Kiszámoltuk, ennyiből élhet túl egy magyar, ha jön a világvége

Cikkünkben olyan emberekről lesz szó, akik számára az apokalipszis csak egy lépcsőfoka a személyes kiteljesedéshez vezető útnak. Azokról, akik a Walking Dead, Last of Us és számos egyéb, világvégével kokettáló sorozat, film és játék példájából tanulva nem szeretnének egyszerűen csak túlélni. Ők nem olyanok, mint az ítéletnap rémképétől szorongó, demotivált fiatalok: arra készülnek, hogy virágot bontsanak a nukleáris hamu borította tájon.

Kicsit leegyszerűsítve és kisarkítva, a prepper (azaz szabad fordításban “készülődő”, “felkészülő”) az a speciális emberfajta, aki már akkor eljutott arra a következtetésre, hogy a modern emberi civilizáció össze fog omlani, mikor ez még nem volt a köztudatban lévő vélekedés. Tudatosítva magában a ténynek kikiáltott feltételezést, miszerint a vég elkerülhetetlen, viszonylag hamar kilábalt a kezdeti sokkból, és elkezdett készülődni. Lehet, hogy holnap, egy év vagy egy évtized múlva következik be a krízis, valójában az neki majdnem mindegy is.

Ő nem fog olyan elvont és nehezen megfogható koncepciókkal dolgozni, mint a spirituális felkészülés az elmúlásra. Köszöni szépen, nagyon jól érzi magát a lecsókonzervekből épített erődjében. Belépés csak tagoknak, a jelszó az Élőholtak éjszakájának kiadási éve, de ez persze titok! Viccet félretéve, a prepper nem akar és nem is fog meghalni. Ami miatt mások szoronganak, az őt szinte izgalommal tölti el: hogy klisés fordulattal éljek, számára a vég csak a kezdet.

Magát természetesen mindig azok közé vizionálja, akik szerencsésen megússzák a kataklizma kirobbanásakor eluralkodó pánik miatti darálót. Rózsaillatúan ébredhet egy új, szabadabb és őszintébb világra, ahol a férfi még férfi, a nő az nő, a zombikat pedig jó erősen fejbe kell csapni valami tompa tárggyal. Ehhez pedig tompa tárgyakra van szükség. Lehetőleg minél többre.

Tehát elmondható, hogy a prepper magából a készülődésből kovácsol identitást: a “bármire készen állás” konstans állapotában létezik. Annak biztos tudatában jár közöttünk, hogy ő bizony nem fog ezekkel a semmirekellőkkel fűbe harapni. Míg a tudatlan milliók egy izzadtságtól és félelemtől bűzlő metróalagút faláról nyalogatják a lecsapódó párát, ő addig a kényelmes pincebunkerében szürcsölgetheti majd a mojito koktélokat, tokhal-kaviáros kekszeket ropogtatva hozzá.

Persze nem nagy truváj túlélni valamit, ami nem történt meg. Mégis, a prepper büszke a saját felkészültségére, és miközben folyamatosan a konzervek lejárati dátumait meg a legújabb szűrőtechnológiák prospektusait nézegeti, valójában elfelejt élni, de ez nem igazán zavarja őt. Az élete úgyis akkor fog elkezdődni, mikor leáll a közüzemi ellátás. Ebből a szempontból a dolog kicsit hasonlít a LARP-oláshoz (live-action role-playing game, vagyis való életbeli szerepjáték), azzal a különbséggel, hogy 75-ös szintű jégsárkánnyal ellentétben ez a fenyegetés bármikor bekopogtathat az ajtónkon.

A Magyar Prepper Fórum nem éppen reprezentatív, 122 szavazót megszólaltató házi felmérése szerint 29,5% a háborús fenyegetettség vagy a természeti katasztrófák miatt készülődik, 27,05% egy esetleges gazdasági csődhelyzetre válaszul, 20,49% a társadalmi káoszra (bűnözés, erőszakos támadások, közbiztonság hiánya) való tekintettel, 18,85% egyszerűen az önellátás miatt, és csak elenyésző kisebbségben vannak azok (2,46% és 1,64%) akiket a tartós munkanélküliség vagy a világvége rémképe sarkall minderre.

