Rátapintunk a lényegre – a hererákról őszintén
A rák nem játék – ezt már a legelején muszáj lesz leszögeznünk, mert sajnos az átlag magyar átlagember úgy működik, hogy fittyet hányva a veszélyekre és kockázatokra éli világát, amíg meg nem jelennek a tünetek, és utána… nos, utána sem megy el orvoshoz. Mellébeszél, húzódozik és halogat, egészen addig, amíg a problémák már annyira zavarják a mindennapi működést, hogy muszáj lépnie…
A cél az, hogy a kellemetlen és erőteljes tünetek megjelenése előtt észleljük a lehetséges problémák jelenlétét, hogy még azelőtt lehessen őket kezelni, mielőtt komolyabban befolyásolnák az egyén életét. Tágabb értelemben véve viszont nagyobb tudatosságot jelent: azt, hogy odafigyelünk magunkra, és hallgatunk a testünk finomabb jelzéseire.
Ebből adódóan az általános tünetek felismerése (például a vizelési inger növekedése, ondó színének vagy állagának változása, dentálhigiéniai problémák, merevedési zavarok stb.) is szervesen ide tartozik. Tehát az önvizsgálat nem pusztán egy cselekedet, hanem egy hozzáállásbeli attitűd is, az, hogy felelős emberként viszonyulunk az egészségünkhöz. Természetesnek vesszük, hogy a testünk a rendeltetésének megfelelően funkcionál, de az életkor előrehaladtával egyre inkább megkérdőjeleződik ez a látszólagos evidencia.
Ne hagyjuk, hogy a lágyékunk elé tartott ovális, fehér kavicsaink elszomorodjanak! forrás: John Kevin via Getty Images
Az önvizsgálat fontossága leginkább a nőknél szokott szóba kerülni, viszont nálunk, férfiaknál is roppant égető téma, hiszen rengeteg olyan betegség van, amely mindkét nemet érinti, és saját magunk is észlelhetjük a jeleiket.
Általánosan elmondható, hogy az évek múltával, valamint a rossz életmód hatására betegségek előfordulása közel egyenesen arányosan nő, viszont vannak pont ellentétes előfordulású daganatos megbetegedések, ilyen például a hererák, mely elsősorban fiatal férfiak betegsége (általában 20-35 éves kor között jelenik meg), érdemes tehát ennek a szemléletmódnak az alapköveit már gyerekkorban, de legkésőbb a serdülőkor kezdetén lefektetni, hogy az elsajátítást követően megfelelő módon és rendszerességgel tudjuk végezni magunkon ezt – az adott esetben diagnosztikai értékű – analízist.
„Mindig sokkal egyszerűbb megelőzni egy lehetséges bajt, mint egy már meglévő katasztrófát túlélni. A prevenció aktív és szorgos gyakorlása mindennapjaink során akár életet menthet!” – mondta a FirstClass megkeresésére egy budapesti háziorvos. „Ami ma még csak egy apró kellemetlenség –akár időpontot kérni, vagy bemenni a kórházba– az lehet, hogy holnap vagy egy hónap múlva már az egész életünket befolyásoló tényező lesz.”
forrás: SeventyFour via Getty Images
Rendben, de hogyan fogjunk hozzá? Az első és talán legnehezebb feladatunk egy preventív (megelőző) látásmód, illetve életstílus kialakítása. Muszáj megérteni és elfogadni, hogy például a daganatos megbetegedések esetében kiváltképp fontos az elváltozás korai észlelése, hogy professzionális segítséget vegyünk igénybe, és elkerülhessük a legrosszabb forgatókönyvet.
Merjünk betegek lenni!
Az egészséges életmód manapság egy nagyon “hot topic”, és nem véletlenül, tehát itt is kénytelenek vagyunk megemlíteni a jelentőségét: ez nem csupán a helyes étkezésből, testmozgásból, illetve a káros szenvedélyek visszaszorításából, esetleg bizonyos hírcsatornák fogyasztásának mellőzéséből áll, ennél azért kicsikét összetettebb a dolog.
Tényezője például az elégséges és minőségi alvás, a mentális egészség, a stresszhez való viszonyunk, munkánk milyensége, tágabban pedig pedig a végzettségünk, a lakhelyünk és környezetünk, illetve a társadalomban betöltött szerepünk. Az önvizsgálat ezek mellett amolyan első védelmi vonalként szolgál, hisz általa idejekorán lehet kezelni az életmódbeli diszfunkciók okozta elváltozásokat.
Kinek, minek?
Az önvizsgálat olyasmi, ami szó szerint mindenki számára létfontosságú, de természetesen vannak olyan esetek, amikor kiemelt jelentőségű lehet az odafigyelés.
