Kairó évszázados múltra visszatekintő Darb el-Ahmar negyedében, Szalama Mahmud tradicionális festőműhelyében sokszínű, megannyi típusú szövettel dolgoznak. Az közel kilencven éves férfi majdnem ugyanazzal a technikával dolgozik, amit már a fáraók korában is használtak.
Hosszú folyamként tekeregnek a mester műhelyében a fonalak, szövetgöngyölegek, amelyek hatalmas, forró színfürdőkbe mártva nyerik el végső árnyalatukat. Ezekből a színes textíliákból aztán kézzel készítenek cipőket, szőnyegeket, függönyöket és különböző ruhákát.
Az itt dolgozó családtagok nem viselnek kesztyűt vagy maszkot, ami megvédené őket a festékektől és a gőzöktől.
Az Egyiptom fővárosában található műhely közel 120 éve működik. Egykor 23 hasonló manufaktúra volt Kairóban, de mára csak egy maroknyi maradt fenn.
“Azzal kezdjük, hogy kiegyenesítjük a pamutot, majd belemártjuk a festékbe, sót adunk hozzá, hogy a szín megfelelő legyen. A nedves fonalakat leöblítjük, aztán egy elektromos présgépbe kerülnek, majd kitesszük őket száradni”
– mesélte néhány évvel ezelőtt a ma 87 éves Szalama.
Míg az ipari festőüzemek általában minimum egy tonna fonallal dolgoznak egyszerre, a férfi azt mondja, hogy ő már fél kilogrammnyi fonalat is meg tud színezni. Hűséges ügyfelei egész Egyiptomból, sőt, Szudánból és az Egyesült Államokból is érkeznek.
A nagyipari textilgyártás és a hamisítványok nagyon megnehezíti a kézművesek életét, ugyanis Kairó népszerű üzleteiben egy gyapjúpulóvert durván 20-50 dollárért árulnak (10-20 ezer forint), de az utcán tizedannyiért is lehet találni valami hasonlót, ami Kínában készült, és köze nincs a gyapjúhoz. Hogy versenyképes maradjon, Szalama modern tüzelőolaj helyett tűzifát kezdett használni a színezőkádak fűtéséhez.
Ennek ellenére a mester optimista a jövőt illetően: “Amíg az embereknek szükségük van ruhákra, ez a munka sosem fog meghalni” – mesélte csillogó szemmel az AFP hírügynökség riporterének.