Ez alapján úgy tűnik, hogy mi, magyarok sokkal racionálisabban állunk ehhez a kérdéshez, mint mondjuk a hidegháborús beidegződéseiket továbbvivő amerikaiak, és nemcsak az összeomlásra, hanem a potenciálisan összeomlást okozó körülményekre is fel akarunk készülni. Ebből is jól látszik, hogy élelmes nép vagyunk, de hát amikor minden második generáció életében az arcunkra lépnek, akkor óhatatlanul kialakulnak ezek a túlélési stratégiák, és nyilván a Covid is kedvezett ennek a jelenségnek. Azt hihetnénk hát, hogy hazánkban virágzik a prepperszubkultúra, és minden garázs alatt lapul egy szarvacska tésztával zsúfolásig megpakolt atombunker.

Hogy ez miért nincs így, arra a Publicus Intézet 2019-es kutatása ad választ: amikor a népesség 65%-a nem rendelkezik elég megtakarítással ahhoz, hogy két hónapnál tovább ki tudja húzni pusztán a félretett pénzéből, akkor ne csodálkozzunk, hogy az emberek felbontják a konzerveket ahelyett, hogy a pincében tárolnák őket a harmadik világháború esetére.

Vizionáljuk magunk elé a legegyszerűbb krízisforgatókönyvet, amit csak el tudunk képzelni: nincs radioaktív sugárzás, nem omlott össze a társadalmi rend és még a klímaváltozás is behúzta a kéziféket, viszont egy kisebbfajta világjárvány megdöccenti a globális ellátási láncot, ami miatt a boltok polcai hamar kiürülnek, akárcsak a saját, hétköznapi készleteink. Még szerencse, hogy előrelátóak voltunk, és felkészültünk egy ilyen helyzetre! Nos, igen jóhiszeműen készültünk fel, mert arra számítunk, hogy egy hónapon belül rendeződnek a viszonyok, és a világ visszaáll a normális kerékvágásba, de ez most mellékes! Nézzük meg, mi mindent pakoltunk a fogyasztói kosarunkba:

Egy felnőttnek tudvalevőleg nagyjából napi 2000 kilokalória bevitelére van szüksége, már ha nem végez fizikai munkát, és csak ül az óvóhelynek csúfolt pincehelyiségében a falat nézve. Tehát, elnyammogunk napi 2 db 839 ft-os konzervet (havi 50 340 Ft). Mellé megeszünk heti 1 db 1599 Ft-os gyümölcssaláta-konzervet is, csak hogy biztosítsuk a szükséges vitaminbevitelt, (havi 6396 Ft)(kiváltható multivitamin tablettákkal), és mindezt a sok finomságot napi 1,5 liter palackozott vízzel öblítjük le (havi 3450 Ft). Számoljunk még bele egy nyolcas csomag vécpapírt is, ami további 815 Ft. Összeadva mindezeket megkapjuk, hogy egy felnőtt ember, ha tényleg csak vegetálni akar, a lehető legnyomorúságosabb lencsekonzerven tengődve, akkor is havi 61 001 Ft értékű ellátmányt fogyaszt el.

Ezen felül, ha egy kicsit adni akarunk a luxusnak, felkészülve az esetleges áramkimaradásra is:
-Heti egy tábla saját márkás étcsokoládé (1396 Ft)
-Napi egy instant tésztaleves (13 650 Ft) (amihez kell heti +1 palack víz, 460Ft)
-Vízforraláshoz gázfőző (6000 Ft), hozzá való tartalék gázpalackok (4000 Ft)
-Heti két doboz zabkeksz (7192 Ft)
-Só (379 Ft)
-Nem árt beszerezni 40 db háztartási gyertyát (1460 Ft) és egy 10-es csomag gyufát sem (359 Ft)
-Valamint 1 üveg pálinka, mert ugye legyen bármilyen nagy a baj, azért mégiscsak magyarok vagyunk (4269 Ft)

A pluszköltségekkel együtt már havi 98 706 forintnál járunk és még mindig csak ott tartunk, hogy 2-3, viszonylag alacsony minőségű ételt variálunk, enyhítve a lencse egyhangúságát. Abban az esetben, ha olyan úri fényűzéssel akarunk élni, mint amilyen a főzés, akkor nem árt beszerezni egy külön gáztűzhelyt (70 000-100 000 Ft) hozzá való 23 kg-os palackozott PB-gázzal (14 450Ft a Molnál), és természetesen elegendő rizst, tésztát, száraz babot, borsót, egyéb hüvelyeseket, valamint olajat vagy zsírt is félre kell tenni. Ne feledkezzünk meg továbbá a tradicionális tartós ételek szentháromságáról, a szalonnáról, kolbászról és füstölt húsról sem!

