Megnéztük a Kempinski szinte lebegő luxuslakosztályát

„Álmodik, hosszú idő óta először. Álmában belép a festménybe, és levetkőzik. Most már mindig ott marad a hetedik emeleti lakosztály falán, ahol mindig tavasz van.” Ezekkel a mondatokkal zárul Totth Benedek novellája a Kempinski egyik hetedik emeleti lakosztályát ékesítő aktról.

Tavaly ünnepelt 30. születésnapja alkalmából írókat és költőket szállásolt el a hivatalosan Kempinski Hotel Corvinus Budapestnek hívott fővárosi luxusszálloda, majd a művészeket egy-egy alkotás megírására kérte, ihletként alkalmi lakosztályuk festményeit ajánlva.

Most a First Class kíváncsi tudósítójaként éppen én liftezem fel a novella elolvasása után rejtélyesnek gondolt hetedik emeletre.

Süppedős szőnyegen sétálok a 760-as szám irányába a műkincsekkel díszített folyosón, szinte lebeg itt egymás felett öt panorámás saroklakosztály (Executive Suite). Igen, lebeg, és igen, saroknak hívandók központilag, habár ezeknél kerekebb lakrészeket nehéz elképzelni.

Így mutatnak kívülről, a tehetős vásárlóik által csak fashion streetnek nevezett Deák Ferenc utca sarkáról fotózva. Valószínűbb persze, hogy az itt elegáns üzleteket futtató vállalkozók ötlete a név. A kékes üveggel borított bástyaszerű épületrészt kell nézni a magasban, oda lépek be mindjárt. Szinte arca a szállodának, amely a Duna felé fordul

Egy ajtóval lezárható rövid folyosóról nyílik a 760-as lakosztály és szemben vele egy másik szoba, amelyeket akár együtt is kiviheti a vendég. „Ha például egy üzletember a családjával érkezik” – mond élő példát erre Dudás Ildikó, a Kempinski PR-igazgatója. Így a két hálószobán és az összesen három fürdőszobán kívül a privát használatú szállodai folyosón is szaladgálhatnak a vendégek gyermekei, miközben anya vagy apa egy külön lakrészben tárgyal éppen.

Öt lakosztálya felújítását fejezte be nemrég a szálloda, Lőrincz Szilvia és Zsilinszky Bea tervezők feladatként kapták, hogy olyan modern, finoman visszafogott és uniszex enteriőrt alkossanak, amely az üzleti vendégek mellett az igényes szabadidős utazók számára is otthonos.

Egészen elgondolkodtató, hogy évente 120-150 ezer vendéget fogad a pesti Kempinski, és a turizmust egy pillanat alatt globálisan lenullázó világjárvány előtt még többen csekkoltak be a földszinti recepción, szemközt a Gerendai-féle óriáskerékkel (lásd a nyitóképet). Általában 2-3 napra érkeznek ide a vendégek, de ritkán akadnak 2-3 hónapos beköltözések is. Némi gondolkodás után kitalálható, jellemzően Budapesten forgató filmsztárok tesztelik a leghosszabban a leghíresebb magyar szállodát. Megszállt már itt többek között Antonio Banderas és Jeremy Irons, de Madonna is itt lakott az Evita forgatása alatt, ide tért vissza pihenni esténként.

„Sima” vendégekből – sosem találnák ki – amerikai száll meg a legtöbb a belváros híres épületében, utána britek, németek és osztrákok alkotják a nemzetiségek szerinti sorrendet.

Na, de lépjünk be végre abba a saroklakosztályba, amelyben a fotók megtekintésekor már lehet, hogy olvasónk kedvenc hollywoodi színésznője ébred egy budapesti, átlagos szerda reggelen! És ez tényleg lehet, hogy így van most.

Uniszex, letisztult, de nem skandináv

Másik szögből így mutat a nappali

Lágyan omló, dús textilek, csillogó fémes anyagok, kerek asztalok és konyakszínű bőrrel borított, szögletes kanapé, a sarokban egy ikonikus Giorgetti-fotel. Önállóan mintha minden bútordarab nagyon más stílust képviselne, még sincs olyan érzésünk, hogy valami kilógna innen.

