Style Takács Norman 2024. 05. 01.

A démonimádók már a spájzban vannak!

Mutáns pokolfajzatok és szektatagok ellen küzdhetünk ebben a XV. században játszódó retro szerepjátékban. Cseheknek köszönhetjük a magyar lovag kalandjait.

Ritka öröm, amikor sikerül a videojátékok hatalmas piacán olyan alkotást találni, melynek valamilyen formában magyar érdekeltsége van. Hazai fejlesztésekre aligha számíthatunk, így jobbára kénytelenek vagyunk külföldről importálni ezeket a szórakoztatóipari termékeket – most épp ilyet találtunk és próbáltunk ki…

Az indie számítógépes játékok felhozatala tele van érdekesebbnél érdekesebb gyöngyszemekkel. Míg a nagyobb stúdiók a Call of Duty, Assassin’s Creed vagy FIFA sokadik darabjával igyekeznek biztonságosan profitot maximalizálni, addig a pár emberes fejlesztőcsapatok minden kreativitásukat beleölik egy-egy projektbe, remélve, hogy valamelyik milliós követőtáborral rendelkező youtuber figyelmét felkeltve szélesebb publicitást kaphatnak, és betörhetnek a piacra. Ez az esetek többségében nem valósul meg, és megmaradnak kézről kézre járó, obskúrus címeknél, melyeket egy szűk rétegen kívül senki sem fog megismerni.

A 2024. március 29-én megjelent Felvidek című – igen, így, ékezet nélkül – játék is hasonló sorsra hivatott darab, de viszonylag hamar sikerült kilábalnia a Steam mocsarából, amely tömegével nyeli el az ígéretesebbnél ígéretesebb projekteket. Mikor ezt az ismertetőt írom, a 648 értékelésből 99%-ban pozitív visszajelzést kapó program jó úron halad afelé, hogy saját jogán váljon ismertté.

A játék fejlesztője Jozef Pavelka, a pilzeni Sutnarka egyetem illusztrátor szakos hallgatója, aki lényegében egyszemélyes projektként hozta létre a Felvidek c. játékot (eltekintve a zseniálisan anakronisztikus zenétől, mely a Marcel Gidote’s Holy Crab munkáját dicséri). Foglalkozásának megfelelően Jozef egyedi és roppant karakteres monokróm pixelvilágot álmodott meg, mely a ‘90-es évek Game Boy-os alkotásainak külsőségeit idézi, miközben átvezető videóiban inkább a korai PlayStation-korszak címeire hasonlít. Fogalmam sincs, Jozef hogyan volt képes ezt kisajtolni az RPG Maker MV motorból, de valahogy sikerült neki! Ezt a vizuális összhangot ellenpontozza a cseppet sem korhű, jazzes-elektroniks progresszív rock zene, mely folyamatosan a fülünkbe duruzsolva kelti az egész játékidőt végigkísérő, különleges hangulatot.

Ezek a látszólag egymásnak ellen feszülő komponensek egy olyan harmonikusan működő egészet alkotnak, melyben megfér egymás mellett a japán szerepjátékok körökre osztottsága és harcrendszere a XV. században, a török háborúk idején, a címből is sejthetően a Magyar Királyság északi részén, azaz a Felvidéken játszódó sztorival. Ami akár történelmileg hiteles is lehetne (már ha eltekintünk a cirka 400 évvel később megalakuló Osztrák-Magyar Monarchiára való hivatkozásoktól), ha az időnk jelentős részében nem Zurvan-hívő zoroasztriánus szektatagok, démonok és mutáns szörnyetegek ellen kéne harcolnunk. Arról már nem is beszélve, hogy a párbeszédek még a régies nyelvezet ellenére is modernek, akárcsak maguk a karakterek, akiknek a szájából elhangzanak.

Im-ígyen szóla Zarathustra

A zoroasztrianizmus, vagy mazdaizmus a világ egyik legrégebbi vallása, mely az Iráni-felföldön keletkezett a Krisztus előtti 2. évezredben. A részben monoteista, részben dualista vallás bizonyos vonásaiban a kereszténységet is megelőlegezte. Jelenleg körülbelül 190 000 híve van világszerte, szülei révén a néhai Queen-énekes Freddie Mercury is közéjük tartozott.

A zoroasztrizmus tanítványainak beavatási szertartása (Giulio Ferrario, 1847)

Na de pontosan miről is szól a Felvidek? Hősünket Pavolnak – időnként Palinak – hívják (pont, mint a Marcel Gidote gitárosát). Lovagként harcolt délen a törökök ellen, majd amikor hazatért, a felesége, Paula elhagyta, és azóta következetesen azzal tölti a napjait, hogy masszívan alkoholizál barátja és hűbérura, a helyi földesúr, Jozef várában (ismét egy névösszecsengés). Ám amikor a szomszéd dombon lévő várrom váratlanul felrobban, kénytelen kikecmeregni a szobájából, és utánanézni a dolognak. Társa lesz ebben Matěj, aki a helyi kápolna papja („véletlenül” a Marcel Gidote dobosát is így hívják).

Nagyon hamar kiderül, hogy az ügy nem a környéken garázdálkodó husziták csínytevése, hisz még át sem léptünk a rom előtt szenesre égett török kém holttestén, máris késekkel felfegyverzett szektások támadnak ránk, az egyik barátunk pedig nemsokára mutáns gyíkemberré változik egy pohár démonkávétól. És ez még csak a kezdete a kalandunknak, innen fog tovább bonyolódni a cselekmény.

