Itt az ideje, hogy alámerüljünk a divat mélységeibe (vagy felemelkedjünk annak magasságaiba, nézőpont kérdése), és kicsit jobban megértsük a miérteket, a hogyanokat, a szakadt farmeres techmilliárdosok patikamérlegen mért lezserségétől az óvatos duhajok uniszex napszemüvegén át egészen a politikai szakértők élre vasalt, mandzsettagombos eleganciájáig.
Örvendezzetek, hisz ezúttal nem a mesterséges intelligencia fog stílustanácsokat adni nekünk, hanem egy valóban avatott, hús-vér stylist, Nagy Anna Mária (elsősorban közszereplőkre szakosodott) személyi stílustanácsadó okosít ki minket a divat világáról, és remélhetőleg felfed előttünk egy-két kulisszatitkot is.
Azt hihetnénk, hogy a különböző celebritások és politikai szereplők reggelente csak úgy magukra kapnak valami göncöt az öntözőszekrényük felhozatalából, mint ahogyan bármelyikünk teszi, és úgy állnak ki a nyilvánosság elé. Persze nem feltétlen abban az esetben, mikor a vörös szőnyegre vagy a pódiumhoz kell feljárulni, hanem… úgy amúgy. Az amerikai Alexandria Ocasio-Cortez vagy Mitt Romney egy-egy elhibázott viseletét látva talán még el is bizonytalanodnánk az elittel szembeni szkepticizmusunkban.
Stílustól és az árcédulán szereplő összegtől függetlenül ez még egy olyan kapaszkodó lett volna, ami azt bizonyítaná, hogy igen, bár a státusz és vagyoni helyzet tekintetében azért komoly távolságok vannak közöttünk, végső soron mégis csak hasonló módon működő emberekről van szó.
Nos, ezt az illúziót oszlatták el Nagy Anna szavai, aki biztosít minket arról, hogy még a legapróbb részletek is egy jó előre kigondolt kommunikációs és marketingstratégia részei, és hogy ebben az új, okostelefonok kameralencséivel kikövezett és kultúrharccal keretezett korban nincs helye a különutasságnak és a spontaneitásnak.
Kattints a képre, galéria nyílik!
„Egy politikus megjelenésének tükröznie kell a pártja által képviselt értékeket, annak hitvallását, összhangban kell lennie a szavazórétegének elvárásaival is, miközben gondolnia kell a különböző megszólítandó korosztályokra, illetve arra, hogy milyen élethelyzetben viseli az adott szettet” – érkezett a stylist válasza arra a kérdésre, hogy a politikusok öltözködési szokásainak mennyre pontosan kell lekövetnie az adott párt vagy csoportosulás értékeit.
„Nem állhat elő olyan szituáció, ahol az egyéni érdekek felülkerekednek, ezért is kiemeltem fontos a következetesség. Például, ha valaki egy olyan párt tagja, amely kiáll a környezetvédelem mellett, de az illető fast fashion ruhákat visel, az hiteltelenné teheti. Ugyanígy, ha valaki gyakran látható olyan outfitben, amely azt hangsúlyozza, hogy ‘egy vagyok közületek’, majd lesifotókon luxusnyaralásokon látható, akkor követői egy része jogosan érzi becsapva magát.”
Most, hogy minden zsebben ott lapul egy kompromittáló fotók készítésére alkalmas készülék, még fontosabbá vált az óvatosság és a politikai szereplők személyes tere, mely régen jószerivel a nyilvános szerepléseken kívül minden mást jelentett, mára viszont – kis túlzással – a négy fal közé szorult vissza. Persze mindez csak annyit jelent, hogy az imázs és a valódi én közötti eltérés jobban tetten érhető lesz. Ennek akár még örülhetnénk is, ha ezeknek a “lebukásoknak” lenne számottevő következménye, de hát tudjuk jól, hogy itt nagyobb huncutságokat is meg lehet úszni, mint egy fast fashion férfipólót.
Na de ha már a trendeknél tartunk, vajon hol tart jelenleg a diskurzus az emberközeliség kontra prémium elegancia kérdésében, már ami a közszereplőket illeti? Érdemes mondjuk a politikai szereplőknek határozottan eltávolítaniuk magukat a „közemberektől”, vagy meg kell tenni bizonyos gesztusokat az azonosulhatóság érdekében?
„Általában a legjobb döntés, ha mindkettő jelen van valamilyen arányban, de természetesen ez sok mindentől függhet. Ilyen tényezők például, hogy mi a hitvallása a képviselt pártnak, milyen demográfiai réteghez szólnak, mit enged a személyes imázs, hol, mikor és mit akar közölni az illető a megjelenésével. Míg a jólszabottság erőt, megbízhatóságot jelképez, és olyan embert képzelünk mögé, aki kompetens, addig az emberközelibb megjelenés közvetlenségre és elérhetőségre utal” – mondta Nagy, majd hozzátette:
„Egy gazdasági szakember megjelenése például nem kell, hogy elérhetőséget tükrözzön, sokkal inkább arra kell törekednie, hogy minden körülmények között szavahihetőséget és professzionalizmust sugalljon. Egy művésztől ugyanakkor szinte elvárás, hogy megjelenése minden elemében autentikus legyen. Elképzelhető, hogy ha a Z generáció betör a politikai életbe, akkor ez változik, és a casual, lazább megjelenések felé billen majd a mérleg.”
