Ilyen berepülni egy pokoli hurrikán közepébe

Vannak az “átlagosan” veszélyes, izgalmas munkák, a pilótákat sokan irigylik, ahogy a viharokat vizsgáló tudósok mindennapjait is érdekesnek tartjuk hétköznapi emberként. Ám van, amikor a kettő egyetlen munkakörben egyesül, és ilyenkor tényleg elkerekedik a tekintet: a NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration – az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatala) pilótáinak az a napi melója, hogy hurrikánok közepébe repülnek be a tudomány nevében. 

Ehhez két repülőgépet használnak, amelyeknek a lajstromszámon túl saját becenevük van, “Kermit” (Breki) és Miss Piggy” (Miss Röfi), a Muppet Show ismert karakterei után. Ezek a P–3-as Orion repülőgépek különleges farokdopplerradarokkal és a törzs alsó részén elhelyezett radarrendszerekkel vannak felszerelve, melyek függőlegesen és vízszintesen is pásztázzák a vihart, lehetővé téve a tudósok számára, hogy valós idejű képet kapjanak azokról. 

A repülőre szerelt fix mérőműszerek mellett meteorológiai szondákat is használnak, amelyeket a repülőgépről dobnak a viharba. Ezek hőmérsékletet, páratartalmat, légnyomást, szélsebességet mérnek, 4,6 méterenként küldik vissza az adatokat egészen addig, amíg földet nem érnek.

A repülő orrán található radar viszont a biztonságot szolgálja, ezzel kerülik el az igazán veszélyes szakaszokat, a radarképen látják, hol van pokoli eső, túl erős szél, amit már ők sem vállalnak be. A körülmények annyira nehezek, hogy a küldetéshez csak ezek, még az 1960-as évekből származó turbólégcsavaros gépek alkalmasak. 

Egy űrből az ISS fedélzetéről készült kép egy hurrikán közepéről. A kutatók ebbe a részbe repülnek be, áttörve a viharzónán. (Fotó: ESA/NASA via Getty Images)

Az eső amolyan vízfalként tornyosul a hurrikán közepe előtt, mintha egy autómosón repülnének át. Egy gázturbinás hajtómű ekkora vízmennyiségtől leállhatna, ám ez a veszély nem áll fenn a jó öreg légcsavar esetén. Másik előnye, hogy jobban reagál a “gázadásra” így finomabban lehet szabályozni a motorok teljesítményét, fordulatszámát, ami fontos a hirtelen, gyorsan változó körülmények között. 

Legutóbb az 5-ös kategóriájú Beryl hurrikánt vizsgálták a géppel. Az ilyen forgószelek rendkívül erősek, a tartós szélsebesség meghaladja a 252 km/órát, egyes széllökések akár 300 km/óra fölé is emelkedhetnek.

“Lehetetlen pontosan szimulálni egy hurrikán szemének, középpontjának határait” – magyarázta a NOAA hurrikánvadász kapitánya Scott Price, hogy miért kell ezt nekik megtenni. 

A szem azt a felhőket nem tartalmazó régiót jelöli a ciklonban, ahol lefelé mozgó áramlások alakulnak ki.  Ennek határán van egy szél- és esőfal, melyen áttörve ide lyukad ki a különleges szenzorok hadával felvértezett gép. Csak így tudnak innen információkat szerezni, kell a személyzet, a repülő adta adatok, hogy kiismerjék ezen veszélyes természeti jelenségek viselkedését.