Napjaink egyik talán legriasztóbb egészségügyi kockázati tényezőjét a láthatatlan mikroműanyagok jelentik. Jelenlétükről nem is túl régóta tudunk, és egyelőre csak kevés vizsgálati eredmény látott napvilágot arról, mit okozhatnak ezek az anyagok, mellyel már szó szerint a tökünk is tele van. Védekezni nem nagyon lehet ellene, tekintve, hogy a csapvíz is tartalmazhat mikroműanyagot, a próbálkozások azonban folyamatosan zajlanak.
Életünket jelentősen át kell alakítani ahhoz, hogy minimálisra, vagy nullára csökkentsük a mikroműanyag-termelésünket. Egy szem előtt lévő, a legtöbbünk által azonban valószínűleg észre sem vett szennyezőforrásra a minap a Bonni Egyetem tanulmánya hívta fel a figyelmet.
Mint írják,
A szivacsok eddig kevés figyelmet kaptak a mikroműanyag-forrásokat illetően, pedig mérhető mennyiségben ontják magukból az anyagot. Nem is voltak restek a német egyetemnél, a kutatók neki is álltak a méregetésnek. Európai és észak-amerikai háztartások bevonásával három különféle szivacsfajtát vizsgáltak, miközben dokumentálták, hogy használják az emberek a szivacsokat. A kutatók meg is mérték az eszközöket, így grammra meg tudták mondani a hiányt. Sőt, építettek egy mosogatórobotot is, aki az egyes szivacsokat tesztelte, imitálva a rájuk mosogatás közben ható erőket.
Az eredmények nem túl kecsegtetőek. Minden szivacs vesztett a tömegéből életciklusa során, a fogyás 0,68 és 4,21 gramm közötti volt. A kevesebb műanyagot tartalmazó, természetesebb összetevőket tartalmazó szivacsok értelemszerűen kevesebb műanyagot eregettek, de az a szám, amit közöltek a tudósok, egyenesen sokkoló.
Azt azért fontos leszögezni – ezt meg is tették a kutatók is -, hogy a kézi mosogatás elsődleges problémája nem a műanyagszennyezés, hanem a vízpazarlás. A kézi mosogatást teljes csomagban nézve 85-97 százalék közé tehető az a környezeti kár, melyet az ivóvíz folyatása okoz.