Te rápöffentenél egy idegen mellett?
Bár még mindig a hagyományos cigaretta vezet, ahogy a világ számos táján, hazánkban is terjednek az alternatív dohány- és/vagy nikotintermékek. Sokan és sokféleképpen „füstölnek”, számosan egyelőre még mindig új, kevésbé megszokott módon – vajon hogyan viszonyul ehhez a társadalom, milyen formában érhető el az „élni és szívni hagyni”?
A japán központú, termékeivel hazánkban is jelen lévő dohányipari óriás, a JTI (Japan Tobacco International) friss, reprezentatív országos kutatása alapján érdemes a tényekkel, az adatokkal kezdeni.
Jönnek az újak
A kutatás eredményei szerint a magyar felnőtt lakosság (a 18-75 év közöttiek) közel fele használ valamilyen nikotinterméket, ami jól mutatja, hogy a nikotinfogyasztás továbbra is széles körben jelen van a mindennapokban. A használat elsősorban a fiatalabb korosztályokra és az alacsonyabb végzettségű csoportokra jellemző, ezekben a társadalmi rétegekben a legmagasabb a különböző nikotintermékek elterjedtsége.
A lakosság közel harmada hagyományos cigarettát fogyaszt, és a cigarettázók többsége rendszeres használónak számít, ami tovább erősíti a klasszikus dohánytermékek dominanciáját. Ugyanakkor a cigarettát használók több mint fele nyitott az alternatív – hazánkban legálisan elérhető – hevítéses, dohánymentes, nikotint tartalmazó megoldások kipróbálására is. Ezen kategóriában, különösen – az engedélyezett – ízesített változatok iránt mutatkozik nagyobb érdeklődés, ami a fogyasztói preferenciák lassú átalakulására utal.
A nikotintartalmú hevítéses technológiák használata a kutatás szerint továbbra is alacsony, ugyanakkor ismertsége magasabb és a 18–29 évesek több mint fele már legalább egyszer kipróbálta őket.
Kattints a képre, galéria nyílik!
3 fotó
Ma az íz a fő
A legálisan elérhető – 2024 vége felé szigorítottak a jogszabályi környezeten – ízesített nikotint tartalmazó megoldások használata mérsékelt, jellemzően alkalmi és társas helyzetekhez kötődik. A legnépszerűbb ízek a mentolos és gyümölcsös variánsok.
A kutatás szerint a fogyasztók számára az íz tisztasága és természetessége számít a leginkább. A megkérdezettek túlnyomó többsége, 88%-uk valamilyen mértékben fontosnak tartja, hogy a technológia hozzájáruljon az ízélmény minőségéhez. Emellett a lakosság 60%-a nyitott az innovációra és értékeli a digitális funkciókat, különösen a férfiak, a magasabb végzettségűek és az alternatív technológiákat használók körében.
Ki élvezi, ki szagolja, ki szól érte?
Bár régi és jól ismert, azért az elmúlt évtizedekben jelentősen változott a megítélése, így a hagyományos cigaretta használatát a megkérdezettek kifejezetten zavarónak tartják, míg a hevítéses technológiával működőkkel valamivel elfogadottabbak, bár sokan úgy vélik, hogy használóik nem mindig tartják be az etikett szabályait, nyilván maguk a fogyasztók is másképp élik meg ezek használatát, egyrészt a jellemző életkoruk, másrészt a még nem kialakult szokások miatt.
A válaszadók 67%-a udvariatlannak ítélné meg, ha valaki munkahelyi megbeszélés közben használna ilyen eszközt, még akkor is, ha a meeting online. Különösen érzékenyen reagálnak a nyilvános használatra a nők, az 50–59 évesek, a nem dohányzók és azok, akik általában elutasítják a nikotintermékeket.
A kutatás arra is rámutat, hogy bár sokan úgy vélik, tisztában vannak az e-cigaretta és a hevítéses technológia közötti különbséggel, a cellulózalapú hevítőrudakat inkább ismerik, mint használják. Nyilvános használatukat sokan problémásnak tartják, bár valamivel elfogadottabbnak ítélik meg, mint a hagyományos dohánytermékeket.
