
A hétköznapokban talán keveset gondolunk rájuk, de a fejlett technológián alapuló életformánk ma már elképzelhetetlen lenne műholdak nélkül. Az emberiség által Föld körüli pályára állított műholdak sokasága azonban egy nagyon súlyos problémával is jár, amely a következő évtizedek egyik legnagyobb kihívása lehet, ha fenn akarjuk tartani (mi több, fejleszteni kívánjuk) a jelenlegi technikai civilizációnkat.
A több ezer műhold élettartama ugyanis véges, idővel ezekből Föld körül keringő űrszemét keletkezik. Ez pedig nem pusztán kozmikus esztétikai probléma, hanem nagyon is gyakorlati jelentőségű kihívást jelent. Egyfelől az újabb műholdak és egyéb űreszközök egyre inkább ki vannak téve űrszeméttel történő ütközéses sérüléseknek, másfelől pedig az űrszemét esetenként a Földre is lezuhanhat – mint a közelmúltban, amikor ilyen hulladék zuhant egy kenyai falura.
Az Európai Űrügynökség (ESA) 2025 márciusában frissített adatai szerint a Föld körüli pályán található űrobjektumok össztömege 13 500 tonna volt. Az űrszemetet a szervezet három kategóriába sorolja a becslések alapján, méret szerint. A 10 centiméternél nagyobb űrszemét (becsült) mennyisége 40 500 darab, az 1 és 10 centiméter közötti tartományba 1,1 millió darab hulladék tartozik, míg az 1 centiméternél kisebb (de 1 milliméternél nagyobb) űrszemét becsült mennyisége 130 millió darab.
Egy brit vállalat, a Magdrive most olyan technológián dolgozik, amely a jövőben az űrszemét felhasználásának kérdésére is lehetséges választ adhat, írja a Vice.
A cég kifejlesztett egy olyan meghajtórendszert, amely – állításuk szerint – részt vehet a veszélyesen szennyezett Föld körüli pálya megtisztításában. A technológia lényege, hogy miközben a hagyományos műholdak nyomás alatt álló gáz ionizálásával állítják elő a szükséges energiát, a Magdrive ezzel szemben ionizált szilárd fémet használna. Ez a megoldás sűrű plazmát hoz létre, amely előre hajtja az űreszközt. A társaság közlése szerint a rendszerük tízszer könnyebben manőverezhető műholdat eredményez a hagyományos meghajtási módszerekhez képest.
A Magdrive célja egyelőre az, hogy működőképesen helyettesítse a kémiai hajtóanyagokat, melyek szállítása igen nehézkes és nem túlzottan hatékony: a cég úgy gondolkodik, hogy a műholdjai képesek lehetnek „felfalni” más műholdak maradványait, hogy azok lényegében üzemanyagként szolgáljanak.
Jóllehet az ötlet még csak tisztán elméleti, ha valaha megvalósul, két legyet üthet egy csapásra. Egyrészt hatékonyabbá tenné a műholdak meghajtását, másrészt segítene az űrszemét eltávolításában.
Amellett, hogy ennek realitása jelenleg számos technikai problémába ütközik, egy nemzetközi jogi kérdést is meg kellene válaszolni az esetleges alkalmazásához. A hatályban lévő ENSZ „világűrszerződés” (Outer Space Treaty – hivatalos magyar nevén: Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket) ugyanis kimondja, hogy a műholdak tulajdonjoga a használhatatlan űrszemétté válásuk után is a származási országnál marad. Vagyis a jelenlegi nemzetközi jogi keretek között nem lehetséges, hogy bármelyik ország vagy magáncég egyszerűen csak elkezdje (válogatás nélkül) eltakarítani a műholdak maradványait. Ha pedig ez így marad, akkor – a technológiai kihívások mellett – minden műholdat indító országnak és vállalatnak saját felelősséget kell (vagy legalábbis kellene) vállalnia az űrszemét eltakarításáért.
A cikk szerzője Bartha Ádám.