Elegáns íróasztalocska mögött szerénykedik a Giorgetti, amelynek stílusa egyaránt utal XVI. Lajos korára és a háború utáni amerikai ipari formatervezési trendekre. Ottlétünk alatt kisütött a nap, majd beborult, aztán megint kisütött – ezért mások a fények a különféle fotókon

Ezt a szürke huzatos, kecses falábas fotelt a szálloda újíttatta fel vadiúj példány vásárlása helyett. A fenntarthatóság egy ilyen gigantikus méretű, és a vendégeinek luxust (ami ugye nem az alapvető minimum szinonimája) nyújtó intézmény is igyekszik előtérbe helyezni, aminek jeleit ebben a lakosztályban is felfedezem.

Nincs például nyomtatott tájékoztató papír a minibár tartalmának árairól és a kávéfőző kezeléséről, hanem egy QR-kód leolvasása után felugrik minden szükséges infó. A „Kérem, ne zavarjanak!” klasszikus feliratot sem kartonból kell kifüggeszteni a kilincsre, ha valaki nem kér takarítást és törölköző-cserét, egy kis, digitális panelen aktiválható a bejárat melletti piros vagy zöld fényecske a személyzet tájékoztatására.

Már láttam valahol a hálószoba falán lévő geometrikus formákat… Visszaköszönnek szinte minden részén a szállodának

A hálószoba sarkában is megbújik egy felújított Giorgetti. Mennyire más ebben a színben

A Kempinski minden lakosztályát eredeti műtárgyak díszítik, a hálóban Sági Gyula, Berlinben élő fiatal magyar művész alkotása lóg. A cikkindító aktot most éppen azok a vendégek nézhetik, akik megszálltak a szomszédban. Foglalt az a lakosztály

Kevesen ismerik a budapesti Kempinski egyik legkülönlegesebb szenvedélyét: ez a szálloda Magyarország egyik legnagyobb műgyűjtője.

Talán meglepő, de nemcsak milliárdos magánszemélyek (vagy kisebb részben bankok) fektetnek be szobrokba, festményekbe és egyéb értékálló műtárgyakba, hanem az ország luxusszállói között egyedüliként a Kempinski is. Mintegy 1500 darabot számlál a lenyűgöző gyűjteménye.

Kívülről nézve tényleg szerencsés a párosítás: hiszen a befektetési célnál itt talán még fontosabb is, hogy ezek a festmények egyúttal a dekoráció elemei. Dudás Ildikó elmondta, hogy a gyűjtemény egy részét ki sem tudják tenni, ezeket raktárban őrzik, minden bizonnyal masszív lakatokkal zárt ajtók mögött

A művészek közül néhány, tényleg csak egy kis részük: Barabás Miklós, Ferenczy Valér, Ziffer Sándor, Kádár Béla, Scheiber Hugó, Márffy Ödön, Emőd Aurél, Molnár C. Pál, Pap Géza, Amerigo Tot, Gross Arnold, Fischer Ernő, Viski Balás László, Gábor Áron, Krüzsely Gábor, Orosz István, Müller Árpád, Paizs Péter, Szabolcs Péter, Kő Pál, Molnár Levente, Buda István, Tamás Ervin, Ujházi Péter, Gerzson Pál, Kusovszky Bea stb. Ha a pénz felől nézzük, irtózatos vagyon ennyi műkincs. Talán egyszer megnézi majd a First Class őket. Na de mi van még ebben a lakosztályban?