Ezeknek a kommunikációs (bár talán jobb, ha a ‘manipulációs’ szót használjuk) technikáknak a példáiból láthatjuk, hogy voltaképp mennyire megtervezett és kigondolt minden arculat. A legritkább esetben fordul az elő, hogy egy közszereplő “csak úgy” feltűri az ingujját, mert kánikula van, vagy ne adj’ isten nem akarja összekoszolni a prémiumkategóriás ruhadarabját egy-egy kézfogón. Nem, annak az önkéntelennek látszó részletnek is üzenete van: tettrekészséget, dinamizmust, a munkához való közvetlen és aktív viszonyt közvetít.
Amikor feltűnik valamelyik celebritás vagy beszélő fej lábán (ezt még elképzelni is borzalom!) egy sneaker, akkor elkezdhetünk gyanakodni, hogy az illető most a fiatalabb, progresszív réteget igyekszik megcélozni, hisz modernitást, lezserséget és az újdonságok iránti nyitottságot kommunikál, míg egy farmernadrág erős statement lehet az elitizmussal szemben, és jó eszköz az alsóbb társadalmi rétegek megszólítására.
Az imázst tehát pedig következetesen kell építeni és fenntartani, egészen addig persze, amíg meg nem változik a szélirány, és mondjuk a progresszivitás képviseletét egy szezonon belül le nem cserélik a klasszikus, konzervatív értékek népművészeti motívumokkal díszített Bocskaira. Szóval érdemes legalábbis kételkedni egy-egy ‘fashion statement’ hitelességében.
„Emmanuel Macront Európa egyik legjobban öltözött politikusaként tartják számon.” – hozza fel példaként a francia köztársaság elnökét Nagy Anna. „Megjelenése professzionalizmust tükröz, mindig tökéletesen megkreált és harmonikus, ugyanakkor köztudottan nyitott a francia divat felé is. Letisztult, klasszikus, főként sötétkék, fekete és szürke színű öltönyök dominálnak az összképet tekintve, amelyek szűkre szabott, fiatalos dizájnnal rendelkeznek, így a komolyság mellett a modernség érzete is visszatükröződik a szettekből. Nyilván előfordul az is, hogy teljesen lezser öltözékben mutatkozik, de akkor is odafigyel arra, hogy megjelenése kifogástalan legyen: minimalista, következetesen alkalmazott színeket használ.”
Macron persze nincs egyedül ezzel az újhullámosságot és modern szemléletmódot közvetítő szettjeivel, Justin Trudeau kanadai miniszterelnök is “szeret” időnként kilógni a sorból, és jellemzően klasszikus öltözéke által közvetített narratívából egy-egy színes zoknival, karkötővel, vagy lezserebb összeállítással kiszólni. Ugyanakkor nem kell messzire mennünk az ellenpéldáért sem, gondoljunk csak Giorgia Melonira és a jellemzően klasszikus konzervatív megjelenésére, mely teljesen összhangban van a politikai közössége által közvetített és elvárt értékrendekkel.
Kattints a képre, galéria nyílik!
Visszatérve a trendekre, érezhetően felfutóban van a ’90-es évek óta némiképp lecsillapodott divat, hogy a gazdagságot a márka láthatóvá tételével hirdessék a viselőik. Számomra, aki órákat tud szöszölni azzal, hogy sebészi pontossággal leoperálja az összes logót a ruházatáról, ez némiképp értelmezhetetlen, viszont stylistunk erre is megadja a magyarázatot:
„A divatkövetés részben a közösségi hovatartozásról és az önkifejezésről szól, ami a fiataloknak nagyon fontos dolog, és jellemzően ők teszik ki a trendkövetők nagy részét is. A luxus-, vagy high fashion márkák vásárlása általában nem magáról a ruhadarabról szól, hanem arról, hogy bevásároljuk magunkat abba a világba, amit a márka képvisel. Van, akinek elég a tudat, hogy birtokol egy ilyen darabot, valaki pedig azért veszi, hogy státuszt adjon neki. Jellemzően ilyenkor jönnek a nagy logók” – magyarázza a stylist, megjegyezve, hogy a hivalkodó logókkal ellátott luxustermékek általában olcsóbbak, mint a diszkrétebb társaik.
