Agymosott mészárosnak álltam, és élveztem!
Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az utóbbi néhány évben hány olyan játék készült, ami át tudta volna adni az önfeledt lövöldözés élményét. Viszont egy sincs közülük, amelyik olyan szórakoztató lenne, mint a február 8-án megjelent, Paul Verhoeven szatirikus világát idéző Helldivers 2. A program a viszonylag ismeretlen Arrowhead stúdió szerelemprojektje, mely az évekig 1-2 ezres játékosszámmal futó felülnézetes military shooter folytatásaként irreális népszerűségre tett szert.
Sajátságos adaptáció
Érdemes megjegyezni, hogy a Csillagközi invázió eredeti, regényváltozatát megalkotó Robert Heinlein 1929 és 1934 között maga is az amerikai haditengerészetnél szolgált, és ha a TBC-fertőzés miatt nem szerelik le, valószínűleg írói pálya helyett a hadsereg kötelékében bontakozik ki. Erősen gyanítható tehát, hogy az 1959-ben íródott történet célja nem a militarizmus és a totalitárius rendszerek szatirikus kifigurázása, hanem pont azok dicsőítése volt, és csak Verhoeven zsenije révén öltött ilyen színezetet. Valószínűleg a sci-fi másik óriása, Isaac Asimov pont emiatt az elvakultsága miatt nem kedvelte Heinleint.
Ezen egyébként nem kell csodálkozni, hisz ahogy korábban említettem, a Helldivers 2 amolyan “Csillagközi invázió után szabadon” – projektként minden lényeges történeti és stilisztikai elemet átemelt, és némi modernizálás után hasznosított is. Nem túlzottan mélyenszántó történetünk szerint az emberiség a legutolsó nagy háborút követően a Szuperföld kormánya által vezetett globális, irányított demokrácia alatt egyesült. A rendszer értelemszerűen kifejezetten autoriter, militarista, expanzionista és demagóg.
Így fordulhatott elő, hogy a világűrbe való kirajzás után egyből összerúgtuk a port a három galaktikus hatalommal: az arachnidokra hajazó terminid óriásrovarokkal, az általunk szocialistának titulált kiborgokkal, valamint a magasan fejlett vízi fajjal, akiket az Illuminátusnak nevezünk. Természetesen mindhárom esetben az emberiség volt az agresszor, és nyomakodott be mások felségterületére, majd indított háborút. Gyakorlatilag ez a többfrontos konfliktus tart még most is, miközben folyamatosan öntjük a frontra a helldivernek (szabad fordításban pokoljáró) nevezett, propagandával átmosott agyú xenofób szuperkatonákat. Mi is egy ilyen harcos bőrébe bújhatunk, ha elkezdjük a játékot.
Nagyon érdekes a Helldiver 2 pszichológiája. Ugyanis teljesen egyértelmű, hogy ebben a sztoriban mi vagyunk a rossz fiúk, akik egy fasisztoid rendszer talpasaiként hágnak a szerencsétlen idegenek nyakára, akik csak meg akarják védeni az otthonukat és az életüket. Viszont a folyamatos géppuskatűz és a napalmbombák fényében, a hősies háttérzene mellett ezt hamar elfelejti az ember.
Egy biztonságos közegben aláveted magad az idegenellenes agitációnak, ami ellen amúgy tíz körömmel küzdenél, és te magad is átvedlesz azzá az kétbitesen patrióta, tesztoszterontól csöpögő tengerészgyalogossá, aki “Csak a halott bogár a jó bogár!” csatakiáltással veti magát a harcba, hogy fém- és kitinporrá lőjön mindent, ami él és mozog, természetesen a demokráciáért. Valahol mélyen tudod, hogy ez helytelen, de egyszerűen túl jól szórakozol ahhoz, hogy érdekeljen.
Normál esetben nyilván érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy egy ilyen immerzív játék úgy kondicionálja a felhasználókat, hogy kevésbé legyenek ellenállóak a propagandával szemben, és könnyebben lehessen őket radikalizálni, viszont a Helldivers 2, akárcsak a Csillagközi invázió, olyan bűbájos transzparenciával teszi mindezt, hogy gyakorlatilag csak azokra kártékony, akik már amúgy is menthetetlenek – mondanám, de ha háromszor körbefordulunk, és elhajítunk egy követ, jó eséllyel olyasvalakit találunk el, akit bele lehet hergelni valami borzalmasba.
“Hazafiság hazafia” – Az egyetlen helyes űrhajónév!
