
Szakértők szerint nem ajánlott az ébresztő első jelzését követően rányomni a szundi gombra – még ha sokan inkább a plusz 5–10 perc pihenést választják is. Joggal merül fel tehát a kérdés: ha ez a rövid bóbiskolás egészségtelen, miért vált mégis tömegjelenséggé?
Ki más tudna válaszolni erre a kérdésre mint a brit tudósok? Az angol Brigham and Women’s Hospital kutatói szerették volna kideríteni, kik és meddig hajlamosak a szundi gombot nyomkodni reggelente.
A probléma hajszolt életmódunkból adódik, ugyanis ideális esetben senkinek sem lenne szüksége ébresztőóra használatára. Az, hogy erre a csörömpölésre kell felriadnunk, azt jelenti, hogy nem alszunk eleget.
A hirtelen felébredés ráadásul azt üzeni a testnek, hogy az alvásidő nem volt kielégítő. Miközben a modern társadalmi ritmus egyre rövidebb alvásra kényszerít, különösen fontos lenne, hogy legalább a rendelkezésre álló pihenés minőségi legyen.
A legtöbb alvásszakértő egyetért abban, hogy ezt nem segíti, ha felébredünk a csörgésre, majd újra belemerülünk a félálomba, míg ismét meg nem szólal a vekker, emlékeztet az IFLScience. Itt kapcsolódik be a brit tanulmány, amelynek eredményeit a Scientific Reports közölte: a szakemberek a Sleep Cycle applikáció adatait elemezték, összesen mintegy 3 millió éjszakát, öt hónapon át.
Az esetek 55,6 százalékában aktiválták a felhasználók a szundit, 45 százalékuk pedig legalább a reggelek négyötödében nyomott rá. Átlagosan 11 perc pluszalvásról beszélhetünk az első ébresztés után, ám a „veterán” szundikálók 20 percet is szántak erre. A nők körében a jelenség gyakoribbnak bizonyult, mint a férfiaknál.
Adatbányászatuk azt mutatta, hogy a szundi főleg hétfőtől péntekig kap szerepet, csúcspontját télen éri el. A havi különbségek csekélyek voltak.
Érdekes módon azok, akik mindössze 5 órát vagy annál kevesebbet alszanak, ritkábban aludtak vissza, vélhetően azért, mert fontos teendőjük nem tűri a halasztást. Ezzel szemben a 9 óránál hosszabb alvásidő gyakran végződött szundival, ami alváshiány pótlására vagy valamilyen betegségre utalhat.
„Sajnos a funkció használata megbolygatja az alvás legfontosabb fázisait” – figyelmeztet Rebecca Robbins kutató. – „Az ébredést megelőző órákban a gyors szemmozgással járó (REM) szakasz dominál. A gomb lenyomása megszakítja ezt a kritikus periódust, és csupán felszínes alvást eredményez. A legjobb stratégia az, ha az ébresztőt a lehető legkésőbb időpontra állítjuk, és tudatosítjuk magunkban, hogy amikor megszólal, tényleg itt az idő felkelni.”