
Valóban rendkívüli-e az idei tavasz, mi okozhatja a szokatlan hideget, és mit árul el mindez az évszakok hosszú távú változásairól? – ezen kérdésekre adnak választ az ELTE Meteorológiai Tanszék kutatói.
Az elmúlt két hétben szokatlannak érezhető az uralkodó hűvös időjárás, ami főleg a délelőtti órákban és este feltűnő. Valóban, az idei tavasz a tavalyinál sokkal hidegebb hazánkban, de azt nem szabad elfelejtenünk, hogy 2024 tavasza volt a legmelegebb 1901 óta. Ugyanakkor extrém meleg periódusok is voltak idén, például januárban, olyannyira, hogy azok a mostani május eleji hidegebb értékekkel szinte azonos hőmérsékletűek voltak (kb. 10 °C) – nem csoda tehát, ha valaki kabátban járt májusban.
Összességében azonban az idei év első felében a klímaátlagnál inkább kissé melegebb volt hazánkban, ezért legfeljebb a tavalyi évhez viszonyítva helytálló, hogy „nagyon hidegnek” nevezzük az idei tavaszt.
A magyarországi májusi hidegek ellenére globálisan 2025 továbbra is a második legmelegebb év az eddigi mérések alapján. Izlandon például májusban 26 °C-ot mértek, máshol pedig újabb hőmérsékleti rekordok dőltek meg.
Ahogyan mindezeknek, úgy a hazai hűvös májusnak szintén a globális klímaváltozás és az északi félteke úgynevezett magaslégköri poláris örvényének gyengülése az egyik lehetséges okozója. Ugyanis ezen örvény kihat a polárfrontra, amely az egyenlítői meleg és a sarki hideg levegőt választja el a téli időszak alatt, és ez április elejére meggyengült. Ezzel a polárfront délebbre tolódott és egy helyben elidőzött, amivel most tartósabban épp a kedvezőtlenebb „hideg” oldalra kerültünk.
Ezen gyengülések pedig egyre gyakrabban jelentkeznek, mert csökken az egészet irányító hőmérsékletkülönbség a sarkok nagyobb, illetve a trópusok kisebb melegedése következtében. Ugyanez történt 2021 tavaszán is, amikor a mostanihoz képest még tartósabban áramlott fölénk a hideg, sarkvidéki levegő, mely hatalmas károkat okozott a mezőgazdaságban a virágzás alatt előforduló fagyok következtében.
A hidegrekordok ugyan megragadják a figyelmet – itthon május első felében két nap is új rekordot hozott –, de ezek ritkulnak. A melegedő éghajlattal valójában a melegrekordok válnak egyre gyakoribbá: 2025-ben eddig már öt ilyen napot regisztráltak, a 2024-es év során pedig összesen 24-et, miközben hidegrekord csupán egy fordult elő.
A klíma változásával az évszakok határai is módosulnak — és ez nemcsak érzékelhető, de mérhető is.
Mint sok más mérsékelt övi, kontinentális területen, Magyarországon is alapvetően meleg nyarunk és hideg telünk van, a kettő között pedig a hidegebb és melegebb időszakok váltakoznak. Az átmeneti évszakok esetében tehát nem meglepő, hogy az átlagoshoz képest „ugrálást” tapasztalunk. Innen erednek azok a népi megfigyelések, amellyel a márciusi felmelegedéseket (Sándor-József-Benedek) vagy a májusi hidegbetöréseket (Pongrác-Szervác-Bonifác fagyosszentek) próbálták korábban megmagyarázni.
Egy tipikus évben a tavasz egyre korábban kezdődik, de a hidegbetörések még sokáig elhúzódnak, míg a nyár bő egy héttel korábban kezdődik, de bő két héttel kitolódik szeptemberre is. Az ősz hossza nem változott. Mindegyik évszak melegszik, de az egyes időszakok eltérően: ezért mind az évszakok kezdete, mind a vége megváltozott, de továbbra sem tűntek el.
Az évszakok változása érdekes helyi eltéréseket is mutat. Így mára az Északi-középhegység térségében lett a legrövidebb a tél aránya: a teljes évnek csupán 9%-a, a tavasz pedig itt a leghosszabb és az év egyharmadát teszi ki.