Néhány példa:
- A családban már előfordult daganatos megbetegedés (családi halmozódás, örökletesség, genetika);
- Elhízás;
- Mozgásszegény életmód;
- Helytelen (pl. rostban szegény), egyoldalú, illetve túlzottan feldolgozott élelmiszerek mértéktelen fogyasztása;
- Túlzott, indokolatlan vitaminfogyasztás;
- Káros szenvedélyek (dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás);
- Munkavégzéssel kapcsolatos veszélyek (sugárzásnak, karcinogén vagy eleve biológiailag aktív anyagoknak kitett munkakörök);
- Már diagnosztizált alapbetegség(ek) megléte.
Bár az önvizsgálat nem csupán a daganatok miatt fontos (hiszen előfordulhatnak cisztás, gyulladásos, fertőzéses és egyéb okokra visszavezethető, illetve nem fiziológiás elváltozások is), cikkünkben most ezekről lesz szó. Ennek ellenére érdemes észben tartani, hogy egyéb folyamatokból adódó elváltozásokat is tudunk észlelni a lejjebb bemutatandó módszerekkel. Továbbá nem lehet elégszer elmondani: a tapasztalt panaszok és megfigyelések hátterében lévő problémát mindenképp egy hozzáértő szakember tárja fel, tehát nem szabad késlekedni az orvos felkeresésével!
Na de milyen körülmények között, illetve milyen rendszerességgel érdemes önvizsgálatot tartani? Spirituális értelemben minden nap, de ha a testünkről van szó, a vizsgált szerv függvényében próbáljunk legalább havi rendszerességgel elvégezni, és lehetőség szerint akkor sort keríteni rá, amikor egyedül vagyunk, szóval családi ebéd közben, munkahelyi értekezlet alatt, illetve zsúfolt tömegközlekedési eszközön utazva ne kísérletezzünk ilyesmivel!
Érdemes nyugodt helyen, jól megvilágított helyiségben, tükör előtt végezni ezt, de a herék vizsgálatát például a meleg víz szövetlazító hatása miatt zuhanyzás vagy fürdést követően kell beiktatni, izgalmi állapottól mentesen.
forrás: Catherine Falls Commercial via Getty Images
Szinte már közhelyszámba megy, hogy a férfiak rosszabb betegek, mint a nők. Mégis mi ennek az oka? Sajnos már gyermekkorunktól kezdve arra szocializálódunk, hogy a problémáinkról, legyenek azok testi vagy lelki eredetűek, lehetőség szerint a lehető legkevesebbet, és minél ritkábban beszéljünk.
Arra, hogy a társadalom hogyan viszonyul a férfi megbetegedésekhez, mi se világít rá jobban, mint a “férfináthaként” karikírozott jelenség, mely egy teátrálisan szenvelgő komikus alakká silányítja azt a férfit, aki nem csendben tűri a betegséget, mint a régiek, akik a családi legendák szerint lábon kihordták a TBC-t, szó nélkül végigharcoltak két világháborút, aztán mindenki meglepődött, amikor szó nélkül felkötötték magukat a pajtában…
Ez a hozzáállás kifejezetten káros, és sajnos nemcsak a hétköznapokban, de az egészségügyben is tapasztalható. A szebbik nem képviselői sokkal hamarabb fordulnak orvoshoz, akár kisebb problémákkal is, sokkal részletgazdagabban számolnak be szubjektív panaszaikról. Nyilván ez egy nagyon összetett téma, olyannyira, hogy talán egy külön cikket is megérdemelne, azonban legyen elég egyelőre annyit észben tartanunk, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni az intő jeleket, melyeket szervezetünk közvetít.
forrás: Henadzi Pechan via Getty Images
Ne féljünk, és végképp ne szégyenkezzünk segítséget kérni, hiszen ez egyáltalán nem gyengeség, illetve ha az, akkor ennyi gyengeséget egy férfi is mutathat! Egy életünk van, és nagyon nem mindegy, milyen körülmények között, milyen életszínvonal mellett töltjük ki a nőkhöz képest amúgy is jelentősen rövidebb időnket.
Szóval daganatot keresünk – izgalmas! Egyesek számára talán meglepő lehet, hogy a szervezetben nap mint nap képződnek rákos sejtek, viszont ebben nincs semmi rendkívüli, hisz az immunrendszer bizonyos folyamatai képesek likvidálni őket. Előfordul azonban, hogy ez valamilyen okból nem tud megtörténni. Ilyenkor, mivel az ezt gátló folyamatok nem működnek bennük, a kontrollálatlan sejtek túlzott osztódásnak indulnak, és kialakul a kóros, koordinálatlan szövetszaporulat. Két fő típust különböztetünk meg: a jóindulatú (benignus) és rosszindulatú (malignus) daganatokat. Cikkünkben a heredaganattal foglalkozunk.
