Fellocsolták a tökéletes gyepet, mindenki belebújt a 120 ezer forintos stoplisba, a játékosok izgatottan magukra húzták a csodaszép mezeket, szaladjunk ki gyorsan az őrjöngő tízezrekkel teli arénába! Kezdjük azzal a röviden EURO 2024-nek nevezett 17. labdarúgó-Európa-bajnoksághoz (Eb) kapcsolódó legizgalmasabb információkról szóló cikksorozatunk első részét, hogy mivel, hol és miért játszik június 14. és július 15. között összesen 24 válogatott 624 játékosa.
Első „blick”-re furcsának tűnhet nevet adni egy labdának, a német házigazdák marketingcsapatai és az Adidas tervezői azonban remekművet alkottak. Fussballiebe, vagyis Futballszerelem a hivatalos játékszer neve, amelynek dizájnja – a szervezők közlése szerint – „a fekete-fehér és színes – piros, kék, narancssárga, zöld – szárnyformákkal, ívekkel, valamint pontokkal az Eb energiáját tükrözi”.
Én már beszereztem egyet.
A labdából háromféle kapható nálunk is, a képen látható az árban és minőségben középső, enyhén érdes felületű „Match ball training replica”. Ilyet vesznek (ára 4-es méretben 10 ezer Ft) a focimániás kisfiúk apukái, mi a magyar válogatott svájci meccsének közös megnézése előtt avattuk fel egy fiúk-apák grundfocival szombaton késő délután. Mivel használtuk a fotó elkészülte óta, elmondhatom, remek játékszer.
A játékosok által a tornán használt hivatalos labda felülete tapintásra eltérő, apró mélyedések húzódnak rajta (5-ös méretben 40 ezer forintért megvehető idehaza is). A játékosok egyébként már a kontinenstorna előtt megismerhették, ugyanis, tavaly november 15-én mutatta be Philipp Lahm tornaigazgató és Manuel Neuer világbajnok kapus Berlinben. Idén már ezzel játszották a csoport- és felkészülési meccseket.
Mint oly’ sok mindennél az Eb-n, a focinál is fontos szempont volt a környezettudatosság, valódi állatbőr helyett újrahasznosított poliészter és vízbázisú festék felhasználásával készült a labda.
Érdekesség, hogy a kontinenstornák történetében először szenzor is lesz a műbőrben, az érzékelő a videóbírók munkáját segíti. Sőt, a szervezők szerint az „Adidas technikai fejlesztése példátlan betekintést nyújt a labda mozgásának minden elemébe”. Előre várjuk a vitatható eseteket a gólvonalról.
A németországi tornának tíz város ad otthont, a nyitómérkőzést a müncheni Allianz Arénában rendezték, a döntő pedig a berlini Olimpiai Stadionban lesz. A további helyszínek: Dortmund, Köln, Stuttgart, Düsseldorf, Frankfurt, Gelsenkirchen, Lipcse és Hamburg.
A magyar válogatott június 15-én Kölnben kezdte szereplését a Rhein Energie Stadionban, amelyet éppen 100 éve nyitottak meg, 1924-ben. A 49 827 férőhelyes aréna a Bundesligából éppen most kiesett 1. FC Köln otthona. Sokat láttak a falai, ahogy a legtöbb német helyszín is: a többször bővített és felújított kölni aréna az 1974-es világbajnokságon ugyan nem, de az 1988-as Európa- és a 2006-os világbajnokságon bekerült a helyszínek közé, akárcsak a 2005-ös Konföderációs Kupán. Beugróként a Ruhr-vidéki városban rendezték – a koronavírus-járvány miatt zárt kapuk mögött – az Európa-liga 2020-as döntőjét is.
Most szerdán, 19-én a stuttgarti MHP (régebben: Mercedes-Benz) Arénában küzdünk majd nagyot a házigazda német válogatottal, aztán ugyanitt 23-án, vagyis vasárnap a skótokkal. Reméljük, él addig a remény, és a német első osztály friss ezüstérmesének, a Vfb Stuttgartnak az otthonában dől el a továbbjutásunk. (Nem egy újabb zakóval szerdán, de ezt tényleg csak zárójelben.)
Az 54 906 székkel rendelkező MHP egyik helyszíne volt az 1974-es és a 2006-os világbajnokságnak, utóbbin kellemes emlék a német válogatott számára, hogy a sváb városban szerezte meg a bronzérmet. Európa-bajnokság sem az első lesz Stuttgartban, mert két találkozónak az 1988-as kontinensviadalon is otthont adott. Az európai kupafinálék közül háromnak – az 1959-es és 1988-as BEK-, valamint az 1962-es KEK-döntőnek – volt a házigazdája Stuttgart.
