Magic FIRSTCLASS 2024. 04. 05.

Világhírű zombival dolgozott a magyar grafikus

Grafikusként kezdte, képregényei leginkább a Pécsi és a Pesti Estben voltak láthatóak, aztán belevágott az animációs klipek készítésébe, és ma már olyan világsztárokkal dolgozik együtt, mint William Shatner vagy Rob Zombie. Gróf Balázzsal többek között véletlenekről, a klipkészítés fortélyairól és a mesterséges intelligencia térnyeréséről is beszélgettünk.

Én 2000-ben találkoztam először általad rajzolt képregénnyel, a lényegében kulturális közkincsnek tekinthető Wanted magazin hasábjain. Az ottani munkáidnak, illetve aztán a Pesti Estben publikált comic stripjeidnek visszatérő karaktere volt Flinter. Később egy interjúdban azt olvastam, hogy őt egy barátodról mintáztad. Nem bánta, hogy egy nem túl agyas figurát csináltál belőle?

Flinter figurája már korábban megszületett, 1996 környékén, és az akkor még Esti Pécsnek hívott Pécsi Estben közölt képregényeimben már szerepelt. Makai Gábor barátomról mintáztam őt, a név pedig onnan jött, hogy akkoriban baráti társaságban egy csomó szó meg név végére odaraktuk indokolatlanul az -er toldalékot. Másrészt Keith Flint, a Prodigy legjellegzetesebb tagja volt a névadó, tőle vettük a nevet. Gábor egy jellegzetes figura volt akkoriban Pécsen, és emlékszem, hogy az 1996-os Szigetre abban a szettjében érkezett, amit a képregényekben is látsz: technós Black Flys napszemüveg és három kiló hajzselé. A rajzolt Flinter elég hamar elszakadt a valóditól, és Gábor soha nem sértődött meg, ha a róla mintázott képregényfigura hülyeségeket csinált.

Korai Gróf-zsenge: Flinter Pécs egykori kultikus szórakozóhelyén, a Hard Rákban (Kép: Gróf Balázs)

Az első klipedet a Persona Non Grata nevű zenekarnak csináltad 2002-ben. Ha akkor ők nem kérnek fel erre a feladatra, később akkor is kliprendező/-készítő lett volna belőled?

Nehéz erre válaszolni. A második klipem a Heaven Street Seven féle Dél-Amerikához úgy jött, hogy a zenekar basszusgitárosa, Németh Róbert felkért a feladatra, miután látta a Persona Non Gratá-s klipemet. A PNG-s fiúkat azért illeti dicséret, mert én az ő felkérésük előtt igazából nem csináltam animációt, legalábbis hivatalosan nem. Volt egy-két próbálkozásom, de azokat nem látta senki, és igazából a fióknak készültek. Ezek a srácok a képregényeim alapján javasolták, hogy csinálhatnék nekik egy animációs klipet. Nekem akkor még számítógépem sem volt, és ekképp nem is értettem a szoftverekhez. A véletlen úgy hozta, hogy akkoriban a pécsi Szuperinfóban is jelentek meg rajzaim, és az ottani főszerkesztő mutatott nekem egy olyan szoftvert, amivel lehetett animációt készíteni. A PNG-klip egyben a diplomamunkám is lett az egyetemen, ahol rajz/vizuális nevelés szakon tanultam. Ötöst kaptam rá.

A korai klipjeidet sok esetben egy éven keresztül készítetted, ennek mi volt az oka?

Az, hogy nekem az elején a klipkészítés csak amolyan hobbi volt. A fő bevételi forrásomnak a Pesti Est számított, ahova rendszeresen szállítottam a képregényeket, emellett bedolgoztam TV2-s kabaréműsorokba, meg reklámok készítésében is közreműködtem. Kevés időm volt, ugyanakkor megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy eltököljek a részletekkel.

2008-ban a Lost In Time című Blind Myself dalhoz készített klipednek lett már kisebb nemzetközi ismertsége, és ez nyitotta ki számodra a kaput a külföldi előadók felé. Hogyhogy mégis 2015-ig kellett várni, amíg elkészült az első külföldi videód, az Obituary zenekar Violence című számához?