Tolerancia, rákérdezés nélkül nem megy
A JTI felmérése szerint a magyar társadalom egyszerre keresi a kulturált együttélés normáit és az innovatív megoldásokat a nikotintermékek piacán. Ahogy feljebb említettük, míg a hagyományos dohányzás (cigarettázás) szabályai úgy-ahogy kialakultak mára, még ha egyesek által nem is tartott közmegegyezés van ezt illetően. az új, alternatív termékek még erősen szürke zónában vannak.
Sokan a cigarettázóknak is nehezen mondanak nemet, a – leginkább fiatal, még kevésbé érzékeny, a felhasználók által ráadásul vélten kevésbé büdös/káros – alternatívákkal pedig egyelőre még kevésbé tudnak mit kezdeni a nem dohányosok.
Ahogy a JTI rendezvényén a protokoll- és etikettszakértő dr. Kibédi-Varga Katalin elmondta, ezen a területen is a megértés és a nyílt kommunikáció jelenthet megoldást. Míg az online térben, a közösségi médiában a többség ma már könnyen „száll bele” a másikba, vagy utazik gyors örömet okozó lájkokra, elismerésre, a való életben ennél egyszerre kell belátóbbnak és bátrabbnak lenni.
Kép: Illusztráció – Getty Images/Charly_Morlock
Hátrányban a pöfékelők, de ők sem lehetnek számkivetettek
A dohányos – általában véve, bármilyen füstös-páros-nikotinos terméket fogyasztóról is legyen szó – legyen annyira előzékeny, hogy az idegenektől, de akár az ismerősi körben is előbb megkérdezze, zavar-e valakit, ha „rápöffent”, míg az amúgy jó ideje már számos formában – okkal – védett nem dohányzók pedig a duzzogás, fintorgás, orr alatt eleresztett megjegyzések helyett merjenek asszertíven, magabiztosan, de udvariasan, akár mosollyal szólni, ha gondjuk van ezzel.
A pöfékelők mára – mondhatni – „toleranciahátrányba” kerültek, de ha felnőtt, a saját belátása alapján, ráadásul kijelölt helyen fogyasztó „dohányosról” van szó, nekik is illik valami teret hagyni, vélte a szakember.
„Amikor az etikettről beszélünk, általában nem illik a másik helytelen viselkedését észrevenni, szóvá tenni, még akkor is, ha megszegi az illemszabályokat. Ugyanakkor ez a mára bizonyítottan egészségre káros dohányzásra nem lehet ráhúzni, és ezt dohányosoknak ezt tudomásul kell venni, alkalmazkodniuk kell. Kaptam már olyan kérdést, hogy valaki a saját teraszán egy pohár bor mellett dohányzott, a szomszéd pedig őrjöngve jött át, hogy hozzá viszi a szél a füstöt. Megbeszélték. A dohányos elnézést kért, elmondta, hogy nem gondolta, majd jobban figyel, és a szomszéd is elfogadta, hogy alkalmazkodni kell. Mást nem is lehet tenni” – mondta Kibédi-Varga a First Class kérdésére.
Dr. Kibédi-Varga Katalin (Kép: JTI)
A JTI munkatársa, Polyák Emese a cég hazáját, Japánt is esetlegesen követésre érdemes példaként hozta ugyanerre a kérdésre:
„Elsőként szerintem ne ellenérdekelt felekként gondoljunk egymásra, hanem inkább úgy közelítsük meg, hogyan tudnánk mindannyian, dohányosok és nem dohányosok egyaránt, jól érezni magunkat, közösen húzzuk meg a határokat. Japánban például egy szakmai úton láttuk, hogy ott az utcán, szabad téren nem szabad dohányozni, csakis a kijelölt belterekben, és ezt néhány lázadó tinin kívül mindenki meg is tartja, azaz egy szabálykövető társadalomban nem is okoz gondot, konfliktust az ilyesmi” – magyarázta.
“100, 50, 30 éve is más volt a helyzet – amikor előbb még úri dolog is volt a dohányzás, aztán szinte bárhol megengedett volt, majd lassanként visszaszorult – ahogy lehet, hogy a mai diskurzus is okafogyottá válik 50 év múlva, most viszont ahhoz kell alkalmazkodni, ami a mai valóság, ez pedig tényleg nyílt és elfogadó kommunikációt kíván” – summázott az etikettszakértő.
Kép(ek) forrása:
JTI
Írd be a keresett kifejezést