Előfordulhat, hogy szeretnénk fagyasztott termékekkel is színesíteni az étrendünket, akkor nem árt beszerezni egy fagyasztóládát (138 000 Ft-tól), viszont ha arra számítunk, hogy a közüzemi ellátás felmondja a szolgálatot, akkor muszáj beruházni egy legalább középkategóriás benzines generátorra (139 990 Ft), amihez elegendő üzemanyagot is be kell szereznünk ahhoz, hogy egy hónapig működtetni tudjuk, hisz ugye nem lenne jó, ha kiolvadna az a sok mirelit zöldség és fagyasztott hús, amit vásároltunk. A végösszeg már így is nagyon megszaladt, és még mindig csak a legalapvetőbb előkészületeket tettük meg, amivel talán ki tudunk húzni a pincében kuporogva, tisztálkodás és szórakozás nélkül. Látjuk, nem olyan egyszerű ez.

Aki esetleg abban reménykedik, hogy az apokalipszis lesz majd a nagy kiegyenlítő, ami betemeti a társadalmi osztályok között tátongó szakadékokat, annak rossz hírünk van (vagy jó, attól függően, hogy ki olvassa a cikket): a mindenkori gazdasági és politikai elit sem ül tétlenül a babérjain, ők is felkészülnek a közelgő katasztrófára. Mondanom sem kell, amikor egy kisebb ország GDP-je áll rendelkezésedre ehhez, akkor a végeredmény némiképp impozánsabb lesz annál, mint hogy két tucat konzervet és néhány karton palackozott vizet leviszel a pincébe.

Ez akár még megnyugtató is lehet, hisz ezekben a föld alatti komplexumokban jó eséllyel fenn fognak maradni az élet csírái, hogy egy globális kataklizma után legyen miből benépesítenünk a bolygót. Szóval ha másért nem is, ezért mindenképp hálásak lehetünk. Persze felmerül a kérdés, hogy egy lángoló tó és egy felhúzható híd elég lesz-e ahhoz, hogy visszatartsa az éhes és feldühödött fosztogatók rohamát, de ez már legyen az ő gondjuk.

A Biblia szerint a szelídek öröklik majd a Földet, de ahogy a dolgok állnak, valószínűbb, hogy a gusztustalanul gazdagok kitúrnak minket a végrendeletből. Nos, legalábbis azokat, akik nem a Zuckerbergek, Kardashianok és Hoffmanok aranytoalettjeit takarítják. A Szilícium-völgy techóriásainak privát menedékeit is karban kell majd tartania valakinek, tehát ha valaki új karrierlehetőségeken gondolkodik, ezt is érdemes lehet számításba venni.

Nem kell meglepődni azon sem, hogy egy külön iparág jött létre a preppermentalitás köré, hiszen nyilvánvalóan ezeket a több milliárd forintos luxusbunkereket is fel kell építenie erre szakosodott kivitelezőknek, ahogy a szerényebb tőkebefektetésre képes honpolgárok szolidabb búvóhelyeit is.

Szóval miközben jelentős tömegek készülődnek a globális válságokra, a kapitalizmus láthatatlan malomkerekei tovább őrölnek a háttérben, nyilván még mindig a fenntarthatóság és a környezettudatosság jegyében. Vannak itt kisebb szépséghibák, de ez nyilván senkit nem fog visszatartani attól, hogy egy előre gyártott acél bunkerblokkot telepítsen a hátsó kertjébe. A modulok olyan 18 és 146 millió forint között mozognak, szóval ez sem egy olcsó mulatság, de hát a túlélés árát így vagy úgy, de meg kell fizetni.

Kivéve persze, ha egy olyan hibrid utat követünk, mint például Kassai Lajos, a Bárdudvarnok és Kaposmérő közt található Kassai-völgy lovasíjász központjának alapítója. Az önellátásra, természethez való visszatérésre és a környezettel való organikus együttélésre törekvő Kassai a maga nem konvencionális módon tradicionális szemléletével egyesíti a spirituális és materiális felkészülést, lényével és munkásságával állítva példát, hogy igen, ezt így is lehet, és nem kell a föld alá elbújni ahhoz, hogy átvészeljük az előttünk álló éveket, és jól éljünk. Mondjuk egy webshop azért sosem árt…

Magic

Élet a világvége árnyékában

Hogyan találjuk meg a lelki békénket, miközben az általunk ismert civilizáció épp összeomlani látszik körülöttünk? Így élhetünk együtt a klímaszorongással.