Ilyen még nem volt: borba fojtva kaphatsz életvezetési tanácsokat

Ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy pár év múlva egy borkóstolóval egybekötött coaching eseményen fogok ülni, ahol sajtot majszolgatva hallgatom majd az előadást arról, hogy… pontosan miért mondana nekem bárki is ilyet? Mármint értem a spekulatív jövőképpel példálózó teoretikus helyzetet, amit hangzatos retorikai fogásként lehet felhasználni, de megtörtént ez bárkivel? Mindenesetre igen, bizonyára nagyon meglepődtem volna, ha valaki teljesen váratlanul egy ilyen jóslattal áll elő, annál is inkább, mert a motivációs tréner szövegelés félkomolyan szólva annyira csábító számomra, mint egy zöldséghámozóval onanizálni.

A kombináció látszólagos abszurditása, hogy borkortyolgatás közben, narratív kísérőelemként kissé közhelyes életvezetési tanácsokat hallgassak, volt annyira érdekes, hogy megkeressem az esemény, az Euphoria tasting ötletgazdáját és szervezőjét, Hős-Nagy Henriket, hogy “-Hello, mennék!”. (Persze ennél pár fokkal szofisztikáltabban, de a lényeg nagyjából ez volt.) És mentem is.

„Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen.” (A szerző fotója)

A megadott időpontban tehát ott üldögéltem a Furmint Budapest borbár pincehelyiségében, és míg vártunk a többiek érkezésére, azon morfondíroztam, hogy vajon kellemes, vagy szimpla csalódás fog érni az elkövetkezendő órákban, de bizakodtam: a párosítás roppant szerencsés, hisz minden gondolat világmegváltó bölcsességgé tud nemesülni, ha kellően illuminált állapotban van az ember. Közben a két hosszú asztal körül lassan gyülekezni kezdtek az emberek, és pár perccel este 6 után, a késők és meg nem jelent résztvevők miatt szellősen, vagy ha úgy tetszik, a vártnál is exkluzívabban, kezdetét vette az esemény.

A tematika valahogy úgy nézett ki, hogy Henrik hét, saját készítésű bort hozott nekünk, melyek mellé (leginkább egy belső intuíció, mintsem hosszas utánagondolás eredményeképp) különböző kóspallagi sajtok és coachingleckék társultak. Az első párosításnak már komoly hagyományai vannak, ám a harmadik komponens szokatlan és érdekes adalék. Lényegében ezeknek az elemeknek a sajátságos balanszírozási kísérletéről szólt ez az alaklom, tehát a bor egységéhez társuló sajt kétségét a trénertanácsok voltak hivatottak a háromság szentségébe emelni, már elnézést a kissé ezoterikus szójátékért. Az ötlet vitán felül rendhagyó, olyannyira, hogy Henrik állítása szerint ez volt az első ilyen esemény a világon, amit e sorokat írva készséggel el is hiszek neki. Mindazok után, amit láttam, úgy vélem, hogy működőképes lehet a koncepció, viszont még nagyon sok munka van vele.

6 fotó megtekintése

Galéria

Ilyen még nem volt: borba fojtva kaphatsz életvezetési tanácsokat

1/8

(Fotó: Bka Krzbchr)

Fotó megosztása:

2/8

(Fotó: Bka Krzbchr)

Fotó megosztása:

3/8

(Fotó: Bka Krzbchr)

Fotó megosztása:

5/8

(Fotó: Bka Krzbchr)

Fotó megosztása:

6/8

(Fotó: Bka Krzbchr)

Fotó megosztása:

7/8

(A szerző fotója)

Fotó megosztása:

Fotó megosztása:

„Nem szeretek a szabályok szerint játszani vagy inkább nem szeretem a kitaposott utat. Ha van valami, amire azt mondják az emberek, hogy hát de ezt nem így szoktuk csinálni, én akkor kezdem jól érezni magam” – mondja Henrik, amikor az egyediségről kérdezem. „Az, hogy vásárolt szőlőből dolgozok, különböző borvidékekről készítek bort, és abban az évjáratban készítek olyan tételeket amilyet csak én akarok, már egy hatalmas szabadság és bizonyíték arra, hogy így is lehet. Én a tudatos borkészítésben hiszek és abban, hogy a lehető legjobb eredményt érjem el a rendelkezésre álló lehetőségek és eszközök alkalmazásával.”

