A képzettebbek, a gazdaságilag aktívak, illetve az egy háztartásban többen együtt élők jobb egészséggel összefüggő életminőségre számíthatnak, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek, vagy az egyedül élők, derült ki a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központja által készített felmérésből.
A kutatásban 12 ezren vettek részt, hasonlót utoljára 2000-ben csináltak, így a vizsgálat abból a szempontból is egyedülálló, hogy az eredmények két évtized távlatából összevethetők. “Minél magasabb az iskolázottság és minél alacsonyabb az életkor, annál magasabbnak értékelték szubjektív egészséggel összefüggő életminőségüket a megkérdezettek. Ugyancsak pozitív irányban befolyásolta az életminőséget az aktív munkaerőpiaci vagy hallgatói státusz, és az is, ha a háztartásban többen – maximum hatan – élnek együtt” – sorolta dr. Inotai András, az egyetem docense, a kutatás vezetője.
Felmérésük lelke a profi kérdőív, amely öt témakörben (dimenzióban) mérte fel az egyén szubjektív önértékelésén alapuló, egészséggel összefüggő életminőségét. Mivel a kérdőív kiértékelése hazai algoritmus alapján történt, így az eredmények valóban a hazai állapotokat tükrözik, emelte ki az egyetemi docens.
A kutatás eredményeként a lakosság egészséggel összefüggő életminőségéről elmondható, hogy a fiatalabb generációt leginkább érintő terület az öt dimenzióból a szorongás/lehangoltság volt, míg az idősebb kor felé haladva a fájdalom/rossz közérzet, illetve a szokásos tevékenységek korlátozottsága volt a leggyakrabban jelezett probléma. Ugyan az eredményeket magyarázó okokat jelen kutatás nem vizsgálta, de az a tény, hogy az idősek több betegségben szenvedhetnek, ami jelentős hatással van az életminőségre.
A magasabb iskolázottság összefüggésbe hozható az egészségesebb életmóddal, a prevenciós és mentálhigiénés programokban való nagyobb részvétellel és az egészség megbecsülésével.
Míg az, hogy valaki dolgozik vagy tanul, több fizikai aktivitással és nagyobb szociális élettel járhat, a kapcsolati háló pedig erősebb lehet azokban a háztartásokban, ahol két vagy több ember él együtt, ami ugyancsak magasabb pontszámot eredményezett.
Az adatokat 22 év távlatából a régi felméréssel összehasonlítva az is elmondható, hogy jelentősen javultak, vagyis több mint harminc százalékkal csökkentek a középkorúaknál, főként a nőknél a szorongás/lehangoltság, illetve a fájdalom/rossz közérzet dimenziókban mért mutatók. A 2000-es értékekkel összevetve az életminőség-javulás a számszerűsített index alapján meghaladja a tíz százalékot ezekben a korcsoportokban, ami jelentős és az egyén számára is érezhető különbség. Emellett érzékelhetően csökkent a férfiak és nők közötti életminőség-különbség is.