Két, külön bejáratú fürdőszoba. Az egyik kádas

Mindkettőben Salvatore Ferragamo tusfürdőket, samponokat és testápolókat használhatnak a vendégek

A másik tusolós. Gyönyörűen hullámzik az integrált lámpás körtükör a műmárványon

A tükör fűtésének (párátlanításának) és világításának érintőkapcsolója az üveglap része

Ezt a félkör alakú, közel 60 négyzetméteres saroklakosztályt a panorámás nappalival, a külön hálószobával és a két fürdővel 900 eurótól kezdődően lehet kivenni éjszakánként. Napi árakkal számol a Kempinski szezontól és foglaltságtól függően. Beírtam a Booking keresőjébe egy májusi hosszú hétvége hároméjszakás dátumát, három személyt jelöltem meg, és reggelit is kértem, erre 1,2 millió forintos árat dobott fel a népszerű oldal. Valószínűleg jobban jár, aki direkt a szálloda oldalán foglal.

Kilépve a lakosztályból, mivel Dudás Ildikó látja érdeklődésemet a műalkotások iránt, azt mondja, üljünk le a szálloda halljában egy kávéra. Aztán mutat majd valamit.

Örülök neki, hogy lemegyünk a hangulatos, központi társalgóba. Mikor egy órával ezelőtt beléptem a Kempinskibe, egyből feltűnt a bejárattal szemközti méretes és csodaszép kandalló. Most megnézem végre alaposabban azt is.

Előtte apró meglepetés ér a lifteknél, még a hetediken. Itt észre sem vettem az érkezéskor, hogy ezt a kis funkcionális teret is egy műalkotás díszíti. Hátfalánál az immár ismerős geometrikus forma bőrből

Hét emelettel lejjebb, nagyon más a The Living Roomnak hívott kávézó berendezése, ám ha jobban megnézzük például csak és kizárólag a székeket, foteleket az alábbi fotón, ugyanaz a koncepció köszön vissza itt is. Különböző stílusú bútorok alkotnak olyan harmóniát, hogy fel sem tűnik, mennyire fura lenne például egy fehér, üres szobában egymás mellett a kép előterében látható süppedős fotel a mögötte látható, szögletes háttámlás székkel.

Balra a kandalló

Budapest belvárosában szerencsére rengeteg fancy kávézó és kellemes cukrászda működik, ám azt kevesen tudják, hogy a Kempinski földszintjén is ugyanúgy be lehet ülni egy italra vagy sütire barátokkal beszélgetni, vagy csak magányosan a laptopunkkal dolgozni. Természetesen a képen látható hangulat miatt. A mi asztalunktól balra ücsörögve egy diák, valamint egy jól öltözött pár tudja ezt, természetesen nem fotózhattam le őket. Nem úgy azt, amit Ildikó mutatni akart.

A szálloda promenádján időszaki kiállításokat rendez a Kempinski, nemrég nyílt meg Adorján Attila festőművész alkotásaiból egy After Vogue címen, ami kellemes meglepetés. Személyesen ismerem Attilát gyerekkorom óta, így – ha nem is napi szinten, de – valamelyest követem a munkásságát, tudom, mennyire illenek ebbe a közegbe a munkái, amelyek meglehetősen kapósak Európa gazdagabb, nyugati felén. Szinte festékszáradás után viszik a gyakran modelleket ábrázoló alkotásait a váci műterméből Svájcba, Ausztriába, sanszosan hét számjegyű összegekért.

Három műalkotás a bárki által meglátogatható kiállításon. Ugye, kiszúrta az olvasó mögöttük a fal mintázatát?

A remek ízléssel és profi szemlélettel gyűjtő Kempinski az elmúlt évtizedben immár nyolc alkotást vásárolt Adorján Attilától. Két olajfestménye díszíti a hotel egyik lakosztályát, 6 pasztellképe néhány nemrégiben felújított szoba falára került.

Laikusként sem nagy merészség megkockáztatni az állítást: a festőművész most március 15-én kapott Munkácsy Mihály-díja csak növelte mindegyik alkotása piaci értékét. Plusz biztosan remekül mutatnak a rejtélyes, cikkindító akt közelében, csak éppen a Kempinski más lakrészeiben.

Ráadásként íme, Tamás Ervin festménye. A Tavasz, amely megihlette Totth Benedeket: