Megfejtették a tengerek óriásainak titkát

A sziláscetek (hétköznapiasan: bálnák) a cetek 14 fajból álló részalrendje, jellemzőjük, hogy fogak helyett lemezei vannak (szilák), ezeken keresztül szűrik ki a vízből táplálékukat, apró élőlényeket, planktonokat. Az, hogy pontosan hogyan produkálnak összetett, gyakran kísérteties éneket, eddig rejtély volt.

“A bálnák által kiadott hangok létfontosságúak túlélésükhöz, mivel azok segítségével tájékozódnak az óceánban” – hangsúlyozza a kutatást vezető Coen Elemans professzor, a Dél-dániai Egyetem tudósa. A professzor szerint “szuper izgalmas” dologra derítettek most fényt.

Míg az embernél a hangot a levegő hangszálakon történő áthaladásakor keletkező rezgések adják, a bálnáknak egy U alakú szerv van a hangszálak helyén, a gégecső tetején egy zsírpárnával. Ez az anatómiai kialakítás lehetővé teszi az állatok számára, hogy a levegő újrahasznosításával énekeljenek, egyben megakadályozza a víz belélegzését.

A kutatók számítógépes modelleket készítettek a hangokról, és kiderült, a bálnák éneke egy szűk frekvenciára korlátozódik, amely átfedésben van a hajók által keltett zajjal, ami sokszor megzavarja az állatokat. Az ember okozta óceáni zajok megakadályozhatják a bálnákat abban, hogy nagy távolságokra üzenjenek egymásnak. Ez a megállapítás létfontosságú lehet a púpos/hosszúszárnyú bálnák, kék bálnák és más veszélyeztetett tengeri óriások védelme szempontjából.

Emellett betekintést nyújt azokba a kérdésekbe is, amelyeket a kutatók már évtizedek óta feszegetnek ezekkel a hátborzongató énekekkel kapcsolatban, amelyeket egyes tengerészek korábban szellemeknek vagy mitikus tengeri lényeknek tulajdonítottak.

– nyilatkozta a BBC-nek Elemans.

Ezen kutatás evolúciós képet is fest arról, hogy a bálnák ősei hogyan tértek vissza a szárazföldről az óceánokba, és hogyan fejlesztették ki a víz alatti kommunikációt.