Vélhetően ez mindig is így volt, és manapság sem nehéz ‘Gyűlölni valakit valamiért’ – így a Republic slágere után szabadon. Tehát nagyon figyeljünk oda magunkra, mert bármennyire is az emelkedett tudat szíriuszi fénylényeinek hisszük magunkat, akiktől távol állnak az olyan közönséges dolgok, mint az erőszak, valójában nem vagyunk immunisak a barbarizmusra.
Értelemszerűen ez nem a Helldivers 2, vagy a szatíra mint műfaj hibája, hisz valójában az önkényuralmi rendszerek működésének és kommunikációjának karikírozásával az ilyen művek inkább éberségre intenek, már ha képesek vagyunk túllátni a robbanások és fröcsögő rovarvér külsőségein. Értelemszerűen az ilyesmit nem egy lövöldözős játékból kéne megtanulni, de hát jobb később, mint soha…
Persze a kíváncsi olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy mégis mi a fenét kell ebben a játékban csinálni az agyatlan gyilkoláson kívül? Nos, alapvetően egy külső nézetes (third person) online co-op címről beszélünk, tehát 1-4 fős csapatokban mehetünk akcióba. Lényegében a Csillagközi invázió, csak kommandósokkal. A galaktikus térképről ki kell választani a bolygót (a Star Wars-filmekből ismert Hoth fagyott pusztaságait idéző planétától kezdve a Frank Herbert által megálmodott Arrakis dűnetengeréig mindenféle van…), a nehézségi szintet és a küldetést, indulás előtt összeállítjuk a felszerelést, majd egy hiperugrást követően le is dobnak minket a felszínre, hogy a szabadság nevében rendet tegyünk.
A program által legenerált térképre érkezve mi döntjük el, hogyan fogunk a feladatunkhoz: a megadott játéktéren belül teljesen szabadon mozoghatunk, kisebb-nagyobb küldetéseket hajtva végre. Természetesen van egy fő misszió, amit teljesíteni kell ahhoz, hogy elhagyhassuk a bolygót, de az időkereten kívül nincsenek érdemi megkötések.
Ez nem az a Dűne…
A Helldivers 2 egyik különlegessége, hogy lehetőségünk van a rendelkezésünkre bocsátott csatahajóról számos ellátmányt és nagy területre ható légicsapást lehívni, melyet egy gránáthoz hasonló célmeghatározó eszközzel aktiválhatunk. Harc közben különböző gombkombinációkkal be kell ütni a kívánt kódot, majd elhajítani az eszközt oda, ahová szeretnénk, ha mondjuk egy féltonnás bomba becsapódna. Mivel minden játékos rendelkezik hasonló kütyükkel, és lehetőségünk van egymást is eliminálni, el lehet képzelni, hogy milyen kaotikus és röhejes helyzeteket szül ez a rendszer.
A teljesített küldetésekért a karakterünk tapasztalati pontot és pénzt kap, így új fegyvereket (a rakétavetőtől kezdve a lángszórón át a részecskegyorsítóig bármivel terjeszthetjük a demokráciát), kütyüket (automata lövegtornyokat, ütegeket és aknákat), valamint sokféle új típusú orbitális csapást is feloldhatunk. Jelenleg 125 órám van a játékban, de még mindig van mire gyűjteni, és egyelőre az élvezeti faktor sem csökkent: pont olyan jól szórakozok, mint az első órákban. Viszont már nem vagyok annyira zöldfülű.
Milliók halála – statisztika
Egy hónap alatt a játék 8 milliós eladási számot produkált, derül ki egy március 15-i cikkből, ami elég impozáns, tekintve, hogy az aktív játékosbázis is 400 000 körül mozgott. Hogy érzékeltessük a darálás mértékét, szintén egy hónappal a megjelenés után 7,4 milliárd ellenséget pusztítottak el a játékosok, kiközben 222,8 millió alkalommal haltak meg (csak a Mort nevű bolygó elfoglalása során 10 millió karakter vesztette életét).
De mégis mi miatt olyan különleges a Helldivers 2? Mi az oka annak, hogy ennyi embert bevonzott, és ilyen elhivatott rajongótábort alakított ki magának? Leegyszerűsítve az egyébként bonyolult képet, a játék nagyon sok dolgot csinál nagyon jól. A játékmenete miatt egyszerre alkalmas laza délutáni hülyülésre és komoly szerepjátékos katonásdira: a szatirikus hangvétel az összes bárgyú és szerethető hozadékával együtt ugyanis bőven ad lehetőséget mindkettőre.
“Kérjük, tekintsék meg az alábbi hazafias szolgálati közleményt! A figyelmetlenség árulásnak minősül.”