Heredaganat
“A jövő a te kezedben van!” – szól a mondás, de azon olvasóink számára, akik eddig nem vették kezükbe a jövőt, legyen szabad leírni, hogy a here egy páros, szilva alakú szerv, mely a hím szaporodószervek részeként a hímvessző alatt, a herezacskóban helyezkedik el. Fontos még megemlíteni a kevéssé ismert mellékherét is, melyet szintén… érintenünk kell az önvizsgálat során, hiszen eltérések itt is kialakulhatnak. A mellékhere, ahogy azt a nevéből is sejteni lehet, a here oldalához tapadó, viszont csupán a feji részén illeszkedő páros szerv.
A heredaganat korai megjelenési formája általában egy fájdalommentes duzzanat, érdes felszínű csomó. Korai felismerése és gyors ellátása rendkívül fontos, hiszen akár 90% fölötti is lehet a gyógyulási esély még akkor is, amikor távoli áttétek alakultak ki. Egy korán észlelt heredaganat az esetek jelentős többségében tehát kemoterápiával gyógyítható.
forrás: ttsz via Getty Images
„Bármilyen normálistól eltérő képlet kirajzolódása (borsó nagyságú, gömbszerű elváltozás, denzitásában (sűrűség) tömegében való eltérés), és a két here közti különbségek növekedése súly, elhelyezkedés, illetve nagyság tekintetében is fontos szempont” – magyarázza kérdésünkre a Semmelweis Egyetem egy végzős orvostanhallgatója. „Teljesen normális egy kis kellemetlen érzés a vizsgálat közben, azonban a fájdalom intő jel lehet akár már önmagában is. Természetesen a heréket nyomkodni, erős fizikai hatásnak kitenni nem szabad!”
A herék vizsgálata során lényeges, hogy külön-külön, módszeresen, gyengéden és alaposan tapogassuk végig őket a hüvelyk- és mutatóujjunk segítségével. (A szakemberek nagyrésze egyetért abban, hogy semmi esetre se próbáljuk az önvizsgálatot a lábujjainkkal elvégezni, mert nemcsak körülményes, de roppant veszélyes is…)
Az ondózsinór, herekocsány a here fölött tapintható, 1-2 cm átmérőjű, kötegszerű képlet, mely a heréhez futó idegeket, ereket, illetve az ondóvezetéket tartalmazza, utóbbi egy 2-3 mm vastagságú, henger alakú képlet, de ember legyen a talpán, aki ezt laikusként képes beazonosítani.
Nulladik lépés a here, herezacskó és hímvessző szemrevételezése (a hajlongás elkerülése végett célszerű tükröt használni!). Itt megfigyelhetjük az esetleges súlybéli különbségekből adódó, elhelyezkedésbeli változásokat, továbbá a herék méretét és a herezacskó bőrfelszínét is. Amennyiben a herezacskó duzzadt, feszes, piros ábrázatú, érzékeny, vagy esetleg idegesen fészkelődni kezd, abban az esetben minél gyorsabban forduljunk orvoshoz!
Ezt követően helyezzük tenyerünkbe a herezacskót, amelyet óvatosan emelgetve egyenként megvizsgálhatjuk a herék súlyát. A minimális méretbeli eltérésektől nem kell megijedni, ez teljesen természetes. Tapintásra a herék felszíne normális esetben sima és rugalmas. Mikor ezzel megvagyunk, hüvelyk- és mutatóujjunk segítségével gyengéden tapogassuk végig őket, lassú, körkörös mozgást végezve. Figyelünk a felszínre, annak sűrűségére, tömörségére, egységességére.
Bármilyen csomó, kiemelkedés, göb, kisebb “pukli” olyan eltérés lehet, amit érdemes a háziorvosunk felé jelezni. Amennyiben összenyomható, rugalmas a tapintott duzzanat, abban az esetben megnyugodhatunk, az nem a hererák jele. Végezetül fordítsunk némi időt a mellékherék és ondóvezetékek vizsgálatára, majd mindezt ismételjük meg a másik oldalon is.