Az elején még csak rajongóként e-maileztem John Tardyval, az Obituary frontemberével. Egyszer csak gondoltam egyet, és átküldtem neki a Blind Myself-es klipemet, de bármennyire is hihetetlennek hangzik, nem volt bennem olyan szándék, hogy melóra ácsingózzak. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, mit szól hozzá. Legnagyobb meglepetésemre azzal reagált, hogy nekik mennyiért csinálnék ilyet. Erre mondtam egy összeget, ami szerintem egyáltalán nem volt sok, és amire már nem jött válasz-e-mail. Ezután hosszú évek teltek el kommunikáció nélkül, aztán megint rájuk írtam 2014-ben, és akkor végre már sikerült megállapodnunk.

Több, mint két tucat klipet készítettél eddig. Mi a gyakoribb módszer: szabad kezet adnak a zenészek, vagy ragaszkodnak az elképzeléseikhez?

Általában szeretem én magam kitalálni az egészet. Azért előnyös számomra, ha így működik a dolog, mert akkor tudok improvizálni munka közben. A mai napig teljesen egyedül dolgozom, ugyanis így sokkal gyorsabban tudok rögtönözni, és bármikor változtathatok az eredeti elképzelésemen. Ez maximális szabadságot ad nekem munka közben. Ehhez mérem az árfekvést is: ha mindent rám bíznak, akkor kevesebbet kérek el a megrendelőktől, viszont ha ragaszkodnak az elképzeléseikhez, akkor jobban a zsebükbe kell nyúlniuk.

Gróf Balázs

Rob Zombie-val hogyan alakult ki az együttműködés?

Csináltam egy klipet a Testament zenekarnak, akik a Nuclear Blast kiadónál vannak, és pont akkor igazolt oda Rob Zombie is. Szóltam a kontaktomnak a lemezcégnél, hogy nagyon szívesen dolgoznék vele és hogy mutassák meg neki az addigi anyagaimat. Megmutatták, és pár hónap múlva Rob megkeresett e-mailben. Egy amolyan „hibrid” klipjén dolgoztam először, az Eternal Struggles Of The Howling Man című dalához. Alapvetően élőszereplős videó, de csináltam bele animációkat. Ezután még készítettem Robnak két albumpromós kisfilmet, egyaránt hárompercesek. Ezekben azt látjuk, hogy a feleségével ül egy asztalnál és beszélgetnek a lemezről. Megkaptam előre a hangfelvételeket, és aztán ezeket animációban illusztráltam.

Néhány hónappal később Rob felkért egy teljes mértékben animációs klip elkészítésére, a Shake Your Ass Smoke Your Grass című számához. Ez az eddigi egyik legnézettebb videóm, emellett nyert egy díjat a hazai Klipszemlén, aminek nagyon örültem. Szeretném leszögezni, hogy a klipben az óriási falloszt lóbáló ördög Rob ötlete volt. Amikor ezzel előjött, kérdeztem tőle, hogy a YouTube ezt nem fogja automatikusan letiltani? Azt mondta halál nyugodtan, hogy nem, és valóban így lett. Még korhatáros figyelmeztetéssel sincs ellátva.

Az egyik legnevesebb „ügyfeled” William Shatner, aki a színészi karrierje mellett lemezeket is készít. Gondolom, eléggé izgalmas pillanat lehetett, amikor felhívott téged…

Rettenetesen izgultam, de nagyon kedves és előzékeny volt. Felvázolta nekem a sztorit, amit kitalált a kliphez, és ez így is valósult meg. Amikor leírta nekem a pincérnő küllemét, akkor elkezdtem aggodalmaskodni. Kérdeztem tőle, hogy biztosan ekkora mellet meg segget akar a csajnak? Ő meg mondta, hogy igen, és hogy ebből nem hajlandó engedni. Aztán beigazolódott az aggodalmam, ugyanis már lényegében kész volt a klip, amikor a kiadó, a Cleopatra Records megpróbálta cenzúrázni a képsorokat. Pedig addigra már rég láthatták a tervezetet meg a rajzokat. Végül visszakoztak, és kijött úgy a klip, ahogy azt Shatner megálmodta.

A legfrissebb klipedet a legendás német metalénekesnőnek, Dorónak készítetted. Mennyi időre volt szükséged hozzá? Gondolom, ma már gyorsabban készül el egy kliped, mint amikor régen akár egy évet is dolgoztál a HS7 meg a Junkies videóin…

2018-2019 környékén már képes voltam egy klipet másfél hónap alatt megrajzolni. A Testament hatperces dalához szűk két hónap alatt megcsináltam a videót. Éjszakai turbó üzemmódba kapcsoltam, éjjel 11-től reggel 6-ig dolgoztam rajta nap mint nap. Ehhez képest a Doro-klip lassabban készült el, mert a többnyire a motorozásról szóló dalszöveg szűkre szabta a kereteimet. Száguldó motort nem könnyű rajzolni, talán ez volt az eddigi legnehezebb feladatom. Nagyon sok időmet vette igénybe, végül közel fél évet dolgoztam rajta.

