Míg a régmúltból kő- és agyagtáblákról maradtak ránk az írásos emlékek, a tudás, a könyvnyomtatás elterjedése, majd a digitális forradalom is jóval romlékonyabb adattárolási formákkal állt elő: a papír elrohad, a mágnesszalagok, mágneses lemezek könnyedén törlődhetnek, véletlenül vagy épp rosszindulatú szoftvereknek „köszönhetően” károsodhat a rajtuk tárolt adat.
A CD-k, DVD-k optikai tárolási koncepciója ugyan ilyen szempontból jobb, de az eddigi elérhető optikai lemezek fizikai valójukban nagyon is sérülékenyek, a karcolás tönkre tudja tenni őket.
A Microsoft most nagy lépést tett az „örökre szóló” adattárolás terén, megalkották a Silica névre hallgató, üvegből készülő tárolót, melyben nagy sűrűségben és akár 10 ezer évig is megmaradt az adat.
A Silica 2 mm vastag boroszilikát üveglemezeket használ, melyek „voxeljeit” – a pixel háromdimenziós megfelelője – különböző színű (hullámhosszú) lézerrel lehet „írni” négy dimenzióban (három térbeli, a negyedik maga a fény színe). A Microsoft kutatói által a Nature-ben publikált tanulmányban azt állítják, hogy egyetlen, tenyérnyi üveglapocska 4,8 terabájtnyi adatot képes tárolni – ez mintegy 2 millió könyvet vagy épp 5000 nagy felbontású filmet jelent.

A lézeres íróberendezés (Kép: Microsoft)
Külön előnye a Silicának, hogy alapanyaga egyáltalán nem különleges vagy ritka: a boroszilikát üveg ugyan egzotikusnak hangozhat, de valójában szinte minden háztartásban előfordul, a szilícium-dioxidból és bór-trioxidból gyártott üvegből készülnek például a különböző mérőpoharak, hőálló edények vagy épp a sütők betekintő ablakai. Olcsó és strapabíró – mi más kell az adattároláshoz?
A Silicánál ráadásul csak fel kell vinni az adatot, utána semmilyen költséget, energiaráfordítást nem kíván a tárolás, ellentétben az igen komoly energiát igénylő szerverfarmokkal, felhő-adattárolókkal.