A feladatra az ismert francia építész és formatervező Philippe Starckot kérték fel. A francia iparművész a mindennapi használati tárgyaktól kezdve az építészeten át a különböző mérnöki munkákig folyamatosan feszegeti a formatervezés határait, de a praktikumot, használhatóságot is mindig szem előtt tartja.
Az eredeti forma 1906 óta van velünk, a zsonglőrködéshez használt buzogányok ihlették az üveget, ami később a Buckingham-palota asztalainak is elengedhetetlen kelléke lett. Egy ennyire ismert és bejáratott formán változtatni nem egyszerű, és Starck sem követte el a teljes újrarajzolás hibáját. Inkább az eredeti sziluett megtartásával adott új jelentéstartalmat, összehozva a hagyományt és a modern dizájnt.
Mégis markánsan eltérő az általa rajzolt palack, mivel tapintható, horizontális, tökéletesen párhuzamos “hurkákat” alakított ki rajta. Ehhez az inspirációt a Fresnel-lencse adta, amit Augustin-Jean Fresnel francia mérnök és fizikus (1788-1829) eredetileg világítótornyok számára, a tükrök helyettesítésére fejlesztett ki. Ebben koncentrikus körökben sorakoznak a gyűrűk, amelyek ugyanúgy fókuszálják a fényt, mint egy nagyobb, domború üveglencse. Ezekkel szemben a Fresnel-lencse lapos és könnyű, a gyűrűk trükkjével megspórolható rengeteg alapanyag. A technika mai napig ott van a fotózásban ugyanúgy, mint a napelemekben.
Ezek a gyűrűk ihlették a dizájnt, aminek praktikus oldala is van. Starck elmondása szerint gyerekkorában mindig teljes erőből szorította az ásványvizes üveget, mert félt, hogy kicsúszik a kezéből. A redőkkel ez az érzet is megszűnt, a bubik pedig látványos tánccal törnek a felszínre a kialakításnak köszönhetően.
A különleges üvegek október közepétől bukkannak fel a boltok polcain.