„A legdrágább termékeken nincsenek hangsúlyos márkajelzések, de akik szeretik valamelyik brandet, és azonosulnak annak identitásával, felismerik a jellegzetességeiről. Azt is mondhatnám, hogy maguk, és nem a mások megítélése miatt vesznek ilyen darabokat, vagyis a kapcsolatuk mélyebb az adott márkával. A legvagyonosabb rétegek számára jellemzően a minőség, az exkluzivitás, a luxusbrandek kulturális háttere és értékei, egyes esetekben a kínált darabok értékállósága a szempont, nem a logó, hisz ők nem szorulnak rá az anyagi helyzetük bizonygatására, mint akár egyes hírességek.”
Mindezt értelemszerűen még el is nézné az ember, ha az egymással viaskodó önkifejezés és a magamutogatás valami olyan értéket közvetítene, mint amilyen például a környezettudatosság. Egy mindannyiunkat érintő ügy, amely mellett konszenzusosan ki lehetne állni. A gyakorlatban viszont ez sem igazán valósul meg.
„Bár egyre több a pozitív példa (Angelina Jolie jóformán már a quiet luxury nagykövete, aki rengeteg jó minőségű, minimalista, mégis sokoldalúan felhasználható, neutrális színű, letisztult ruhadarabot és kiegészítőt visel, Emma Watson pedig elkötelezett képviselője az etikus, környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő divatnak, és outfitjeiben gyakoriak a visszatérő kiegészítők), még mindig nem lehet azt mondani, hogy hangsúlyosak lennének az ökológiai szempontok. Ennek egyik oka, hogy a celebek nagy része egyben influenszer is, így bevételük jelentős hányada származik különböző promóciós együttműködésekből, többjüknek webshopja is van” – világít rá a szakember, kiemelve, hogy a fast és ultra fast fashion mindig a legdivatosabb ruhákat kínálja, és gyorsan érkeznek elérhető árú, újabb darabok, amelyek elsősorban nem a fenntarthatóság jegyében kerülnek forgalomba.
Magyarán azok a hírességek, akik az újrahasznosított, tartós, vagy second hand darabok mellett teszik le a voksukat, komoly versenyhátránnyal indulnak a piacon, és eleve sokkal kisebb, marginalizált réteget szolgálnak ki, mint mondjuk Kim Kardashian, aki az ultra fast fashion márkák közé tartozó Fashion Novával kollaborál, és rendszeresen visel H&M- és Zara-termékeket is. Mindezekkel együtt a helyzet javuló tendenciát mutat, és változni látszanak a környezettudatossággal kapcsolatos trendek a divat világában, elég csak arra gondolni, amikor minőségi anyagokból készült ruhadarabok újra és újra feltűnnek beépítve egy híresség szettjébe, de emellett a second hand ruhák és kiegészítők viselése is egy szimpatikus megoldás. Utóbbira a 2023-as Oscar-gálát hozhatjuk példaképp, ahol direkt vintage kiegészítőket viseltek a sztárok.
Végezetül, részben azért, mert a keretes szerkezet harmonikus, intellektuálisan kielégítő, és törekedni kell rá a szöveg megszerkesztésekor, részben pedig mert ténylegesen ez volt az utolsó kérdésem, arra voltam kíváncsi, hogy Nagy Anna végez-e edukációs tevékenységet, vagyis azok számára, akiknek a kulturális színvonala esetleg még nem nőtt hozzá a hirtelen jött vagyona mértékéhez, megtanítja-e, hogy mi az ízléses, és mi nem, vagy pedig ez is egy olyan szituáció, mikor a kliensnek van igaza?
„Természetesen megtanítom ügyfeleimet arra, hogy megjelenésükön keresztül, amelynek része a szín-, anyag-, ruhadarab- és márkaválasztás, hogyan tudnak úgy kommunikálni, hogy az a céljaiknak megfelelő legyen. Az esetek nagy részében kiderül, hogy téves (vagy egyáltalán nem) volt koncepció a választások mögött.”
Itt a stylist felidézi Cardi B kissé megmosolyogtató ruházatát, Kanye West jellegzetesen identitászavaros és koncepciótlan “stílusát“, valamint a nagy megújulásairól híres Madonna túlerőltetett, már-már olcsónak mondható megjelenését) “A vizualitás és a mondandó nem ért össze a megjelenésükben” – mondja a Nagy, aki azt vallja, hogy a megjelenésünk nemcsak magunkról, hanem a másokhoz való hozzáállásunkról és a világról való viszonyunkról is mesél. „Nagyon fontos az etikett, hogy mikor, hova megyünk, és kik azok a személyek, akikhez közel szeretnénk kerülni. Gyakori jelenség, hogy az ügyfelem nálam döbben rá, hogy bizonyos (sokszor fontos) helyzetekben miért lógott ki annyira a küllemével, vagy miért reagáltak rá mások úgy, ahogy.”
Levonva a szükséges konzekvenciákat megállapítom, hogy amikor rövid ujjú inget és térdnadrágot viselek, a stílusom azt üzeni: odakint 37 fok van, veszettül melegem van, az ízlésem pedig épp gin tonicot kortyolgatva nyári szünetet tart a Balaton partján.