Ha úgy adódna, belevágnál egy animációs játékfilm készítésébe? Van ilyen ambíciód?

Mindig véletlenül történt meg velem minden. Az is tulajdonképpen véletlenül alakult, hogy húszévesen lett egy állandó képregénysorozatom. Ott tapasztalhattam meg először, hogy milyen az, amikor kialakul egy stabil olvasótábora az embernek. Véletlenül indult be számomra az animáció is, ahogy már említettem. De igazából nincs játékfilmes ambícióm, nem szeretnék egész estés animációs filmet készíteni.

Így készül egy modern animációs klip

„A hagyományos, stop motion animáció híve vagyok, hiszen már a nyolcvanas évek végén, kamaszként is ezt tanultam szakkörben. Ez azt jelenti, hogy egy térben zajló mozgássor (pl. egy figura fejének balról jobbra fordulása) akkor tetszik nekem a leginkább, ha a mozgásnak minden egyes fázisa külön képként meg van rajzolva. A számítógép lehetővé teszi, hogy a 2D animációban síkidom-szerűen mozogjanak pl. egy test végtagjai előre programozva (megadva az adott síkidomnak egy kezdő és egy befejező helyet a térben), de én az ilyen könnyítéseket igyekszem elkerülni, mert a kockánkénti megrajzolás emberibbé teszi az animációt. Lelket ad a figurának, így is lehetne mondani. Az “anima” márpedig eredetileg lelket jelent.

Egyébként digitális rajztáblát használok, amivel rajzolni és javítani is könnyű, de ettől eltekintve a munka nagy része inkább XX., mint XXI. századi nálam.”

Van kedvenc saját kliped?

Nem tudom, mondhat-e ilyet az ember. Én nem szeretem rangsorolni a munkáimat. Amikor egy klipem magasabb nézettséget ér el, akkor én azt megpróbálom olyan szemmel újranézni, hogy vajon mitől lett nézettebb, mint a többi. De ez általában reménytelen vállalkozás, és tanácstalan maradok. Az idő múlásával eltávolodsz attól az énedtől, amelyik az adott klipet megcsinálta. Szóval, nincs igazán saját kedvencem. A Rob Zombie-s klippel abszolút elégedett vagyok, mert ott szabadon kivadulhattam magam, de az elégedettségembe az is belejátszik, hogy a videó jóval azután készült el, hogy az azt tartalmazó album megjelent. Konkrétan 14 hónappal a lemez után jött a klip, utolsó kislemezként, és mégis ennek lett a legnagyobb nézettsége.

Amikor lebeszéltük az interjút, félig viccelődve említetted, hogy nincs aktuális felkérésed, és hogy ebben a mesterséges intelligenciának is szerepe lehet. Ez tényleg valós veszély most a te szakmádra nézve?

Erre se könnyű válaszolni. Pár hete rajzoltam egy csoportos karikatúrát, amit mesterséges intelligenciával is meg lehetett volna oldani. Most ez a sláger, ez a korszellem. Elő lehet fizetni az aktuális AI szolgáltatásra, és akkor mindenki tud magáról olyan rajzot csináltatni, amilyet szeretne. A kérdésedet csak egy-két év múlva tudnám jól megválaszolni. Ha 2025 közepéig se futott be újabb klipes felkérés, akkor elég egyértelmű lesz a helyzet. Viszont abban sem vagyok biztos, hogy nekem életem végéig zenei videókat kell készítenem. Minden hosszabb ideig tartó kreatív munka magában hordozza az önismétlés veszélyét. Könnyen ki lehet égni, el lehet fáradni valamiben, és akkor talán az a legjobb megoldás, ha az ember szünetet tart az adott tevékenységben. Valószínűleg nem arra kéne várni, hogy alkalmazott grafikusként legyenek megrendelőim, hanem úgymond a saját lábamra állva kéne előrukkolnom animációs videókkal a YouTube-on. Mostanában ez izgatja a fantáziámat.

Balázs, köszönjük a beszélgetést!

A cikk szerzője Nagy István.

Ez még érdekelhet