Történt egy aránytévesztés, ami első alkalom lévén még elnézhető, de mindenképp korrigálásra szorul. Henrik 2011 óta borászkodik, 2019-ben látott napvilágot a saját brandje (Hős Wine), a két, életviteli tanácsadással foglalkozó projektje, a Light Way Coaching és az Astral Programming pedig a Facebook-névjegyek hozzávetőleges pontosságú adatai szerint is 2-3 évvel később startoltak el. Talán mert Hős-Nagy életében a kronológiai sorrend szerint ez az újabb vállalás, vagy szimplán csak dolgozott benne a drukk, de az esemény nagyon elbillent a coaching irányába, így a kóstoló olyan hatást keltett, mintha egy lifestyle stand-up-comedy estre beülve úgy mellékesen bort is fogyaszthattunk volna.

És persze sajtot! Ne feledkezzünk el az impozáns sajttálról sem! (Fotó: Bka Krzbchr)

Persze ha az ember kilép az ösztönlényi szintből, akkor el tudja viselni, ha 15-20 percre üres pohárral a kézben kell hallgatnia egy magánszámot viszonylag evidens életigazságokról, de egy borkóstoló esetében, ahol a különböző alkotórészeknek harmóniában kéne lenniük, ez némiképp kellemetlen.

Már csak azért is, mert a felvonultatott, hormonok neveivel fémjelzett neszmélyi borok (Endorphin, Serotonin, Dopamine és… Synapses?), kifejezetten feminin, ízletes és komplex ízvilággal rendelkező italok voltak, már amennyire meg tudom ítélni, és nyilván szívesen kóstoltam volna még belőlük, mert alkohollal még a tréner monodráma is jobban csúszik. Csak hát a one man show nem ad lehetőséget arra, hogy az ember túlságosan megossza a figyelmét, és szolgai módon pohárról pohárra járjon, utántöltve az arra igényt tartó résztvevőknek, a palackok pedig (hadd legyek ennyire szőrszálhasogató) rendre a másik asztalon kötöttek ki, legnagyobb bánatomra. Tehát érdemes lehet a jövőben kizárólag erre a feladatra felfogadni egy-két szmokingos legényt vagy pincérlányt.

Nyilván rosszul mutatna, ha egy önismereti borkóstolás után az alakoskodás bűnébe esnék, beszéljünk tehát őszintén. Hős-Nagy Henriknek sokat kell fejlődnie előadóként, mert jelenleg nem áll rendelkezésére az a karizma és szuggesztív, előadói know-how, mely elengedhetetlen egy ilyen területen tevékenykedő embernek. Nem véletlenül használtam korábban a stand-up comedy megnevezést, ugyanis kb. háromnegyed óra után úgy tűnt, mintha a Dumaszínházba ültem volna be: bár a humorosnak szánt, utcai nyelvezettel előadott, sokszor vulgáris, káromkodással zavaróan sűrűn megtűzdelt monológot hallgatni elég szürreális élmény volt, de mondjuk úgy, hogy nem szolgálta a személyes épülésemet, pedig nem vagyok egy emelkedett, szíriuszi fénylény vagy atlantiszi auralátó az Ezo tévétől.

