Tudod, miért kapott két Oscar-díjat Gene Hackman?

A kétszer Oscar-díjas, négyszeres Golden Globe-díjas és kétszeres BAFTA-díjas amerikai színészt, Gene Hackmant holtan találtálták otthonában. Adan Mendoza Santa Fe megyei seriff a Santa Fe New Mexican című helyi lapnak azt nyilatkozta, hogy a 95 éves színész és felesége kutyájukkal együtt halt meg, és semmi nem utal idegenkezűségre, de nyomozást kezdeményeznek az ügyben.

Hackman a kaliforniai San Bernardinóban született 1930. január 30-án. A talpra állás művészetét már tizenévesként megtanulta, mert szülei válása után, 1943-ban apja kisétált az ajtón, és örökre hátat fordított családjának. Sokat költöztek, végül az illinois-i Danville-ben telepedtek le anyai nagyanyja házában. Gyakran került összeütközésbe osztálytársaival, az iskola vezetésével, egy éjszakát még börtönben is töltött bolti lopásért. Legboldogabb óráit a moziban töltötte anyjával, aki rajongott James Cagney filmjeiért, és a fiát minden vetítésre magával vitte.

A hadsereg rádiójában DJ-ként szórakoztatta katonatársait, és gyakran olvasta fel a híreket. A koreai háborúban egy komoly baleset után alkalmatlanná vált az aktív szolgálatra, ezért 1952-ben leszerelték. Fél évig újságírást tanult az illinois-i egyetemen, majd New Yorkba utazott, hogy a szórakoztatóiparban próbáljon szerencsét. 1956-ban feleségül vette barátnőjét, aki arra bíztatta, hogy kezdjen végre valamit az életével.

Visszaköltöztek Kaliforniába, ahol a Pasadena Playhouse társulat tagja lett. Szókimondó természete miatt itt sem kedvelték, az osztályban egyetlen barátja volt, Dustin Hoffman.

New Yorkba visszatérve Lee Strasberg legendás stúdiójában method actinget tanult, majd útja a Broadwayre vezetett. A vásznon 1961-ben debütált a Mad Dog Coll című filmben, majd olyan sorozatokban tűnt fel, mint a Naked City vagy a Route 66. 1964-ben a Lilith című romantikus filmben láthatta a közönség Warren Beatty, Jean Seberg és Peter Fonda oldalán. Három év múlva ráosztották Mr. Robinson szerepét a Diploma előtt című romantikus filmben, azonban a próbák során Mike Nichols rendező elbocsátotta, mert túl fiatalnak ítélte a karakterhez.

1969 – Robert Redford és Gene Hackman a “Verseny a lejtőn” forgatásán. – Fotó: FilmPublicityArchive/United Archives via Getty Images

Ezt követően Beatty javaslatára megkapta a Bonnie és Clyde-ban Buck Barrow szerepét, amelyért 1967-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.

A sikert követően szinte megszállottan kezdte fejleszteni színészi képességeit, végeérhetetlen sétákat tett New Yorkban, miközben tanulmányozta az emberek személyiségét, viselkedését. 1970-ben újabb Oscar-jelölést kapott a Sohasem énekeltem az apámnak című filmben nyújtott teljesítményéért.

1972-ben A Poszeidon katasztrófa főszerepére kérték fel, majd Francis Ford Coppola kopogtatott az ajtaján a Magánbeszélgetés főszerepével, igaz, csak azután, hogy Marlon Brando kikosarazta. Hackman ezek után még szívósabban dolgozott a szerepen, olyannyira, hogy a filmet színészi pályafutása csúcsának tekinti.

1977-ben a sztárparádés A híd túl messze van című háborús filmdrámában csillantotta meg tehetségét, majd Christopher Reeve és Marlon Brando oldalán játszott a Supermanben, s további két folytatásban is Lex Luthor bőrébe bújt.

1976 – Gene Hackman és Sean Connery “A híd túl messze van” forgatási szünetében. – Fotó: Fairchild Archive/WWD/Penske Media via Getty Images

1986-ban mutatták be A legjobb dobás című filmjét, amely az Amerikai Filmintézet minden idők legjobb sportfilmjének listáján az előkelő negyedik helyen szerepel. 1988-ban a Lángoló Mississippiért újabb Oscar-jelölés lett a jutalma (a szerepért a Berlinale Ezüst Medve-díjával jutalmazták),

A kilencvenes években főként kasszasikerekben szerepelt, így a John Grisham regénye alapján forgatott A cég című thrillerben, a Gyorsabb a halálnál című akciófilmben, majd a Szóljatok a köpcösnek című vígjátékban, a Siralomház és A közellenség című thrillerekben. A Tenenbaum, a háziátok című vígjátékért már harmadik Golden Globe-díját kapta (2002).

2003-ban régi barátjával, Dustin Hoffmannal forgatta Az ítélet eladó című thrillert, ugyanebben az évben a Golden Globe-gálán meghatódva vette át a Cecil B. DeMille-életműdíjat.

2004-ben a Larry King Show-ban jelentette be, hogy visszavonul a filmezéstől, mert – mint fogalmazott – már nem várnak rá nagy szerepek, s a szíve sem bírta a forgatásokkal járó állandó terhelést. Utolsó szerepét Az elnök emberére talál című vígjátékban játszotta.

A filmmel szakítva vadonatúj karrierbe kezdett: Daniel Lenihan víz alatti régésszel három fikciós történelmi regényt írt. 2011-ben és 2013-ban kerültek a könyvesboltok polcaira első önálló írói munkái – a Payback at Morning Peak egy vadnyugati bosszútörténet, valamint a Pursuit, a középpontban egy kőkemény női detektívvel.

Hackman a Jacksonville Jaguars amerikai futballcsapat lelkes rajongója volt, szenvedélyes autóversenyzőként korábban több versenyen is részt vett, 1983-ban például a Daytonai 24 óráson vezetett, és megnyerte a hírességek versenyét is a Long Beach Grand Prix-n. Szabadidejében a festészet és az írás mellett korábban a mélytengeri búvárkodásnak és a repülésnek is hódolt.

Első feleségétől, akitől harminc év után vált el, három gyermeke született. 1991-ben ismét megnősült, Betsy Arakawa zongoraművészt vette feleségül.