Az emberek már nagyon régóta használják a virágokat az érzelmek kifejezésére, egyes kutatások szerint ez a szokás egészen az ókori Egyiptomig visszavezethető.
Számos Egyiptomból származó falfestmény és hieroglifa is beszámol arról, ahogy emberek virágokat ajándékoznak egymásnak, vagy halottaiknak ajánlják fel őket. Az egyiptomiak csokrokat, koszorúkat, füzéreket, virágos fejdíszeket készítettek ezekre az alkalmakra.
A görögök és a rómaiak hittek abban, hogy a virágokkal nemcsak érzelmeket, de státuszt is ki lehet fejezni. Az ókori görögök virágból készült fejfüzéreket adtak a versenyek és vetélkedők győzteseinek, hogy ezzel jelezzék a sikert és a győzelmet (innen ered a babérkoszorú is és a “learatta a babérokat” kifejezés).
A középkorban terjedt el a növények szimbolikus jelentéssel való felruházása, és a virágokat különleges jelentések közvetítésére használták. Ez a hagyomány folytatódott a reneszánszban és végül a viktoriánus korszakban, azaz a 19. században, ahol a floriográfiában (virágokon keresztüli rejtjeles kommunikáció) virágzott ki.
A viktoriánusokat annyira lenyűgözte ez a gyakorlat, hogy még virágszótárakat is készítettek, hogy megfejtsék a virágkompozíciók által kapott üzeneteket.
Ma a virágajándékozás művészete a bonyolult múlt fúziója. Az egyiptomiakhoz hasonlóan a virágok egyrészt ma is a részvétnyilvánításhoz köthetők. A görögökhöz és a rómaiakhoz hasonlóan virágokkal dobjuk fel szeretteink napját, és bizonyos virágokhoz bizonyos érzelmeket és jelentéseket társítunk, akárcsak a középkorban és a viktoriánus korban (gondoljunk csak a vörös rózsára, amely a szerelemet jelképezi).
És ne feledjétek, hogy ma nőnap van, szóval még nem késő beszerezni néhány szál virágot, akár cserepes változatot, hogy feldobjuk hölgy szeretteink napját.