
Azt pontosan tudjuk, hogy a Föld legészakibb és legdélibb részein évszaktól függően több hónapig egybefüggően nappal vagy éjszaka van. Van azonban egy város, melynek elhelyezkedése kifejezetten szerencsétlen abból a szempontból, hogy ott még akkor sem süt a nap, amikor süthetne, és ez nem időjárási okra vezethető vissza.
Ez a hely a norvégiai Rjukan, melynek 2,59 négyzetkilométerén háromezren élnek. A helyet nagyjából száz éve alapították – na nem azért, mert vonzó egy napfénymentes helyen lakni, hanem azért, mert nagy lehetőséget láttak a vízenergiában. A környéken van is egy vízesés, onnan is jött a település neve, mely korábban fontos ipari központ is volt.
A sötétség magyarázata egyébként egyszerű: Rjukan egy völgybe épült 300 méteres tengerszint feletti magasságra, de a környező helyek 1000 méter felettiek. Ugyan a város Norvégia déli részén fekszik, így is eléggé északon van ahhoz, hogy télen már észrevehető legyen, hogy a nap közel sem kel kúszik olyan magasra, mint máshol.
Sőt mi több, a telet sem kell kivárni: szeptember utolsó napjain már szerencsésnek mondhatja magát az ott lakók közül, aki lát egy-két napsugarat. Az ég ugyan világos, de a nap nem vonul már át olyan magasan az égbolton, hogy az közvetlenül megvilágíthassa Rjukant. Ez az állapot egészen március közepéig áll fenn, így aki természetesen szeretné a D-vitamint pótolni szervezetében, annak hegyet kell másznia.
A közel féléves sötétség pár éve egy különleges installációt is ihletett. A Rjukan városát északról szegélyező hegyekre három hatalmas, állítható tükröt állítottak, melyek a nap sugarait a város egyik terére koncentrálják, így csempészve némi extra fényt a sötét település életébe.