„Az ítélkezésmentesség fontosságára akkor jöttem rá, amikor édesapámmal kapcsolatban sikerült megoldanom egy nagyon komoly konfliktust, ami gyerekkorom óta végigkísérte az egész életemet. Ha tudunk perspektívát váltani és objektíven figyelni az eseményeket, akkor megérthetjük, hogy az bánt másokat, akit mások bántottak. Illetve maga az ítélkezésmentesség úgy gyakorolható a leghatékonyabban, ha beismerjük, hogy minden, ami másokban zavar minket, vagy amit nem tudunk elfogadni, azt önmagunkban sem vagyunk képesek elfogadni” – magyarázza Hős-Nagy, és elgondolkodok, hogy vajon mit mondanak el rólam azok a dolgok, amiket ebben az írásomban kritikával illettem? Meg kellett állapítanom, hogy igen, időnként én is előnyben részesítem az egyik asztalt a másikkal szemben, amikor a félig üres (vagy az optimistábbaknak félig teli) borospalackok elhelyezéséről van szó. Ezen mindenképp dolgoznom kell majd a későbbiekben.

Igen, jó kis év volt ez… (A szerző fotója)

Viccet félretéve, természetesen nem egy fennkölt, merev szónoklatot váram, de az informális stílusnak is megvannak a szintjei, és talán ilyen alkalmakkor nem érdemes arra a nívóra lemenni, amin mondjuk péntek éjszaka, már öt sör után, valamelyik szórakozóhely előtt cigizgetve rezonál az ember szűk baráti körben. Persze értem a mögöttes logikát, nekem is megvolt a pszichológia 101, de ez kicsit túl sok volt, na! És a közönség véralkoholszintje messze nem volt elég magas ehhez: figyeltem őket, és sokszor azt vettem észre, hogy míg Henrik jól szórakozott, addig a résztvevők egy-két eminens diáktól eltekintve egymásra és a pikáns pesztókrémbe mártogatott ciabattafalatkákra figyeltek, én pedig vágyakozva pillantgattam a másik asztal irányába, ahol az arcokra már kiült a borpír, és kézről kézre jártak a palackok.

Tényleg olyan érzésem volt, mintha a performansz nem is a résztvevők, hanem az előadó önismeretéről szólt volna, mi pedig csak statisztákként lettünk volna jelen ebben a csapongó, összeszedetlen darabban. Henriknek mindenképp visszább kell majd csavarnia a személyes élmények, tapasztalatok, igazságok és traumák kitárgyalását, mert a harmadik tétel környékén nagyon elkanyarodtunk ebbe az irányba, és nem is jöttünk vissza onnan.

Az utolsó etapban pedig a praktikus életvezetési tanácsok és az áltudományos kifejezésekkel megtűzdelt ezoterikus világszemlélet olyan mértékben átvéreztek egymásba, hogy az egyik résztvevő hölgy elég erélyesen vitába is szállt az előadóval, ami nyilván szórakoztató volt a maga nemében, de sajnos rávilágított arra, hogy a coach nem képes megfelelően kezelni az ilyen helyzeteket, és a szóváltás kínosan sokáig folytatódott.

Az ilyen, és ehhez hasonló “kezdő hibák” (előadás közben perceken át tartó telefonálgatás a későn érkezőkkel, adatok mobilról való felolvasása, felrajzolt szemléltető ábrák helyzetidegen infantilizmusa, valamint a tény, hogy egy ponton Henrik rossz bort bontott fel és kezdett volna körbekínálni…), bár önmagukban marginális apróságok, ám a hosszúra nyúlt este alatt azért szép lassan összeadódtak. Érezhető volt, hogy Henrikben még nincs meg az önbizalom harsány látszata mögött a valódi higgadt magabiztosság, ám ez jó eséllyel organikusan kialakul majd, ahogy több rutinra tesz szert az ilyen hibrid kóstolók lebonyolításában.

Nagyon ambivalens érzésekkel távoztam a kóstolóról. Hős-Nagy Henrik borokkal kapcsolatos profizmusa, jól érezhető szaktudása, a termékeinek magas minősége és unikális mivolta, a Hős Wine dizájnjából (mely Rekeczki Roland munkáját dicséri) áradó szolid elegancia messzemenőkig imponáló és önazonos volt, vagyis maradéktalanul megfelelt az exkluzív közönség igényeinek. Nem véletlen, hisz 15 évnyi szakmai tapasztalat van mögötte fedezetként.

