A labdajátékokkal már jó ideje szórakozik az emberiség, egészen a római időkig visszamehetünk, hogy találjunk erre vonatkozó nyomokat, utalásokat. Fejlődéstörténetükben fontos állomás volt a középkor, amikor is tömegek játszottak ilyeneket – és a tömegeket szó szerint kell venni, ugyanis az ilyen eseményeken elképesztően sokan vehettek részt aktívan, nem csupán nézőként.
Hogy ezek hogy nézhettek ki, azt kiválóan illusztrálja a Royal Shrovetide futballmeccs. Nem tudni, hogy mikor rendezték meg először a mérkőzést, de az első írásos emlék 1667-ből származik az eseményről. Amolyan utcai foci ez – de közelebb áll a rögbihez -, amit az angliai Ashbourne városában űznek minden évben húshagyókedden és hamvazószerdán.
Az összecsapásban a “felsők” és az “alsók” (Up’Ards és Down’Ards) küzdenek meg egymással kétszer nyolc órán át. Néhány kivétellel az egész város játéktérnek számít, melynek hossza 4,8 kilométer, és átszeli egy folyó is. Ez, a Henmore Brook az a vonatkoztatási pont, ahonnan a csapatok a nevüket kapták annak idején.
A két félidő mindkét nap délután kettőkor kezdődik, és este 10-ig tart. A játékszer egy gömb alakú, a focilabdánál nagyobb labda, ezt kell az akár több ezer főt számláló csapatoknak a játéktér egyik vagy másik felére juttatni. Rúgni is lehet a golyót, de általában úgy mozog a labda, hogy egy ölelkező embertömeg közepén van valahol, akik lassan mozognak a cél felé. A célnál aztán egy előre kijelölt, lehetőleg helyi vagy helyben ismert ember feladata az, hogy egymás után háromszor eltalálja a célkövet, így lesz érvényes a gól.
A labda parafával van megtömve, így a víz felszínén is fennmarad. Fontos ez, mivel a játékosok a csípős februári idő ellenére simán bemerészkednek a folyóba is a játék hevében, nem kímélve sem magukat, sem másokat. Jelentős sportszabályok nincsenek, csak az egyébként is hatályos törvényeket kell betartani. Alapvetésként azért lefektették, hogy az emberölés tiltott, ahogy a szükségtelen erőszakot sem tolerálják. A labda nem mozgatható motoros járművel, nem rejthető zsákba, a temetők és templomkertek pedig nem részei a játéktérnek.
Egy-egy ilyen meccsre több ezren elmennek, nemcsak helyiek, de más városokból érkezők is részt vesznek a hangulatos sporteseményen. A helyi üzletek erre rendszeresen készülnek: kis túlzással csatatérré válnak az utcák, a bolttulajdonosok pedig inkább bedeszkázzák a kirakatokat, hogy megelőzzék az esetleges károkat.
A mérkőzés nevébe 1928-ban került be a Royal, vagyis királyi jelző. Ebben az évben ugyanis az angol királyi család tagja, a későbbi VIII. Eduárd dobta be a labdát a meccs elején.