Azzal, hogy mobiljainkon a gombok helyét érintőképernyők vették át, sokkal sérülékenyebbé váltak a készülékek. Az üvegfelületek gyakran törnek pókhálósra, ami jelentősen megnehezíti, sokszor el is lehetetleníti a mobilok használatát, nem beszélve a készülékeket érő erőhatásokról, melyek a belső áramkörökben okozhatnak károsodást.
A butatelefonok korszakában ilyen probléma nemigen volt, a mobilok általánosságban véve jobban bírták a strapát. Közülük is kiemelkedett a Nokia 3310-es, mely nyúzhatóságának köszönhetően mémstátuszba is emelkedett az előző évtized elején: a finn mobilt sokszor kalapácsfejként is használták, extrém magasságokból leejtették és olyan egyéb dolgoknak is kitették, melyek bőven túlmutatnak a hétköznapi használaton.
Könnyen lehet, hogy a szándékos törés-zúzást az Apple zászlóshajója, az iPhone sem bírná, azonban a közelmúltban két olyan eset is történt, melyek az almás telefonok tartósságát támasztják alá. Az egyik esetben a piacon lévő legújabb modell, egy iPhone 14 esett a Csendes-óceánba Hawaii partjai mellett, ahonnan 33 nap után halászta elő valaki egy napszemüveg társaságában. A készülék Minnesotában élő gazdáját emailben értesítették arról, hogy előkerült mobilja – címét könnyű volt megtalálni azok után, hogy a telefon egyáltalán bekapcsolt a rizses-sós szárítás után, ugyanis a jelszava nem volt bonyolult, csak 1-esekből állt.
Az Apple szerint mobiljuk 6 méteres vízmélységben 30 percet kibír gond nélkül, de ezek szerint az iránymutatást bőven felülmúlják a mobil valós képességei. Azzal kapcsolatban nem fogalmaztak meg ajánlást, hogy milyen magasságból nem érdemes leejteni készülékeiket, mindenesetre nemrég egy iPhone túlélt egy 4200 méteres zuhanást. Minderről videó is készült:
A telefon egy ejtőernyős zsebéből pottyant ki rögtön azt követően, hogy kiugrott a repülőből. Szerencséje volt, ugyanis a mobil puha talajra esett, ráadásul vaskos tok is volt a készüléken, ami tompította a becsapódást, de ez nem von le abból, hogy az iPhone túlélte az esést.