Továbbá a fejlesztők felhasználó-központú viselkedése miatt nagyon hamar kialakult egy összetartó és lojális közösség. Miközben a piaci szereplők túlárazott, korai hozzáférésű, gyakran félkész termékeikkel, fizetős DLC-kkel (letölthető tartalom), és mikrotranzakciós rendszerekkel igyekeznek rövid távon megsarcolni a játékosbázisukat, olyan disztópikus irányba tolva el az iparágat, hogy szegény Philip K. Dick forog a sírjában, addig a Helldivers 2 fejlesztői fair partnerek, és folyamatosan bővítik az amúgy is tartalomban gazdag produktumukat (melyet jelenleg igen jutányos ~15 500 Ft-ért értékesítenek a Steamen és a PlayStation Store-ban). Emellett a kozmetikai cikkek is elérhetőek úgy, hogy nem kell valódi pénzt költened rájuk. Az ilyesmi olyan ritka manapság, mint a fehér holló, amelyik még beszélni is tud.
Van egy jól kitapintható ellenkulturális dac a Helldivers 2 sikerében, ugyanis tulajdonképp minden tekintetben annyira szembemegy a megszokott, profitorientált trendekkel, hogy támogatni a készítőit, játszani vele és osztozni a dicsőségében kicsit olyan érzés, mint egy hatalmas középső ujjat mutatni a kapzsi nagyvállalatoknak. Annál is inkább, mert az ügyeletes kapzsi nagyvállalat, a Sony látszólag mindent megtesz, hogy elgáncsolja ezt a sikersztorit.
Szeretne többet tudni?
A nagy előd előtti tisztelgés nem kerülte el… nos, a nagy elődök figyelmét sem. A Csillagközi invázió főszereplőjét, Johnny Ricót alakító Casper Van Dien ebben a videóban hasonlítja össze egymással a kultikus filmet és a játékot.
Túl szép volt, hogy igaz legyen! A céges szűklátókörűség megint beleköpött a levesünkbe, jó eséllyel tönkretéve a szórakozásunkat. A Helldivers 2 kiadója, a PlayStation PC LLC először kötelezni akarta a játékosokat, hogy hozzanak létre egy PSN (PlayStation Network) profilt, és kössék azt össze a Steam-fiókjukkal. Azok számára, akik nem ilyen körökben mozognak, érdemes megemlíteni, hogy a Sony rendszerét jószerivel havonta feltörik, játékosok ezreinek személyes adatait tulajdonítva el. A másik, talán komolyabb probléma, hogy a PSN-szolgáltatás 177 országban nem elérhető, így azok a felhasználók, akik az érintett régiókból vásárolták meg a Helldivers 2-t, nem férhetnének hozzá a produktumhoz.
Érthető módon ez felborzolta a kedélyeket, minden idők legnagyobb és legszervezettebb válaszcsapását okozva (korábban a 300 000 főt számláló online megmozdulás volt a csúcstartó, melyet az Overwatch 2 monetizálása hívott életre): globális szinten közel félmillió űrkadét változtatta pozitívról negatívra a steames értékelését, így üzenve a kiadónak, hogy ebbe nem fognak belenyugodni. Meg persze azzal, hogy vissza akarták igényelni a pénzüket.
A fej, amit akkor vágsz, mikor egy multinacionális nagyvállalat támadja a demokráciát.
Természetesen a játékosszám és az eladási adatok is elkezdtek drasztikusan csökkenni, így a Sony kihátrált a döntése mögül, melynek hatására valamennyire csillapodott a helyzet, de az említett 177 országban beszüntették a játék értékesítését. Ez tovább mélyítette az árkot a felhasználók mellett állást foglaló fejlesztőcsapat és a kiadó között. Az ügy jelenleg ott tart, hogy hiába az elmúlt évtized legsikeresebb co-op játéka a Helldivers 2, a Sony elhibázott döntései mégis lassan kivéreztetik.
Csak reménykedni tudunk, hogy a lelketlen futószalagmunkák sűrűjéből valószínűtlenül kiemelkedő Helldivers 2 nem fog arra a sorsra jutni, mint megannyi, folyamatos internet-hozzáférést igénylő termék, amelyet a kiadó lehúzott a lélegeztetőgépről, mikor már nem termelt elegendő profitot. Jelenleg inkább mesterséges kómában van, és értetlenül állok az előtt, hogy miért kellett egyáltalán hozzányúlni. Hagyják békén, hadd prosperáljon, akkor a részvényesek minden második negyedévben vehetnek majd egy új Teslát.
Forrás:
IMDb, Steam, Wikipédia, Youtube
Kép(ek) forrása:
Helldivers 2 (game)
Írd be a keresett kifejezést