Ráksejt mikroszkóp alatt. forrás: STEVE GSCHMEISSNER via Getty Images
,,Természetesen az önvizsgálat nem csupán a fizikális műveletet jelenti, emellett fontos aktívan odafigyelnünk magunkra. Vannak olyan általánosnak tűnő tünetek, amelyek hátterében akár komolyabb elváltozás(ok) állhatnak, emiatt ezek intő jelek lehetnek” – figyelmeztet egy budapesti háziorvos. “Ilyenek például a nehéz vagy fájdalmas vizelés, nem múló vagy gyakori vizelési inger, kiütés, bőrpír, a különböző ejakulációs zavarok, tehát bármi, ami a normális működéstől eltérő, fájdalmas, kellemetlen változásként könyvelhető el.”
A hererák esetében a késői diagnózis oka egyrészt az önvizsgálat már sokat emlegetett hiánya, másrészt az a fajta felesleges szégyenérzet, ami késlelteti a beteget az orvos meglátogatásában. Bármit is észlelünk, már csak a saját magunk megnyugtatása végett is érdemes felkeresni egy orvost, hisz ezek a szakemberek több évtizedes praxissal a hátuk mögött igyekeznek a körülményekhez képest a legjobb ellátást biztosítani, és segíteni nekünk!
Levendula szalag, a rák elleni küzdelem szimbóluma. forrás: Chinnapong via Getty Images
Amennyiben esetleg érdekelnek minket az efféle daganatos megbetegedések okai… nos, ezzel nem vagyunk egyedül. Jelenleg a hererák kiváltó okai ismeretlenek, de olyan faktorok játszanak közre benne, mint a másik herében kialakult daganatos megbetegedés, a családi halmozódás, a traumás sérülés, a gyulladás, illetve a HIV és az AIDS fennállása.
Baj van a herémmel – hogyan tovább?!
Oké, észrevettem valamit a herémen. Megböktem, visszabökött, ami egyértelműen nem normális. Most hogyan tovább? A már említett háziorvoshoz való elzarándoklás után jó eséllyel egy urológiai látogatás következik, mely egy fizikális vizsgálattal kezdődik (hasonló az önvizsgálat menetéhez, csak ezúttal olyasvalaki végzi el, aki ért is hozzá), majd egy diagnosztikai célzattal történő képalkotó vizsgálat is szükségessé válhat, amely lehet ultrahang, CT, illetve MRI. Vérvizsgálat is hasznos lehet, illetve kétes esetekben, vagy ha a kezelőorvos daganatos betegségre gyanakszik, akkor biopszia (szövetmintavétel) is fog történni. Ami elsőre nyilván kissé ijesztően hathat, de megnyugtathatunk mindenkit: azok, akik már átestek rajta, kivétel nélkül mind arról számoltak be, hogy csak egy kicsit kellemetlenebb annál, mint amilyennek elképzeljük.
Biztató adathiány
Előfordulását tekintve a hererák a férfiakat érintő daganatos megbetegedések mindössze 1-2 százalékát teszik ki, azonban pontos statisztika Magyarországon nem áll rendelkezésre. Az Amerikai Egyesült Államokban évente átlagosan 8000 hererákos esetet diagnosztizálnak (2024-ben 9760 volt, melyre 500 haláleset jutott), az Egyesült Királyságban ez a szám 2400 körül mozgott.
Amennyiben tényleg heredaganatról van szó, a mintavétel alapján meg tudják mondani, milyen típusba tartozik, majd ezt követően következik a sebészi eltávolítás, kemoterápia vagy sugárterápia. Ahogy fentebb is írtuk, a korán diagnosztizált hererák nagyon jó eséllyel gyógyítható, tehát ne vesztegessük az időnket – azt majd úgyis megteszi helyettünk az ellátórendszer a több hónapos várólistákkal!
A férfi nemi szervet érintő ráknál muszáj megemlíteni a péniszrákot is, amely meglehetősen ritka a fejlett országokban (Európán belül a férfiakat érintő rosszindulatú daganatoknak kevesebb mint 1 százalékát teszi ki). Jellemzően idősebb korban, 60 év felett fordul elő, a fő kiváltó oka pedig a nem megfelelő higiénia. A betegség egyébként egy kis piros folttal kezdődik, mely a rendszeres és pontos vizsgálat során mindenképpen feltűnő elváltozás, és a korán észlelt hímvesszőrák jól gyógyítható, míg sajnos a későn diagnosztizált (az agresszivitása és áttétképzése miatt) esetekben meglehetősen rossz. Érdekes tény, hogy a gyermekkorban elvégzett körülmetélés drasztikusan csökkenti a kialakulásának az esélyét.
Forrás:
cancer.org, cancerresearchuk.org, egeszsegvonal.gov.hu, First Class, hazipatika.com, nlc, researchgate.net, testicularcancersociety.org, tricitymed.org
Kép(ek) forrása:
Getty Images
Írd be a keresett kifejezést