Büszkeség és borászélet. (Fotó: Bka Krzbchr)

Ugyanakkor Hős-Nagy Henrik életvezetési tanácsadóként, life coachként nem tudott hitelesen fellépni. Nemcsak a hangnem, a stílus, és a meggyőzőerő hiánya, de a közhelyességbe fúló mondanivaló is ellenfeszült annak a mély, már-már a szakralitás határait súroló kulináris élménynek, melyet a borokon keresztül értünk el. Időnként azon kaptam magam, hogy nem is figyelek az előadásra, próbálom kizárni, és kizárólag arra koncentrálni, ami a pohárban van. Szóval nem volt meg az egyensúly, így a kezdeti relatív harmónia felborult, és elmaradt az eufória is.

„Az Euphoria tasting mögötti vízió arról szól, hogy nem dobom el magamtól azt a 15 évet, ami idáig meghatározta az életem és hozzájárult ahhoz, hogy azzá váljak, aki most vagyok. Bár új irányba indultam, úgy érzem kifejezetten hasznomra válhatnak azok a tapasztalatok, amiket az eddigi munkáim során szereztem” – meséli Henrik. „Bár jómagam már nem fogyasztok alkoholt, ez nem jelenti azt, hogy ne segíthetnék másoknak a bormámort kihasználva elmerülni az önismeretben és esetleg a spiritualitásban. Nem titkolt célom, hogy a lehető legszélesebb körben szeretném népszerűsíteni a tanításaimat, minimalizálva a korlátozó tényezőit annak, hogy mindenkinek úgy segíthessek, ahogy az számára a legkedvezőbb.”

„Én irtózom attól, hogy hős legyek, vagy szent, vagy bölcs. (…) Én szeretnék normális ember lenni.” /Hamvas Béla/ (Fotó: Bka Krzbchr)

Ám senki ne azzal a tanulsággal távozzon ennek a cikknek az elolvasása után, hogy az Euphoria tasting egy sikertelen próbálkozás. Nem, pusztán csak gyerekcipőben jár. Úgy gondolom, hogy a szükséges finomhangolás után egy kiváló formula születhet meg, mely mind az exkluzív borok iránt érdeklődő ínyencek, mind pedig a személyi fejlődésre vágyó útkeresők figyelmére számot tarthat. Valamint abban is bizakodok, hogy Hős-Nagy Henrik nem azzal a konklúzióval fog a jövőbeli alkalmak megszervezésébe belefogni, mint amit már ki is hirdetett a Facebook oldalán, vagyis hogy minden tökéletes volt, és semmin nem kell változtatni. Szerencsére amikor megkértem, hogy értékelje az eseményt, némiképp árnyaltabban fogalmazott:

„Nagyon elégedett vagyok az elő alkalommal, mondhatnám, hogy minden pontosan úgy történt, ahogy elképzeltem, egy két apróságot leszámítva minden terv szerint haladt. Az összes tapasztalatból tanulok és az élmény fejlesztésére fogom felhasználni.” Reméljük hát, hogy együtt vehetünk részt ezen az utazáson Henrikkel, együtt fejlődve vele és az Euphoria tastinggel, hogy ebből a tervezőasztalról frissen lekerült ötletből idővel realizálódjon valami tényleg különleges, mindannyiunk szellemi-lelki gazdagodására.

Ami pedig a jövőbeli terveket illeti, a következő ilyen esemény áprilisban lesz, de ahogy Henrik hangsúlyozta, a későbbiekben szolgáltatásként megrendelhető lesz rendezvényekre vagy céges alkalmakra is. Tervben van továbbá, hogy az esemény kilép a mostani, ültetett tematikus kóstoló formai keretei közül, és szabadtéri esemény, illetve sétáló kóstoló keretében is megrendezésre kerül majd. Bár van egy olyan érzésem, hogy azokra már nem leszek meghívva…

Style

A whisky nem egészen az, amit eddig hittél

Miben áll a limitált kiadású whiskyk varázsa? Ezt próbáltuk megfejteni, amikor hazánkba érkezett néhány üvegnyi nedűből kostoltunk a Noble Nectars jóvoltából.