Ha már városok és labda, remek hazai sportszergyártónak mutatja magát az Adidas (miután csúnyán elbukta a válogatott öltöztetését, és botrány lett belőle), ugyanis mind a tíz rendező város önkormányzatának 900-900 labdát küldött ajándékba, hogy azokat szétosszák a helyi iskolák között.
Ha kimennél Stuttgartba vagy Berlinbe, mindenképp olvasd el ezt a cikkünket!
Az egész rendezvényt alapjaitól kezdve a környezet minél szerényebb terhelésének figyelembe vételével tervezték, csak aztán nehogy kritika tárgya legyen ennek egypár eleme. Az Eb helyszíneit a szervezők három térségre osztották fel, hogy gazdaságossá tegyék az utazást a csapatok és a szurkolók számára. A csoportkörben minden válogatott legalább kétszer egy térségben lép pályára, eddig okos az ötlet, ugyanakkor a nemzeti együttesek számára nem kötelező, hogy az adott térségben legyen a bázisuk is.
Így fordulhat elő, hogy az eleve egyik esélyesnek tartott (pláne a horvátok kiütése után) spanyolok például a svájci határ közelében lévő Donaueschingenben laknak, miközben a mérkőzéseiket Berlinben (tőlük 753 kilométerre), valamint Gelsenkirchenben (555 kilométer) és Düsseldorfban (510 kilométer) vívják.
Ami biztos, hogy a németek előre kijelentették, a válogatott nem ül repülőre, helyette vállalják a sokkal kisebb károsanyag-kibocsátással járó buszozást. Az egyik nagy nemzetközi sportlap nem sokkal az Eb előtt – igaz kérdőjellel a mondat végén – félig viccesen elmacskásodott német lábakról írt. Julian Nagelsmann szövetségi kapitány együttesének a Nürnberg közelében fekvő Herzogenaurachban van ugyanis a főhadiszállása, ahonnan a csapatbusszal utazott el a Skócia elleni nyitányra Münchenbe (200 kilométer).
Innen buszoznak majd 19-én Stuttgartba (szintén kb. 200 kilométer) a magyarok elleni meccsre és 23-án Frankfurtba (210 kilométer), a svájciak ellen is. Ugyancsak a fenntarthatóság jegyében mondott le a repülésről a Nationalelf akkor, amikor nemrég a blankenhaini edzőtáborból Herzogenaurachba vonatozott. Na, ezen viccelődtek, hogy a német játékosok olyan 3 órákat ülnek majd egy helyben, mi lesz szegény izmokkal, meg lábakkal. Aki látta a skótok elleni teljesítményüket, az sajnos nem bízhat az elmacskásodott lábakban ellenünk sem, szerdán este.
A torna második legnagyobb kérdése (mert az első számunkra jelenleg a magyar továbbjutás) persze az, hogy július 14-én, a berlini Olimpiai Stadionban melyik együttes emelheti magasba az Henri Delaunay-kupát. Eddig tíz csapat hódította el, legtöbbször – három-három alkalommal – a német és a spanyol.
A most elnyerhető serleg a 2008-as tornára készült, amelyet az akkori csoportsorsolás alkalmával mutatott be hivatalosan az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA). A trófeát a londoni Asprey ékszerészet készítette 30 700 euróért. “A világ talán második legjelentősebb nemzetközi tornáján az Eb rangjához méltó kupát kell átadni a győztesnek” – mondta akkor William Gaillard, a cég kommunikációs igazgatója.
A korábbi aranyérmesek az 1960-as, első Eb óta mindig ugyanazt a kupát emelhették a magasba, ezen változtattak. Nem te vagy a hibás, ha nem látsz igazán sok eltérést a régi fotókon szereplő trófea és a mostani között. Az új serleg nagyon hasonlít elődjére, látványosabban csak a mérete változott.
Ezüst talapzata szélesebb lett, hogy a nagyobb súlyt jobban elbírja. A kupa magassága ma 60 centiméter, tömege 8 kilogramm, így csaknem egyharmadával nagyobb és két kilóval nehezebb a korábbinál. Az eddigi Európa-bajnokokat a hátuljára gravírozták, míg a régi serlegen a talapzaton sorolták fel a győzteseket. A vándorserlegről aktuális tulajdonosa készíttethet másolatot, amelynek azonban egyötödével kisebbnek kell lennie. Na de kicsoda a névadó?
