Magyarországon rosszabb a prosztatarák halálozási rátája, mint az európai uniós átlag, az EU-27 országaiból a tizenkettedik hazánk ebben a rangsorban. A rákos megbetegedésben elhunyt magyar férfiak közül minden tizedik prosztatarákban veszíti életét, évente kb. 1500-an ebbe halnak bele.
Az Affidea Magyarország országos, reprezentatív kutatás keretében vizsgálta a 45 évnél idősebb magyar férfiak prosztatarákról szóló ismereteit és szűrésre járási hajlandóságát.
Az összes válaszadó 16 százaléka azt mondta, hogy azért nem jár prosztataszűrésre, mert fél, hogy fájni fog a vizsgálat. A megkérdezett férfiak közel fele nem rendelkezik elegendő információval a betegségről és/vagy a vizsgálatról, ezért nem jár: minden negyedik nem tudja, hogy mi történik a vizsgálaton, 23 százalékuk pedig azért nem jár, mert szerinte nem tartozik a veszélyeztetett célcsoportba. Utóbbi indokot a fiatalabb – 45-55 év közöttiek – férfiak kiugróan magas arányban jelölték meg.
A szakmai javaslat szerint 40 és 50 éves kor között legalább egyszer érdemes elvégeztetni egy olyan vérvizsgálatot, ahol a prosztataspecifikus antigént nézik meg, ez az úgynevezett PSA-vizsgálat. Emellett egy olyan prosztatavizsgálatot is kell végeztetni, amikor a szakorvos a végbélen keresztül megtapintja a prosztatát. Akinek a közvetlen családjában előfordult már a betegség, annak 45 éves kortól, a többieknek 50 éves kortól egy-két évente ajánlott prosztataszűrésen részt venni.
Habár a megkérdezettek 42 százalékának már volt problémája a prosztatájával, közel harmaduk mégsem fordult ezzel orvoshoz. A megkérdezett férfiak mindössze 9 százaléka indokolta azzal a szűrés elkerülését, hogy fél az esetleges rossz eredménytől.
“A félelem mellett megjelenik egy másik visszatartó erő is, amikor a férfiak prosztatavizsgálatáról van szó: a túlzott szemérmesség. A hős férfi képébe sokaknak nem fér bele az, ami a fizikális vizsgálat során történik. A vizsgálatot egyébként lehet kíméletesen csinálni, ami nem jár nagy fájdalommal”
– mondta dr. Somlai András urológus szakorvos.
A megkérdezettek több mint fele még sosem járt prosztataszűrésen, harmaduk nem is tervezi. Mindössze 18 százalékuk jár évente. A fiatalabbak – 45-55 év közöttiek – közül szignifikánsan többen mondták, hogy még sosem jártak prosztataszűrésen és nem is tervezik: 44 százalékuk válaszolta ezt. 65 év felett megfordul az arány: szignifikánsan többen válaszolták, hogy legalább néhány évente járnak: a válaszadók 65 százaléka. Minden negyedik 65 évnél idősebb válaszadó évente jár.
A 8 általánost végzettek és községben élők nagyobb arányban nem voltak még soha szűrésen, és nem is tervezik, mint a magasabb végzettségűek és a városlakók. A diplomások 65 százaléka legalább néhány évente jár szűrésre.
A válaszadók mindössze 16 százaléka mondta azt, hogy volt a családjában prosztatarákos megbetegedés, a többi nem tud róla vagy úgy tudja, hogy nem volt. A 65 évnél idősebbek 77 százaléka mondta azt, hogy nem volt a családban prosztatarákos megbetegedés.
A kutatás szerint nemcsak az életkor, hanem a legmagasabb iskolai végzettség is összefüggést mutat azzal, hogy a megkérdezettek mennyire vannak tisztában a családjuk kórtörténetével. Minél tanultabb valaki, annál nagyobb valószínűséggel van információja arról, hogy volt-e a családban prosztatarákos megbetegedés. A nyolc általánost végzettek közel harmada nem tudja, hogy volt-e prosztatarákos megbetegedés a családban, míg az összes válaszadónál ez az arány 18 százalék. A diplomások körében pedig 12 százalék.
Lesújtó eredménye a kutatásnak, hogy az sem ösztönzi nagyobb arányban szűrővizsgálatra a férfiakat, ha volt a családjukban prosztatarákos megbetegedés. A prosztatarákos családtaggal rendelkező megkérdezettek 56 százaléka még sosem volt szűrésen, 42 százalékuk pedig nem is tervezi. Mindössze minden ötödik jár évente szűrésre.
Közegészségügyi ellátás keretében nincs szervezett prosztataszűrés hazánkban, probléma esetén viszont a területileg illetékes urológiai szakrendelés felelős az ellátásért, ami háziorvosi beutaló nélkül is látogatható. A prosztatarákszűrést tünetmentes állapotban is javasolt elvégeztetni 50 éves kortól, legalább kétévente, amihez szintén nem szükséges a háziorvosi beutaló.