Pavol és Matěj tehát felkerekednek, hogy a környéken összevissza rohangálva megpróbáljanak valami értelmet találni az egyre eluralkodó káoszban, és lehetőség szerint valahogy hazacsábítsák hősünk feleségét is. Nyilvánvalóan nem szeretném lelőni háttérben meghúzódó intrikát, hisz ez az egyik fő hajtóerő, ami továbbhaladásra készteti a játékost, de annyit mindenképp elárulhatok, hogy a már alapvetésében is őrült sztori még sokkal elvetemültebb lesz, melynek az 1450-es évek Magyarországa csak a díszletét képezi.

Husszatok haza, husziták!

Husz János (Jan Hus), a prágai egyetem tanárának nyomán létrejött, a reformáció előfutárának tekinthető vallási-politikai mozgalom. Az 1415-ben eretnekség vádja miatt megégetett egyházi reformer és szónok halála számos kis irányzatot hívott életre, melyeket aztán a kívülről érkező császári és pápai támadások veszélye egyesített. A husziták évtizedekig folytattak fegyveres harcokat az ellenük küldött keresztes és császári hadakkal, az mozgalom kifulladása-leverése után sokan Mátyás király fekete seregében álltak szolgálatba.

Husziták csatában egy 1450-es ábrázoláson (Kép: Getty Images)

Minden érdeme ellenére muszáj szót ejteni a negatívumokról is, hisz bármennyire szórakoztató a Felvidek, azért mégiscsak magában hordozza a tapasztalatlanságból és a magasra tett ambíciókból származó, “első játékos” fejlesztőkre jellemző gyermekbetegségeket.

Először is, bár roppant különleges élményt nyújtanak ezek a régies nyelvezettel előadott modern dialógusok, azért ez a sajátságos poén hosszú távon mégiscsak fárasztóvá teszi az olvasást. Még erősebb angol nyelvtudással sem feltétlen könnyű értelmezni azokat a shakespeare-i stílusban íródott szövegeket, melyeket a játék kissé következetlen módon, hullámokban tol elénk. Ellentmondásos módon számomra pont ez az alapvetően immerzív aspektus volt az, ami megakadályozta, hogy teljesen belemerüljek a játék világába, hisz folyamatosan meg kellett állnom, hogy az archaikus frázisok útvesztőjében kisilabizáljam a lényeget.

A másik, ami nagyon zavaró volt, az a szerepjátékos elemek sekélyessége. Karaktereink nem kapnak tapasztalati pontot a harcok után, nem lépnek szintet és nem erősödnek a jellemzőik. Minden értéknövekedés a tárgyaink függvényében történik, sőt, ezek határozzák meg azt is, hogy milyen képességeket használhatunk. Tárgyakból pedig kevés van (már ha nem hagytam ki valamit, és legjobb tudomásom szerint nem): közelharci fegyverből ötféle, távolsági fegyverből három, pajzsból négy, páncélból és sisakból négy-négy és ékszerből három. Ez nagyon soványka.

Ebből adódóan a harcrendszer sem túl változatos. Mondhatnám, hogy csontig lecsupaszított, annyira kevés variációs lehetőség van, így a játékosnak nagyon kicsi a mozgástere, nincs mód és szükség komplexebb taktikákat alkalmazni. Üsd a veled szemben felsorakozott ellenségeteket a kardoddal, amíg lélegeznek! Előtte esetleg csökkentsd le a védelmüket, már ha nehézvért van rajtuk. Ha lefogy az életed, használj szent mágiát Matějjel, vagy húzz le egy korsó sört. Nagyjából ennyi mélysége van a dolognak. Egy idő után ez már nem jelent kihívást, és tekintve, hogy az időnk jelentős részét ilyen összecsapásokban töltjük, ez igencsak problémás.

Sérelmeztem továbbá, hogy a “világtérkép” zavarba ejtően kicsi: összesen öt helyszín között rohangálunk az egész játék alatt (vár, erdő, várrom, fogadó, falu), melyek bár az egymást követő napok alatt változnak, mégis egy kicsit klausztrofób érzést okoz, hogy ennyire körülhatárolt keretek között mozgunk. Tény, hogy a játék ilyen szempontból nagyon feszes, viszont nem nyújt plusztartalmakat, és emiatt az újrajátszásnak sincs értelme, hisz a történet viszonylag lineáris. Lemaradhatsz bizonyos eseményekről, ha az adott napon nem teszel meg valamit, és így egy-egy küldetés idő előtt félbeszakadhat, de ez inkább frusztráló, mint új végigjátszásra ösztönző körülmény, hisz semmi sem jelzi előre ezeket a váltásokat.

Olyan apróságokat már meg sem említek, mint hogy végeredményben a pénznek nem sok értelme van, hisz a küldetésünk teljesítéséhez szükséges minden felszerelési tárgyat, ételt és italt megtalálunk utazásaink során. Senkit nem érdekel, ha bemegyünk valakinek a házába, és az ott élők szeme láttára “privatizáljuk” a dolgaikat. Na jó, az erdőben lakó zsidó azért szóvá teszi. Nyilván ennek is van valamilyen társadalmi üzenete.

Összességében a Felvidek egy nagyon egyedi, vállaltan inkonvencionális szerepjáték, mely nem a felhasznált elemek továbbgondolása, hanem azok szokatlan kombinálása miatt innovatív. Mindenképp üde színfoltot jelent a lassan érdektelenségbe dermedő modern játékiparban, és erős magyar vonatkozása miatt számunkra különösen érdekes lehet. Jelenleg 10 euró, azaz nagyjából 4000 forint a Steamen. Két és fél óra alatt végigjátszható, tehát már csak hazafias kötelességből is érdemes vele tenni egy próbát!