Több átfogó statisztika, valamint a nemrég megjelent OECD-jelentés szerint is élen járnak a mediterrán országok (az első húsz ország között a mediterrán régióból Spanyolországon kívül még Olaszország, Franciaország és Portugália is helyet kapott) a lakosok várható élettartamának összehasonlításában.
Ebből a szempontból Spanyolország igazán kiemelkedő, Ausztráliával holtversenyben áll a harmadik helyen 83,3 évnyi várható élettartammal. Csak Svájc (83,9 év), és a magas megélhető korról régóta híres ázsiai országok, Japán (84,5) és Dél-Korea (83,6) előzi meg. Magyarországon ez az érték 74,3 év, amivel a 38 OECD-országból csak három másik államot tudunk megelőzni.
A jó helyezést annak ellenére érte el Spanyolország, hogy GDP-t, fejlettséget, életszínvonalat összehasonlítva bőven ezen országok mögött szerepel a rangsorban. Mi a titkuk? Miért pont spanyol jelenleg a világ legidősebb embere, a 117 éves Maria Branyas Morera?
Sokan a “mediterrán étrendre” mutatnak rá – halak, teljes kiőrlésű gabonák, friss gyümölcsök, zöldségek és olívaolaj. A kritikusok azonban felhívják a figyelmet arra a nem elhanyagolható tényre, hogy az étrendek jelentősen eltérnek Portugáliától Görögországig. Ráadásul a mai mediterrán lakosok nem ragaszkodnak a róluk elnevezett diétához. Spanyolország terein az éttermekben sült halat, sózott, érlelt vörös húsokat, sonkát esznek az emberek, amit sörrel öblítenek le, a dietetikusok által tiltottként számon tartott időpontokban.
A spanyolok nem vetik meg az alkoholt, dohányoznak, és Európában itt fogy a legtöbb kokain – olvasható a kérdésre válaszokat kereső The Economist cikkében.
A titkot egyéb tényezőkben találták meg, többek között olyan banális, mindennapos tevékenységekben gyökerezik a hosszú élet, mint a napi gyaloglás. Egy 2017-es tanulmány szerint a spanyolok vezetik Nyugat-Európát a napi lépésszám tekintetében, átlagosan 5936 lépéssel. (Olaszország, Franciaország és Portugália kevésbé impresszív eredményt mutat.) Itt mindenki sétál, legyen öreg, fiatal, nő vagy férfi, és ezzel mindenkinél csökkenn az elhízással összefüggő betegségek kialakulási esélye.
Miért mozognak annyit a spanyolok? A spanyol városok, sőt még az apró falvak is sűrűn lakott helyek, itt nincsenek elterülő elővárosok, az utcák szűkek, parkolóhely alig, sokkal praktikusabb gyalogolni, esetleg kerékpárra pattani.
Az étrenden és a testmozgáson túl a sétáló Spanyolország a társadalmi életnek is jót tesz. A városokat terek köré építik, ahol barátok, családtagok és munkatársak ülnek, esznek, isznak és beszélgetnek. Ez jót tesz akkor is, ha sörrel nyomják be a hamburgert: rengeteg kutatás mutatja, hogy a társas kapcsolat kritikus fontosságú a fizikai és pszichológiai jólét szempontjából. A Gallup közvélemény-kutató és a Meta nemrégiben végzett felmérése szerint a spanyolok 76%-a állítja, hogy “nagyon” vagy “eléggé” támogatottnak érzi magát szociálisan.
Tehát a társaság fontos, és ennek középpontjában a család áll, a spanyolok a negyedik helyen állnak a világon azon a listán, ami a családi, baráti kapcsolatok ápolását, a találkozók gyakoriságát méri fel. Ez egy váratlan előnye lehet annak, hogy sok fiatal anyagi okokból képtelen elköltözni otthonról, a családi kötelékek így óhatatlanul szorosak maradnak.
A dél-európai országok nem érik el a legmagasabb pontszámot a “boldogságot” mérő rangsorolás szerint – ezt a címet régóta Dánia és Finnország tartja. De ezek a mérések nagyobb súlyt helyeznek a hosszú távú életelégedettségre, mint a kirobban örömre, nevetésre.
Ezen a téren a mediterrán, és latin-amerikai országok lakói járnak az élen, Spanyolországban pedig még van egy plusz löket, ami segít a hosszú élet elérésében: az országban nemzetközi szinten viszonylag magas az életszínvonal, és jó az egészségügyi ellátás, ami az említett életigenlő, vidám habitussal párosítva a lehető legjobb receptet adják össze.