Sós vizű tóból, időszakos tóból több is van a világon, és minden ilyen helyre jellemző, hogy csodás képek készíthetőek ott. A víz színe általában más: van, hogy vörösesbe hajló, máskor a rengeteg sótól meghatározhatatlan színű türkizes-fehéres, de olyannal is találkozni, amikor mindent visszatükröz, mindegy, milyen szögből nézünk rá.
Az orosz-kazah határ közelében fekvő Burlinszkoje a rózsaszín kategóriába tartozik: nyaranta pink tóvá alakul Szibéria legnagyobb sólelőhelye, a víz pedig töményebb, mint a Holt-tenger. Ez a sósság épp az oka a színének, ugyanis ezt kedveli az Artemia salina nevű rákféle, és ezek az apróságok elszínezik a vizet.
Ha önmagában ez nem lenne elég, a tó azért is nevezetes helyszín, mert
Az elképzelhetetlen, de legalábbis filmbe illő jelenetek napi többször is lejátszódnak. A vonatot még a szovjet időkben indították el, de már akkor is itt volt a tó. A síneket direkt a tóba építették, de nem azért, mert milyen menőn néz ki a vízen járó szerelvény, vagy azért, mert pl. ez volt a rövidebb út.
A szerelvény ugyanis egy bányászvonat, mely évente 65 ezer tonna sót emel ki a mederből. A vonatot egy speciális rázógéppel szerelték fel, mely kikotorja a sóban gazdag medret, és az rögtön fel is kerül a kocsikba. Ennyi sót persze nincs fém, ami kibírna, de a géppark elenyésző áldozat a haszon oltárán.
Ezen a területen egyébként már a 18. század közepe óta foglalkoznak sóbányászattal – II. (Nagy) Katalin orosz cárnő állítólag csak olyan sóval volt hajlandó fűszerezni ételeit uralkodói asztalánál, ami innen származik.