Tízezrek lakják a rejtélyes orosz várost, ahová nem vezet út

Ha valaha érezted már kilátástalannak a helyzeted, és nem találtad a kiutat, gondolj Norilszkra. Az Északi Sarkkörtől háromszáz kilométerre található városra, ahol 240 napig  tart a tél, a rövid nyáron pedig éjfélkor is süt a nap, és élve felfalnak a szúnyogok. Nos, ez az a hely, ahonnan tényleg, szó szerint nincs kiút. Nem lehet gondolni egyet, beülni az ezerkettes Ladába, és gázfröccsel öblögetve, csikorgó gumikkal indulni dél felé.

Út ugyanis nincs, még egy szűk, autóval járható ösvény se vezet innen sehova. 

A településről egyetlen helyhez, a dugyinkai kikötőhöz jár csupán tehervonat, így a város elhagyásának egyetlen módja szárazföldön egy kétezer kilométeres romantikus csorgás lefelé a Jenyiszej folyón. Igaz, a folyót az év nagy részében jég borítja, így nem járnak a hajók.

Norilszkból megpattanni hirtelen felindulásból csak repülővel lehet, bár ehhez is kell 45 kilométert utazni, a jó ég tudja miért. Innen, az alikeli repülőtérről rendszeres belföldi járatok indulnak Moszkvába, de elérhető Baku vagy akár Szentpétervár is. 

Talán nem véletlen a zártváros-státusz, mert a mérgező anyagokat bőséggel ontó bányákban lehúzott műszak után sokaknak eszükbe juthatna a távozás gondolata, főleg egy téli napon, amikor sosem kel fel a nap. Ezen a tájon ugyanis sarki éjszakák decembertől januárig tartanak, körülbelül 6 héten keresztül a sötétség az úr. Januárban még a helyiek is felveszik a nagykabátot a -50 fokban, de áprilisban már lazább a helyzet, ilyenkor a tavasz -20 fokos meleggel kecsegtet. 

Pont ezért a számunkra ismerős panelházakat itt kétméteres alapot kaptak, a földszint csak ott kezdődik. Így a télen 2-2,5 méternyi hó nem torlaszolja el az ajtókat, és az állandóan fagyos földhöz mérten is van némi “szigetelés”.

Miért létezik ez a város? 

A földi poklot csak úgy hobbiból még Oroszországban sem csinálják meg, bár a település első körben tényleg kijelölt hely volt az emberek kínzására. A sztálini őrület legsúlyosabb éveiben hoztak itt létre egy kényszermunkatábort, a norilszki bányákat és üzemeket pedig 1936-ban kezdték el felépíteni, az 1950-es évekre már 70 ezer embernél is több szerencsétlen sínylődött itt. 

Idővel elmúlt a terror, a Szovjetunió szétesett, Norilszk pedig nem lett vonzóbb hely, mégis maradtak itt emberek, aminek okait a Föld alatt találjuk meg. A környék ugyanis a világ legnagyobb nikkel-, réz- és palládiumkészletét rejti, de kobaltból és platinából is óriási tartalék áll rendelkezésre.

Egy átlagos februári nap (fotó: Getty Images)

Ezek pedig rendkívül értékes nyersanyagok, főleg a napjainkban ezerrel pörgő elektronikai ipar számára. Így a bányák egyre mélyebbre fúrnak, a bányászok pedig épp annyit keresnek, hogy ne akarjanak azon a téli éjszakán beülni a Ladába, és nekivágni a szibériai vadonnak. 

A helyiek élete pedig rövid, akár a nyári meleg, az itt élők még az amúgy sem acélos orosz átlagnál is tíz évvel rövidebb élettartamban reménykedhetnek, köszönhetően a kitermelés okozta elképesztő környezetszennyezésnek. 

Az ipar a látkép kitörölhetetlen része (Fotó: Getty Images)

2020-ban történt a súlyos norilszki olajömlés, amely során 21 163 köbméter dízelolaj ömlött ki a Nornickelhez tartozó Norilszki-Tajmiri Energetikai Vállalat (NTEK) 3. erőművének egyik megrongálódott üzemanyag-tárolójából. A Greenpeace környezetvédő mozgalom szerint a norilszki volt a legsúlyosabb baleset az északi sarkvidéki övezetben több mint három évtizede, de a szisztematikus, embert és környezetet egyaránt gyilkoló szennyezésnek ez csak a leglátványosabb bizonyítéka.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) oroszországi irodájának iparági programfelelőse elmondta, hogy a térség vízrendszerét a Norilsk Nickel, nikkel- és palládium-előállító cég évtizedek óta szennyezi, főként nehézfémekkel. – olvasható az Euronews 2020-as cikkében. 

A sarki-fény itt megszokott látvány (fotó: Getty Images)

Itt élned, halnod kell

Norilszkban természetes a -50 fokban induló reggel, a fekete égbolton feltűnő sarki fény, a kopár, szennyezéstől kipusztult fák látványa. Kőkemény, de túlélhető, és talán akik itt élnek, ezért maradnak. Mert még egy ennyire embert próbáló helyen is képesek túlélni.