Hasznos dolog készülhet használt pelenkákból

Mire egy gyerek szobatisztává válik, simán termel 1-2 tonna szemetet pusztán eldobható pelenkáinak “megtöltésével”. A probléma globálisnak mondható, tekintettel arra, hogy egyre több helyen váltja le a mosható pelenkát az egyszerűbben kezelhető változat, de ezzel a hulladék mennyisége is nő: év 18 milliárd pelenka végzi a kukákban a Földön.

Megnyugtató megoldás eddig még nemigen született a pelushelyzetre, ám ez most megváltozhat egy japán kutatócsoportnak köszönhetően. A Kitakjúsú Egyetemen egészen specifikusan vizsgálták a kérdést: hogyan lehetne valahogy az építkezések során, különösképpen a betonban elrejteni a pelenkákat?

Kutatásuk alapötletét Indonézia adta: a délkelet-ázsiai ország a világ hatodik legnagyobb pelenkafelhasználója, kezelni azonban nemigen tudják a használt darabokat. Többségükben a szigetek ezreiből álló ország folyóiban és tengereiben végzik, szennyezve a környezetet a belőlük kioldódó mikroműanyagokkal és egyéb vegyületekkel. Mindemellett a lakosság is növekszik Indonéziában, de a szárazföld fogy, így valamilyen fenntartható lakhatási megoldást is kellene találnia az országnak.

A japán egyetemen két legyet ütöttek egy csapásra: a pelenkákból mosás, szárítás és zúzás után egy olyan anyagot készítettek, mely kiváltja a betonban és a habarcsban a homokot, olcsóbbá és környezetbarátabbá téve készítését. A pelenkás építőanyag-mintákat különböző tartóssági teszteknek is alávetették, és megfigyelték azt, hogyan köt meg az anyag. Ezekből több értéket is kiszámoltak, melyek azt határozzák meg, hogy a homok mekkora hányada cserélhető le pelenkazúzalékra, függően attól, mekkora épületnek készül betonalap.

Általánosságban véve kijelenthető, hogy egy 36 négyzetméteres alapterületű, egyszintes ház betonozásakor a homok 8 százaléka lecserélhető pelenkazúzalékra, miközben az épület biztonságos marad. Ez 1,7 köbméternyi, korábban kukában landolt használt pelenka “elrejtését” jelentené az adott házban, természetesen tisztított, higiénikus formában.

A kutatók hozzátették, minden bizonnyal nem mostanában fogják a technológiát világszinten alkalmazni, ugyanis ehhez előbb ki kellene építeni egy pelenkagyűjtő és -feldolgozó, ipari méretekben is működésképes rendszert.