
A sarkvidékre szezononként 1 000-től akár 10 000-ig terjedő létszámban érkeznek a kíméletlen körülményeket vállaló dolgozók, miközben évente mintegy 40 ezer turista fordul meg ezen a kontinensen.
Ezek az “állomásozó” munkatársak azonban nem csupán tudósok, környezetvédők, természetkutatók és felfedezők. Végső soron egy olyan helyen kell élhető lakóterületeket fenntartani, ahol a part mentén a hőmérséklet átlagosan mínusz 10 Celsius-fok, a szárazföld belsejében pedig mínusz 43 körül mozog. Ehhez nem elég pusztán az oroszlánfókák vadászati szokásait ismerni vagy azt tudni, hogyan kell jégmintát fúrni.
Ácsok, szakácsok, villanyszerelők, szerelők, vízvezeték-szerelők és sok más szakember is kell, hogy minden működőképes maradjon.
Így sok átlagos pozíció is található a British Antarctic Survey (BAS) álláshirdetéseiben, amely „életre szóló lehetőséget” ígér a világ leghidegebb és legszelesebb kontinensén. A BAS szerint a sikeres jelentkezők a Föld legelszigeteltebb és egyben leggyönyörűbb vidékein dolgozhatnak, közben életre szóló barátságokat köthetnek, és hozzájárulhatnak a változó világunk jobb megértéséhez. A toborzás legközelebbi köre májustól szeptemberig bármikor indulhat.
A szerződések általában 6 és 18 hónapos időtartam között mozognak, a BAS weboldalán pedig jelenleg többek között egészség- és biztonsági tanácsadói, hajózási tiszti, elektromos karbantartói, valamint tengerbiológusi és óceánkutatói pozíciókra keresnek embereket.
„Szakácsnak lenni az Antarktiszon egészen más élmény, mint bármi, amit korábban csináltam” – fogalmazott Olivier Hubert, a BAS vendéglátó-részlegének vezetője, aki korábban Michelin-csillagos étteremben is dolgozott.
„Az étkezések rendkívül fontos szerepet játszanak ott. Ezek adják a nap pilléreit, így nagy a nyomás, hogy érdekes és tápláló fogásokat tegyünk az asztalra a korlátozott készletek ellenére” – tette hozzá Hubert.