Henri Delaunay a francia fociszövetség titkára volt egykor, gyakorlatilag ő találta ki és javasolta az Eb megrendezését. Ötletét már 1927-ben megfogalmazta, az érdemi előkészületek azonban csak 1954-ben kezdődtek el.
Végleges döntés az Eb kiírásáról 1957-ben az UEFA kongresszusán született, ezt azonban Delaunay sajnos már nem élte meg, két évvel korábban elhunyt. A sportdiplomata emléke előtt tisztelegve döntött úgy az UEFA, hogy a trófeát az esemény megálmodójáról nevezi el.
Rengeteg furcsa szerzetet alkottak a mögöttünk álló évtizedekben a világ legnagyobb sporteseményeinek a házigazdái kabalafiguraként, persze nincsenek könnyű helyzetben. Mindenkinek tetsző, a különféle kultúrák által is szerethető „házigazdát” nehéz alkotni, nem is beszélve a nevéről. Itt is volt már pár idétlen ötlet.
A német foci Eb kabalafigurájának a fizimiskáját éppen egy éve, már tavaly június 20-án bemutatták a világnak a Németország-Kolumbia barátságos mérkőzésen Gelsenkirchenben. A meccsen nagyot égtek a németek, 0-2, az első gólt Szoboszlai poolos csapattársa, Diaz szerezte. Viszont ekkor láthatta meg mindenki a szervezők szerint kedves kinézetű mackót, aki német nemzeti színű, azaz fekete-piros-sárga cipőt, fehér sportszárat, kék sortot és mintás pólót visel. A rosszindulatúak szerint nincs nyaka, ám kétségkívül a jobb és szimpatikusabb kabalafigurák közé tartozik.
A neve ugyanakkor csak később dőlt el, mert azt nyilvános szavazásra bocsátották. A július 5-i eredményhirdetésen Albärt a voksok 32 százalékával végzett az élen a négy javaslat közül. Ha esetleg nehezen megy a kiejtése, akkor íme, emlékeztetőül a 2024-es kabala neve: Skillzy.
Rendkívül színes országnévsor az eddigi Eb-győzteseké, és egyáltalán nem csak focinagyhatalmak szerepelnek rajta. Az 1960-as első kontinenstornát a területileg akkor kilencvenakárhány százalékban Ázsiához tartozó Szovjetunió nyerte, az utódállam Oroszország most az Ukrajna ellen indított és vívott háborúja miatt van kitiltva a nemzetközi sportversenyekről.
Az eddig győztesek: 1964-ben Spanyolország, 1968-ban Olaszország, 1972-ben az NSZK, 1976-ban Csehszlovákia, 1980-ban az NSZK, 1984-ben Franciaország, 1988-ban Hollandia, 1992-ben Dánia, 1996-ban az újra egyesült Németország, 2000-ben Franciaország, 2004-ben Görögország, 2008-ban és 2012-ben Spanyolország, 2016-ban Portugália, majd a Covid miatt egy esztendő csúszással 2021-ben Olaszország.
Ahogy írtuk a kupánál, Németország (NSZK) és Spanyolország a legsikeresebb eddig három-három győzelemmel, a franciák és az olaszok két-két alkalommal diadalmaskodtak, a többi eddigi győztes egyszer élhette át a csodát.
A labdarúgó Európa-bajnokságok történetében eddig háromszor fordult elő, hogy a rendező ország válogatottja nyerte meg a tornát, ami – irigykedjünk itt egy hatalmasat – igazi katarzis lehet egy nemzet szurkolóinak, a meccseknek otthont adó városoknak. Legutóbb 1984-ben, Franciaországnak sikerült ez a bravúr.
Valójában mi sem szerepeltünk rosszul a részben általunk szerevezett 2021-es tornán. Franciaországgal (1-1) és Németországgal is (2-2) döntetlen játszottunk, ami ugyan csak kettő pontocska, de nem akárkikkel szemben gyűjtöttük be őket.
A siker sajnos nem barátunk az Eb-ken, összességében eleve kevés alkalommal jutott ki a magyar válogatott. Mindössze négy labdarúgó-Európa-bajnokságon vettünk részt a mostani kezdetéig.
A legjobb helyezésünk egy bronzérem még 1964-ből (Spanyolország volt a házigazda), majd összejött egy 4-ik hely 1972-ben (Belgiumban), aztán 2016-ban a nyolcaddöntőig jutottunk (Franciaországban), és legutóbb a csoportkörben búcsúztunk (a 11 ország rendezte Eb-n).