A Blancpain (1735), a Vacheron Constatntin (1755), vagy a személyes kedvenc Breguet (1775) társaságában a Rolex kimondottan fiatal márka 1905-ös alapításával, ám a világ elitegyetemein is tananyag szintjére emelkedett marketingjével, vitán felül állóan parádés minőségével és globálisan évi egymilliót karcoló darabszámával a genfi székhelyű brand mindtől sokkal komolyabb pénztermelő az anyacége számára.
A Föld nevű bolygón a Rolex szó a luxusóra leggyakoribb szinonímája. Ezért hamisítják, ráadásul egyre magasabb szinten.
Aki kevésbé kifinomult társaságban villantani akar, hamis Rolexszel megteheti a világ számos sarkában. Magyarországon is van rá kereslet, jönnek is az országba „égen, földön, vízen, levegőben” a luxusórának látszó tárgyak. Ilyet viselni nem First Class-feeling, most megmutatjuk nektek, milyenek testközelből.
Elegáns a Duna-partra kifutó Széchenyi utca a Pesti belvárosban, errefelé két-három millió forint a lakások négyzetméterára, és vonzóak a budai hegyekre panorámás irodák is.
A méregdrága ingatlanok egyikében várnak rám, a közeli Kempinski aljában ugyan működik egy bájos Marquise Watches szalon, én is órák miatt érkezem, de ezúttal nagyon más a célállomás. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) székháza.
Nemrég ugyanis lekapcsoltak valakit, így hangzott a NAV közleménye. „Fekete fóliával körbetekert kartondobozokkal volt megpakolva egy utasokkal teli, német furgon román rendszámú utánfutója. Amikor a pénzügyőrök megállították az M5-ös autópályán, az autó sofőrje azt mondta, postacsomagokat szállít Németországba, de fuvarlevelén azok nem szerepeltek. A kockázatosnak ítélt szállítmányt tételesen átvizsgálták a járőrök.”
A Louis Vuitton, Karl Lagerfeld és Michael Kors ruhák, valamint az Armani, Gucci és Dior parfümök mellett 36 darab Rolex, és tucatnyi egyéb márkájú, luxuskategóriás karórát találtak „az alaposan becsomagolt dobozokban. Valamennyi terméket a védjegyek tulajdonosának engedélye nélkül hozták forgalomba” – közölte az adóhivatal, amely lefoglalta a szállítmányt. A First Class kérésére behozták a bűnjelraktárból az órákat az V. kerületi székházba, hogy megnézhessük és kézbe vehessük őket.
Valójában néhány Rolexre számítottam mutatóban, de minden várakozásomat messze felülmúlta a Kiss Péter András NAV-szóvivő által – két egyenruhás pénzügyőr társaságában – elém terített zsákmány.
Patek Philippe Nautilus, Audemrs Piguet Royal Oak, Cartier Santos, Hublot Big Ban és egy Richard Mille – a világ legnevesebb modelljeinek másolatai csillognak előttem. Erről szó sem volt. Azt hittem, lesz pár Datejust.
Kezdjük a 36 darab Rolexszel… Jártam már a NAV központjában korábban, és megtapasztaltam, hogy egy hamis iPhone kézbe vételekor finom kézzel érzi például a súlykülönbséget az ember. Látszatra ugyanolyan szépen kivitelezett a kamu termék, de tömegre könnyebb valamivel.
Teljesen más érzés megfogni egy első blikkre eredetinek tűnő Rolexet.
Mindezeket egy tapasztalatlan csak akkor venné észre, ha egymás mellé tenné az eredetit és ezt az akármit a vásárlás előtt, ilyen feltételezhetően soha nem történik. Aki igazit birtokol, nem nézelődik az 1-2 százalékos árak világában sem a neten, sem piacon. Ne csak gyanús legyen ilyen árnál a portéka, hanem a no way kategória.
Ugyanez a slampos gyártási színvonal jellemző az adóhivatal munkatársai által lefoglalt többi Rolexre, kézbe véve és forgatva ezt látom a “Pepsin” is. A négy darab órát mutató fenti képen a jobbszélső termékről beszélek, ez a közkeletű beceneve a piros-kék lünettás GMT-Masternek a kólamárka alapszínei után. Ahogy nézem a több tucatnyi hamisítványt, ez a modell a legolcsóbb eredetiben (meg a Santos), a Pepsi nagyjából négymillió forint (pontosan 9 ezer euró, a cikkben jellemzően nem az eurós árakat, hanem az egyszerűség kedvéért a forintosakat írjuk). Nézzünk meg még pár érdekesebb hamisítványt!
A különféle időmutató/mérő szerkezetek története nagyon régre nyúlik vissza, ehhez képest a karóráké lényegesen rövidebb. Nehezen tisztázható, hogy melyik volt a világ legelső emberi kézre készült órája, ugyanis a Patek Philippe által 1868-ban nagyrészt aranyból gyártott, zománccal és gyémántokkal díszített karperec-ékszere ugyan már kecses és nemes női csuklóra gyértódott, de…. De mindössze egyetlen példányban, amit a magyar Koscowicz grófnő vásárolt meg egykor. A Girard-Perregaux manufaktúra 1880-ban előre meghatározott mennyiségben, immár férfiaknak, egészen pontosan a német haditengerészet tisztjeinek készített karórákat, de valódi sorozatgyártásnak és piaci terméknek még ezek sem tekinthetők.
A legelső, férfiaknak készült, és sorozatgyártás után bárki (= a századelő vagyonosai) által megvásárolható karóra első példányát Louis Cartier készítette egy Alberto Santos-Dumont nevű kalandvágyó brazil pilóta számára, és ez a modell számos különféle változatban ma is megvásárolható, akár hölgyek számára is.
Természetesen adott a kérdés: mi lesz ezekkel a cuccokkal? Egyszerű a válasz. Megsemmisítik őket. Ledarálják, beolvasztják, szétzúzzák, por sem marad belőlük.
És nem! Semmilyen úton-módon nem lehet megtartani, pláne bárkinek is megvenni az államtól. Daráló.