogy az a növénytermesztést és az állattartást ellehetetleníti, így vannak, akik azt kérik, hogy vegyék le őket a listáról. “Jobban élnénk” – hangzott el.