A Vince név eredete a latin “vincere” szóból származik, amelynek jelentése “győzni”. Szent Vince, a szőlőművelők és borászok védőszentje tiszteletére alakultak ki a naphoz kapcsolódó szokások, amelyek a bő termést, és a jó időjárást voltak hivatottak biztosítani.
Szent Vince a keresztény hagyomány szerint spanyol diakónus volt, aki a 4. században vértanúhalált halt. A legendák szerinti önfeláldozása és kitartása miatt a borászok és a szőlőművelők védőszentjeként tisztelik. Az ő nevéhez köthető hagyományok évszázadok óta fennmaradtak, és a mai napig meghatározó részei a magyar borászati kultúrának.
A Vince-naphoz számos népi eredetű időjóslás is kapcsolódik. A hiedelem szerint a Vince-napi időjárás meghatározta a szőlőtermést az adott évben.
Az egyik legismertebb hagyomány a “vincevessző” metszése. Ezen a napon a szőlősgazdák levágtak egy szőlővesszőt, amelyet aztán meleg szobában vízbe állítottak. Ha a vessző kizöldült és rügyet hozott, akkor az év bő termést ígért. Ez a hagyomány nemcsak jóslásként szolgált, hanem a szőlőápolás és a termés gondos megfigyelésének szimbóluma is volt.
A magyar borvidékeken – különösen Tokaj, Villány, Badacsony és Eger környékén – Vince-napi borünnepeket tartanak. Ezeken az eseményeken a borászok megáldják a szőlőt és a bort, közös imával és vidám mulatsággal ünneplik a napot.
Bár a Vince-napi hagyományok gyökerei a múltban keresendők, ma is sok borászat és szőlősgazda ápolja ezeket a szokásokat. A turizmus és a borfesztiválok népszerűsége hozzájárult ahhoz, hogy Vince napja újra reflektorfénybe kerüljön, és egyre többen ismerjék meg a hozzá kapcsolódó hagyományokat.
A közismert időjárási regula pedig így hangzik:
Hogyha szépen fénylik Vince,
Megtelik borral a pince.